Egy bánatos esős szombaton nyitotta meg utoljára a kapuit az a rock klub, ami szinte minden fővárosi rocker számára jelentett valamit. Sok emlék fűzi oda azt aki valaha is rockerként Budapesten bulizni akart, így engem is. Leballagtam hát erre a záróbulira, egy utolsó kisfröccsre, és valahogy ezzel együtt egy kis emlékezésre, hogy búcsúzzak magam is a kedvenc helyemtől.


Már mikor leértem voltak lent emberek, a pultot körülállva mindenki vett egy-egy sört vagy bort a kezébe, hogy aztán indulhasson a Rocktogon legutolsó koncertjére a jól megszokott szép sárga belső terembe. Két zenekar játszott ezen az estén, egyiket se nagyon ismertem, de mivel ez volt a Rocktogon legeslegutolsó bulija, fergeteges zenére számítottam. A bemelegítő egység, azaz a hivatalos előzenekar, a BalDog nevű zenekar volt, tipikusan arcletépő hangos stoner zenét nyomtak, és nem is voltak kevesen rajtuk. Élveztem ezt a zenét, mert szeretem ezt a stílust, bár a hangosítás hagy némi kívánnivalót maga után ezen az estén is. De jól nyomták a srácok, mind hosszú hajú, igazi rocker arc, és mit ne mondjak, beindították az estét, bár a dalaik szövege, vagy az énekes stílusa vagy a hangosítás miatt nem mindig volt érthető teljesen. De azért nem voltak rosszak, mondom, összességében tetszett az amit csináltak, csak nem tűntek túl összeszokott zenekarnak.

Utánuk, kis szünet következett, majd jött a főzenekarnak meghirdetett Rocken Dogs, akiktől az alapján amit olvastam elég sokat vártam. Hiszen azt olvastam róluk, hogy manapság az ország legkedveltebb rockzenekarával a Tankcsapdával turnéznak néhány állomáson előzenekarként. Szóval izgatottan vártam a műsorukat. Sajnos azonban csalódnom kellett, hiszen ez a zenekar nem sokkal nyújtott többet, mint bármelyik tipikus ifjú Tankcsapda utánzat. Itt is gyanítom, hogy ez a helyzet, a srácok valószínűleg szeretik kis koruk óta a TCS zenéjét, és emiatt gitárt és dobverőt ragadtak, és összedobtak néhány sablonos, csapda szagú nótát, mondván, ez Lukács Lacinak is bejött. Persze azért azt nem mondom, hogy nem volt jó a buli, mert persze a közönség boldog volt, hogy rock szól ezen a búcsúesten, és rázták a hajukat, meg bólogattak a zenére, ami az észrevételeim ellenére igenis dallamos s hallgatható, csak nem különleges. Mindössze én voltam egy kicsit csalódott talán, mert ötletesebbnek, kreatívabbnak gondoltam ezt a Rocken Dogs nevű zenekart. A csapatról amúgy tudni kell, hogy nem is annyira fiatal, talán harmincas zenészekből áll. Az énekesnek amúgy itt meg kell említsem, hogy alapvetően jó a hangja, tehát egy másik formációban vagy más dalokkal ő szerintem még igazán sokra viheti a pályán, hiszen talán ő a legfiatalabb a csapatban, s talán rajta kívül még a basszusgitáros srác is jól játszott, látszik, nem ma kezdte a szakmát. A többiek viszont abszolút nem illettek számomra a képbe. A gitáros fiú látszott, hogy tanult zenész, de inkább az a tipus, aki otthon gyakorolgat magában, és csak most a haverok kedvéért állt a színpadra, a dobos pedig talán túlzottan lelkes akart lenni, meg nekem hiányzott a játékából és a kinézetéből az igazi rock'n'rollos életérzés. Mindez azonban csak egy érzése volt az estének, hiszen közben a koncert alatt kint a pultnál zajlott az élet.

Utoljára működött aznap este a helyi csocsóasztal, a kis sarkokban pedig sokan elmélyülten beszélgettek, talán a sok régi emlékükről, ami ehhez a helyhez kötötte őket. S ami ezek mellett az apró kis nosztalgikus pillanatok mellett nagyon megfogó volt, az az, hogy mind a pultosok, mind a személyzet többi tagja is látszott, hogy lélekben búcsúzkodik. Tehát összességében szomorú, de mégis hangulatos este volt ez, ide illő aláfestő zenével, melyet az említett két zenekar szolgáltatott. Szomorúan búcsúztam a helytől, s talán fontos még megemlíteni, hogy nem csak a hely hangulata, hanem a rockdiszkójuk is hiányozni fog, ahol mindig kérés nélkül is felcsendültek a kedvenc dalaim is hétvégente.