A „The Dethroners” zenekar új lemeze az „Overdriven silence”, mely a Hammer gondozásában jelent meg, számomra nem éppen bizonyult könnyű diónak, már ami a kritikát illeti. Nem sokat hallottam róluk, és nagyon gyakran elmentem mellettük, mid a zenéjük, mind a valóság terén, azaz egy-egy koncert keretein belül. Számomra többszöri meghallgatás, és mélyrehatóbb kutatás volt szükséges ahhoz, hogy pontosan be tudjam határozni a műfajt, amit képviselnek. Első hallgatásra kissé gótikus jellegű volt, és ez volt a mozgatórugója számomra, hogy kicsit utána nézzek a zenekar múltjának.

Nagy megvilágosodásként ért néhány cikk a zenekarról, ahol megemlítették, ezzel engem is megerősítve, hogy a képviselt műfaj gótikus rock thrash-es elemekkel fűszerezve. A hanganyag kimértebb tempók sokaságát adja át a hallgatóság számára, ami alatt a melankolikus jelleget értem, de a lemez minden kétséget kizáróan tartalmaz klasszikus rock és metal elemeket is, ezzel elérve a modernebb hatást. A hangszerek között felhangzik néha – néha cselló és hegedű is. A zenei minőségért a Denevér stúdiót illeti a dicséret, és azt kell rá mondanom, nem is hiába.

A zenei anyag összképéből és a stúdióban végzett kiváló megoldásokból fantasztikus dallamok és dalok bontakoznak ki. Az album egyes számain én némi népzenei hatást veszek észre, ami egyáltalán nem probléma, hanem épp ellenkezőleg. Tovább színesíti a már így is fantasztikus alkotást. A borító nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. Szépen kivitelezett, mondhatni művészi. Már első látásra sejteti a korong zenei hangulatát, és hogy még tovább menjünk, a szövegkönyvben is találóak az illusztrációk. Ahogy végiglapoztam a könyvet, olyan hatást váltott ki bennem, már az eső kép, mintha be lennék zárva valahová. Talán pontosan ez a célja a szögesdrót fotójának már a címoldalon. Azonban ahogy haladunk a dalszövegek és az oldalak között, a képek enyhülnek, finomulnak, és egyre felszabadítóbbak. Mintha kiszabadultunk volna egy börtönből. Kifejezetten jól sikerült, akár csak az egész lemez!