35 év, 6 Grammy díj, 35 millió eladott lemez. Ezek után még lehet, hogy valaki nem ismerné a Toto-t? Aligha... Sokunk gyerekkorából ismertek az olyan slágerdalok, mint az Africa, Rosanna, Hold The Line vagy a Home of the Brave. "Nincs annál felemelőbb, amikor azt hallod, hogy a közönség énekli a dalaidat."- nyilatkozta nemrég David Paich a Magyar Távirati Irodának. (Ez csak azért meglepő, mert Steve Lukather pont azért szállt ki a TOTO-ból, mert elege lett abból, hogy 30 éven keresztül játszotta a 'Hold the Line'-t - nyilatkozta ezt a feloszlás indokaként - és erre reagált Paich eképpen: "Na végre"). Legutóbb 2006-ban jártak Magyarországon, akkor még Bobby Kimball-el az élen. 2008-ban feloszlottak, majd némi pihenő után 2010-ben újra összeálltak. Nem meglepő, hogy több nagy együttes is megjátsza a hattyú halálát, majd hamvaiból újraéledve világ körüli turnékon zsebeli be azt a hasznot, amit a visszatérés szelleme finanszíroz. Úgy tűnik két év elég volt nekik ahhoz, hogy rádöbbenjenek, ki lehet még facsarni pár cseppet a TOTO gyümölcséből. Látván most a kard körüli gyűrűn az 1977-2012-es évszámot, büszkén feszítünk a TOTO koncertjén, mégha azt csak pár ezres nézősereg közepette tesszük is. Nekem legalább is nagy élmény volt, hogy alig harminc évesen Steve Lukather-t, David Paich-et és Steve Porcaro-t egy színpadon láthattam. Emlékszem, amikor még 1999. környékén először élvezhettem VHS kazettán az 1990-es párizsi koncertjüket. 10 évvel később már digitális formában is láthattam, most pedig karnyújtásnyira voltam tőlük...

Talán van aki nem tudja még, hogy a toto szó mit is takar valójában. Latinul "összes"-t vagy "mindent felölelő"-t jelent, amit annak idején az Oz, a nagy varázsló hatására választottak együttesnévként Lukather-ék, annak kapcsán, hogy együtt mindent képesek voltak eljátszani. És milyen igaz is rájuk ez az összetett hangzásvilág. Nem véletlenül volt ott annyi különböző stílusú zenész a Pecsa szabadtéri színpada előtt. Konkrétan én egy jazz-rock lelkületű vájtfülűvel érkeztem, majd összetalálkoztunk Nagy 'Nono' Norbi (Happy Milf, Bambie Beats, Folkfree, meg még vagy fél tucat stúdiómunka, zenekari fellépés és mi egyéb más) régi jó barátommal (mulattatására én csak a "magyar Satriani"-nak szoktam becézni), aki Palcsó Tamás ésTabáni István társaságában jelent meg. Emellett láttam még Varga Ferit és Balássy Bettyt, Keresztes Ildikót, Nagy Lacit (aki ismerhető olyan zenekarokból, mint a Kormorán, Örökség, Fanyúl, Prognózis, Mr. Basary Group, Korál Forever, Empty Rooms stb.), Horváth Zsolt (Deák Bill Gyula Band, Tűzmadár), és még sokan mások. A legszélesebb korosztályban vonult ki a magyar közönség, nem csoda, hiszen mind a TOTO 35 éves daláradata, mind Steve Lukather egyéni gitárstílusa magávalragadó.

Előtte még a Varga János Projekt vonult fel. Instrumentális progresszív hangzású zenéjükkel kiváltottak némi ellenvetést. Volt, aki nem tetszését fejezte ki. Nekem viszont annál inkább átjött. Főleg az, ahogy a egybefüggő, technikás és alázatos játékukkal meggyőzően tudtak érvelni az instrumentális zene mellett. Bár néha úgy tűnt, mintha Varga János túlélvezni a gitártémáit, de mégsem vált élvezhetetlenné, mind inkább figyelemfelkeltő volt. Mint ahogy Kézdy Luca hegedűjátéka is. Varga Jánosról tudni illik, hogy az 1975. óta működő kelet-európai jazz-rock-ot játszóEAST nevű formáció tagja.

Kb. este 8-kor lejöttek a színpadról, és egy gyors átszerelés után, szinte percre pontosan kezdett a TOTO.

Sajtósként-fotósként még nem jelentem meg nagy koncerten, ez volt az első fotózásom fotósárokból. Mivel csak az első három dalnál engednek be a biztonsági őrök az árokba, oldalt várakoztam a koncert kezdetekor. Alig tudtam figyelni a dalokra, csak a masina kattogtatásán, a pillanatok megörökítésén járt az eszem. Az ujjam elzsibbadt, dalok nem úgy hatottak rám, mint általában, de legalább láthattam Steve Lukathert kb. 30 centiről. Először 1988-ig eveztünk vissza az "Only the Children" dallal. Ezután közölte Lukather, hogy milyen szépnek látja a magyar nőket, ennek örömére beudvarolta magát a szívünkbe a Rosanna, Pamela, Carmen, Lea lírákkal. Erről eszembe jut, amikor 2007. körül az akkori Sláger rádióban rendeztek egy pár órás blokkot, amiben csak olyan dalokat játszottak, amiknek a címe egy női név volt. A Toto vitte a prímet. (Ha már itt tartunk, az Angela és azAnna kimaradt.) Megakadt a lélegzetem, amikor a Pamela alatt (nem félreértendő) David Paich szavakkal aligha kifejezhető szólót produkált. Ekkor bántam leginkább, hogy nem fotózhattam az árokból. Mind a hang, mind a látvány felemelő volt. Majd jött a Michael Jackson legendás Thrillerlemezére Steve Porcaro és John Bettis által írt Human Nature. Ezután következett a 88'as nagy sláger, a Stop Loving You, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a hátam mögött Palcsó Tomi odaillően rávokálozik, ahova kell. Eddig leginkább 82'- és 88' között ingáztunk a dalokban, érintve a női neveket, és a lírai költeményeket, de azért én egy 99-t, meg egy Georgy Porgy-t még el tudtam volna viselni, és szívesen halottam volna még többször Lukather hangját. Bár egy szavam sem lehet, mivel a dalokat a közönség véleménye alapján állították össze. Nekem úgy tűnik, Steve hangja aligha változott az elmúlt 20 évben, még mindig az a selymes férfihang jön ki a torkán, ami simán leszedi a lányokról a bugyit. Amikor Joe Williams mutatta be Lukathert, csak ennyit mondott: "Ismeritek, szeretitek, akarjátok." Simon Phillips-ről meg csak egyszerűen annyit közölt, hogy "az egyetlen férfi, aki látta meztelenül Mick Jagger-t". Joe Willims egyébként elég szépen hozta a Bobby Kimball magaslatokat (nem a 2006-os teljesítményére gondolok).

A rájátszásban sorra kerültek a közismertebb dalok, amiket a rádiók több ezerszer játszottak már. Először az Africa című dal hangzott fel, a bennszülött ritmus jól megmozgatta a csípőket, majd Steve Lukather, Simon Phillips és Nathan East még egy pár perces dobszólóval díszített jammelést is hozzáspékelt a dalhoz. Hova máshova is lett volna jobb egy Simon Phillips féle technikás produkció. A végére pedig egy kissé vicces, de annál hatásosabb ötlete támadt Steve-nek. Gondolta megénekelteti a közönséget, a szöveg pedig ennyi volt: paraparapapappá, Africa, Africa...paraparapapappá, Africa, Africa...Lehet gyakorolni (hehe). Mindezt kb. 5 percen keresztül. És a magyar nép biza kitartott, nem csüggedvén a élménydús kántálás alatt.
Ezután végre felhangzott a Hold the Line!. Meg is lepődtem volna, ha nem hívják előre vérbeli "négerhangú" vokalistájukat. Jenny Douglass-Mcrea a csillagokat is leénekli az égről. A fergeteges énektudása mellett bemutatót tartott színpadi mozgásból, közönséghergelésből, vele együtt élhető át igazából a Toto "happyrock" hangulata. Sajnos ezúttal a másik aranytorkú vokalista, Mabvuto Carpenter nem kapott kiemelkedő szerepet.
Végül csak annyit mondott David Paich: "Everything's gonna be alright boys...". Egész koncert cd minőségben szólt, Lukather gyakran ütős gitártémákat hozott, de itt nem reszelte túl az időt. Minden hang ott volt, ahol lennie kellett, semmi cifrázás, cicomázás, csak úgy hogy az az itthon hallgatott cd-n vissza köszön rám.

Bár pár éve még feloszlásról volt szó, azért remélhetőleg kibírnak még együtt minimum 5 évet a TOTO-ék, és a 40. évfordulóra ismét ellátogathatnak hozzánk. Talán 50 évet nem jósolok nekik, mint amennyit a Rolling Stones megélt, de pár best of válogatást, két-három európai turnét és fél tucat búcsúkoncertet még talán megélhetnek. Minden esetre örülök, hogy a TOTO még átmenetileg sem parkolt a hakni sávba. Lukather pár hónap múlva visszalátogat hozzánk, április 7-én állomásozik ismét a Pecsa Music Garden-ben a World Tour 2013 részeként, ahol a januárban megjelenő új albuma dalaival érkezik. Ezzel kapcsolatos további információk a www.stevelukather.net honlapon találhatóak.



1. Only the Children(1988.)
2. Hydra(1979.)
3. St. George and the Dragon(1979.)
4. Rosanna(1982.)
5. Lea(1986.)
6. Could This Be Love(1986.)
7. I Won't Hold You Back(1982.)
8. We Can Make It Tonight(1986.)
9. Pamela(1988.)
10. Human Nature(1982.)
(Michael Jackson cover)
11. Manuela Run(1978.)
12. How Many Times (1992.)
13. Carmen(1984.)
14. Stop Loving You(1988.)
15. Hold the Line(1978.)
16. Africa(1982.)
17. Home of the Brave (1988.)

http://www.toto99.com/
http://livesound.hu/