20:00 óra után nem sokkal megkezdődött a 14. Tribute Day, amelyet a JS-YSTEM (Joe Satriani tribute) nyitott meg. Ekkor sajnálatosan még csak pár rajongó kereste a helyét, de a JS-YSTEM úgy játszott, mintha több százan figyelnék fellépésüket... Utánuk nem sokkal következett a Moonflower (Led Zeppelin tribute). Itt már több rajongó kezdett el érdeklődni. A „veteránokon,, látszott, hogy ide Zenélni jöttek, a hangzásuk is ennek megfelelő volt... Ekkor jött a Volband (Volbeat tribute zenekar) - már megjelent a fiatalabb generáció is a közönség sorai között. A Volband sem lacafacázott sokáig, egy elég pörgős, jó hangulatú szettet játszottak le... Látszott már a színpad építése közben is, hogy a Magnetica nagyon készült erre a koncertre. Saját és minőségi cuccokkal érkeztek... Látszódott rajtuk, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek, mert jól tudták ők is, hogy ezen a visszatérő koncerten sok múlhat!

20:00 óra után nem sokkal megkezdődött a 14. Tribute Day, amelyet a JS-YSTEM (Joe Satriani tribute) nyitott meg. Ekkor sajnálatosan még csak pár rajongó kereste a helyét, de a JS-YSTEM úgy játszott, mintha több százan figyelnék fellépésüket. Első bandaként egy nagyon kellemes koncerttel- örömzenéléssel nyitották meg ezt az estét. Élvezték a koncert minden pillanatát és egyáltalán nem zavarta őket az elenyésző számú közönség. Volt szerencsém az ő gitárosukkal (Turcsányi István) is közös képet készíteni:)

Utánuk nem sokkal következett a Moonflower (Led Zeppelin tribute). Itt már több rajongó kezdett el érdeklődni. A „veteránokon,, látszott, hogy ide Zenélni jöttek, a hangzásuk is ennek megfelelő volt. Kis közönségüknek szinte egy az egyben odavarázsolták a Led Zeppelin hangulatát. Muszak István, a zenekar dobosa John Bonham-et megidézően ütötte a bőröket, s ezt egy dobszólóval egyértelművé is tette, látszott, hogy az ő szellemében játszik. Az egész együttes magabiztos volt, szintén örömzenét hallottunk - a kisebb létszámú közönség őket sem zavarta. Hihetetlenül megtisztelve éreztem magam, mert a dobostól megkaptam a dobverőt és az egész együttessel közös képet készíthettem.

Ekkor jött a Volband (Volbeat tribute zenekar) - már megjelent a fiatalabb generáció is a közönség sorai között. A Volband sem lacafacázott sokáig, egy elég pörgős, jó hangulatú szettet játszottak le. Bemelegítvén a fiatalokat a Magnetica koncertre, akiket már nagyon várt a közönség, s egyre többen szivárogtak befelé (a koncertre.) Azért az érződött, hogy egy jó páran a Magneticára várnak, vagy csak konkrétan miattuk jöttek. A Volband egy tiszteletes, felrázó, bemelegítő koncertet adott le. A Magnetica együttes színpadra lépésének eljöveteléig összegezve a hangulatot: minden fellépő nagyon élvezte a koncertet, örömzenéltek, s akik ott voltak, azoknak igyekeztek a legjobb hangulatot megadni. Ami a helyhez és a lehetőségekhez képest, sikerült is.

Látszott már a színpad építése közben is, hogy nagyon készült a zenekar erre a koncertre. Saját és minőségi cuccokkal érkeztek. Viszont sajnos - önhibájukon kívül - már beállás közben is több probléma adódott.( Később megtudtam, hogy a basszusgitáros Hardon Ricsi kölcsön cuccon játszott és az erősítője jack dugó aljzatával is problémák voltak.) Szóval szegényeket még az ág is húzta. Pedig látszódott rajtuk, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek, mert jól tudták ők is, hogy ezen a visszatérő koncerten sok múlhat!

A kezdeti nehézségeket legyűrvén, beálló számként lejátszották a „Wherever I may roam” című számot, ami alatt kiderült, hogy a hangzás sajnos nem lesz túl erős, kicsit zengett az egész színpad és a hely is. Csak remélni lehetett, hogy koncert közben javul a helyzet (ami így is lett). Nem az ő hibájuk volt, mindent megtettek, amit a hely és a lehetőségek adtak. S belekezdtek, mert már volt pár türelmetlenül várakozó rajongó. (vagyis szerintem biztos volt). Már én is nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz ez a visszatérés. Megkezdődött a hivatalos koncert!

Intro: A jól ismert Metallica indulónál sajnos begerjedtek a mikrofonok, pedig minden le volt véve (a zenekartól tudom), de kisebb gerjedésekkel szerencsésen végül lement az intro.

Ezután a Jól ismert Creeping Death című számmal nyitották meg a koncertjüket: Az első sorban álltam és fotóztam - itt számomra elégé gerjedt az egész színpad, az éneket sajnos elégé nehezen lehetett kivenni, a szólógitár és a dob magas előnyben szólt. Ettől függetlenül az együttes hatalmas beleéléssel kezdték meg a koncertet. Az első számot valószínűleg nem így tervezték (A zenekartól tudom, hogy ezt az egészet nem így tervezték.) A közönség is önfeledten tombolt, látszólag nem zavartatták magukat a hangzás problémák miatt.

Ezután jött a Fuel: A helyzet nem sokat javult, sajnos a hangzáskép továbbra is igencsak gerjedéses volt. E szám közben direkt elkezdtem a közönség között mászkálni, hogy máshol mit, hogyan lehet hallani. Távolabb picit jobb volt a helyzet, bár aki nem ismerte a szöveget, az biztosan nem ismerte fel. Amúgy a közönség továbbra is tombolt, hangkép ide vagy oda! :)

Ezután jött a For Whom The Bell Tolls: Itt ismét közelebb mentem a színpadhoz (a jó fényképezés érdekében is), Ricsin látszott, hogy itt külön szólója lenne, tépte is a húrokat, csak sajnos kívülről ebből semmi sem hallatszódott, a gitárok és a dob simán legyűrte (tőle tudom, hogy Ő nagyon jól hallotta magát és azt hitte, hogy a közönség is ugyanazt hallja). De a beleélés részéről nagyon megvolt! :) S ugyanígy a többiek részéről is!


Ezután jött a Welcome home Sanitarium: Sajnos erre is kihatott a gerjedés, túl hangos gitár, és dob. Az együttes részéről a beleélés és a hangulat egy az egyben megvolt, de a saját hangzásukról, amit elképzeltek sajnos attól messze voltak. Ők sem így tervezték. A közönség ezt a számot, amúgy nagyon élvezte, s távolabb a színpadtól a gitár téma az egészen jól kivehető volt, a dobot meg még a süket is hallotta volna.


Ezután jött a hírhedt: Master Of Puppets: Ennél a számnál volt egy olyan hangzásbéli változás, ami tisztára a ’90-es évek Metallica hangzását idézték fel. Itt sem javult sokat a hangzáskép, de az utóbbi hangzáshatás számomra teljesen jól kivehető volt. A banda teljes átéléssel, mindent beleadva tolta ezt a számot. A közönség önmagából kikelve tombolt ennél a számnál.

Sad But true: Itt jöttek a jelei annak, hogy hangzásilag is elkezdték megtalálni azt, amit szerettek volna, amúgy a színpad mellől sokszor úgy éreztem jobb a hangzás, mint szemből vagy akárhonnan máshonnan.

One: Jött a jól ismert gépfegyver és bombázó effektus. Itt kiemelném, hogy ennél a számnál a gitárok jól szóltak, jobban kivehetőek voltak. Csornai Ádám, az új énekes itt még több átélést vitt bele a dalba, ez szabad szemmel is jól látható volt, az egész zenekar nagyon meghitt pillanatokat varázsolt. Majd a szám pörgős részével jól felráztak mindenkit.

Enter Sandman: Hogy a közönség véletlenül se unatkozzon, belecsaptak ebbe a jól ismert klasszikusba, amit szemmel láthatólag mindenki nagyon élvezett, s itt az együttes is kezdett hangzásilag normalizálódni.

Aztán egyszer csak kiderült, hogy nagyon rövid idejük van még hátra. Szinte felforrt a levegő, s a közönség is kikelt magából, hogy miért nem játszhat tovább a Magnetica?!!

Végül a Seek ’N’ Destroy: erejéig visszatértek a színpadra. Szemben is lehetett élvezni, nemcsak oldalról; a szöveg is kivehetőbb volt, s a gitárok is elkülönültek egymástól. (Később megtudtam a zenekartól hogy itt pedig nem volt semmilyen változtatás). Én is tévedhetek, megesküdtem volna rá, hogy itt valami változott, mert számomra jobb hangkép volt hallható, s sajnáltam is, hogy az elejétől fogva nem ilyen volt. A közönség mindettől függetlenül tombolt és élvezték, hogy a Magnetica, igencsak hosszúra nyújtotta ezt az amúgy sem rövid számot.

Összegzés a koncertről: Első visszatérő koncertjük volt 3 év után, s a tagok 4/5-e új volt - csak egyetlen személy, Egerszegi Zoltán maradt meg a 2008-as felállásból. A hangulatért, élményért mindent megtettek! Egy hihetetlen számlistával készültek. Rengeteget próbáltak erre a koncertre, ami meg is látszott! A hangzás problémáiért leginkább nem ők felelhettek, s szerintem a körülményekhez képest nagyon jó koncertet adtak.

Mindent megtettek, a hangulat így is a tetőfokán volt, miattuk jöttek a legtöbben, és egészen szép létszámot toboroztak össze! Bebizonyították, hogy igenis van rájuk igény, és hogy ez csak a kezdet, és ennél sokkalta több várható tőlük, s hogy még rengeteg meglepetés van a zsebükben.

Személy szerint a koncert alatt is nagyon jól éreztem magam, egy nagyon erős és tehetséges csapat állt össze, és hangzás ide vagy oda, egy nagyon jó hangulatú koncert élménnyel gazdagítottak engem is! S hatalmas megtisztelés volt számomra, hogy interjút adtak nekem, és az egész bandával közös képek is készülhettek. Ez számomra hatalmas élmény és hihetetlen megtisztelő volt, s nekem erre nincsenek is megfelelő szavaim, mondataim.

(Az utolsóként színpadra lépő Bloody Valentine - Bullet For My Valentine tribute fellépése a csúszások miatt sajnos elég későre maradt, de még így is sok érdeklődőt a színpad előtt tartva. Kollégánk ezt már sajnos nem tudta megvárni, miközben még egy előre vállalt interjút is lezavart. A zenekar elnézését kérjük, hogy a felmerült helyzet folytán nem szerepelnek a cikkben. - a szerk.)


Kapcsolódó oldalak:
https://www.facebook.com/pages/Bloody-Valentine-Hungarian-Bullet-For-My-Valentine-Tribute-Band/242897705755082

https://www.facebook.com/groups/698877526797076/?fref=ts

http://www.myspace.com/themagnetica
https://www.facebook.com/pages/Magnetica-Hungarian-Metallica-Tribute-Band/152662604855596

https://www.facebook.com/moonflower.zenekar
http://www.moonflower.co.hu/

https://www.facebook.com/pages/VOLBAND-Volbeat-tribute/168913986522925

http://www.zuzdarockkert.hu