Küszöbön a nyár, és még ha ez a hétvége kissé hűvösebb is volt, az emberek esténként szívesen iszogatnak, beszélgetnek valami kiülős helyen, akár egy későbbi koncert előtt is. Az Akvárium Klub teraszán erre adott a lehetőség, és koncertekből sem szokott hiány lenni, felütötték hát a nagy rockszakácskönyvet a „kellemest a hasznossal” fejezetnél, ahol írva vagyon: végy egy zenekart, aki nagyobb koncertje előtt pár órával finoman ráhangolja a nagyérdeműt a fejrázásra, az sem baj, ha ezt akusztikusan teszi. Hezitálók, arra lézengők biztosan felkapják a fejüket, akik pedig eleve a főfogás miatt jöttek már teljesen átszellemülve juthatnak hozzá ahhoz. Az ötlethez keresve sem találhattak volna jobb partnert a Turbo zenekarnál, akiktől nem idegen az akusztikus muzsikálás, ráadásul készülő új albumuk egy részét is így vették föl, így ez a buli nekik is kapóra jött. Nem is kellett csalódniuk a nyitott füllel arra járóknak.

A teraszon felállított kis színpadon Turbo-ék kicsivel kilenc után kezdtek játszani, addigra jó páran összegyűltek a klub előtt, nem is jutott ülőhely, csak a korábban érkezőknek. Az akusztikus szettre Dure (Szatmári György), a zenekar billentyűse gitárra cserélte hangszerét, Delov Jávor dobos pedig a Random Trip formációból megszokott minimál (egy pergő, semmi tam) dobcuccán játszott felszerelkezve csörgővel, shakerel, dobseprűvel, mindenféle akusztikus zajkeltővel. A banda ebben a felállásban is zseniális, hallani rajtuk, hogy nem először próbálták ki magukat ilyen formán. Jó hallani, hogy Dádó (Vígh Dávid) egyre többet szólózik akusztikusan, és Tanka Balázs hangja is sokat érett a feladathoz, bár ebben nagy szerepe lehet a Kaldera formációnak is, velük sok ilyen bulit játszott végig.

Összesen hét dalt adtak elő kedvcsinálónak, ami tekintve, hogy nem sokkal később egy hangos koncertet is lenyomtak teljesen rendben volt. Az Indecision lassú lüktetése szépen indított, a dal akusztikusan teljesen más energiákat közvetít, de még így is megvan benne az erő. A City of Satelites kötelező darab egy ilyen koncerten, de szerintem egy kicsit ezt elkapkodták, nem volt még a közönség bemelegedve (másodiknak játszották), talán ha a végére hagyják sikerül megénekeltetni a publikumot, és megmutatja igazi lényegét ez a dal is.

A Magnet is kissé esetlenül, vagyis inkább furán szólt, a Liquid Silver viszont odavág lehalkítva is. A fiúk két feldolgozással is kedveskedtek, egyiket sem először adták elő, de nem is hallani őket sűrűn Turbo koncerten. Amit a P-Mobil Lámpagyár-ával csináltak, az valami fenomenális, az, hogy az egykori szatírikus szerzemény most is aktuális, szerintem csak így előadva hiteles. A Nine Inch Nails féle Hurt egy egész más kategória, amikor Johny Cash feldolgozta az egész világ rácsodálkozott, a Turbo pedig megszerette, és játszani kezdte. Jó nóta, illik az akusztikus repertoárba. Szeretjük. Elhangzott még a Nebulosus is, az új album első klipes nótája is, ami a zenekar dalai közül – eddig – egyedülállóan magyar nyelvű.

Ezek után jól jött némi pihenő a fejletépős Haunebu koncert előtt, amire szép számmal összegyűlt a nép a klub belső színpadán. A zenekarról előtte bevallom sokat nem hallottam, előző este füleltem bele néhány nótájukba, ami így is elég volt, hogy kíváncsi legyek rájuk élőben is.

A belső színpad elrendezése és elhelyezése az Akváriumban nem a legszerencsésebb, gyakorlatilag keresztben van a teremben, ráadásul nem is elég széles, viszont cserébe hosszabb az indokoltnál. Ha ezeket összeadjuk el is jutunk odáig, hogy aki a terem belsejében oldalról szemléli az eseményeket, a hátrébb helyet foglaló zenészeket már nem is látja, kárpótlásul ülhet kanapéra. Hallgatni viszont így sem szerencsés oldalról, szóval ezt a koncepciót mondjuk úgy nem értem. Ehhez jött még a szinte nulla világítás, de ez a Haunebu esetében nem is volt akkora hátrány, inkább ráerősített a hangulatra, amit ez a zenekar idevarázsolt.

A Haunebu olyan gyökerekhez nyúl vissza, ami apáink fiókból előbányászott kazettáit idézi, és nem hiszem, hogy lett volna bárki is a helyszínen, aki konkrétan emlékeiből táplálkozva találta volna ismerőnek, amit a fiúk játszottak. Nekem konkrétan az jutott eszembe mikor először meghallottam őket, hogy ezek a srácok Jim Morrison-al szívtak Radics Béla sírjánál. Tűzkerék modernen fűszerezve, gunge-osan mocskosul, reszelősen, olykor talán túlságosan is. Annyira egyedi és hazaian nosztalgikus amit csinálnak, hogy ha a stílusnak nevet kellene adnom, azt csakis magyarul tenném, de inkább megkímélek mindenkit a rockzene nyaktekerészeti mellfekvenc-étől.

A majd egy órás koncert alatt kiderült, hogy a srácok nem csak a torzítót, de hangszereiket is jól ismerik, tényleg komolyan sajnáltam néhány témánál, hogy ennyire nyersen adják elő. Persze az érzés így az igazi, de a fülnek nem tud átjönni a lényeg. Ettől függetlenül jól tolták, jó hangulatot csináltak, a színpad adta hátrányokat is ügyesen leküzdötték, mindkét gitáros arc lesétálta a maga körét a nézőtéren. Ha legközelebb meglátom egy plakáton a nevüket már tudni fogom mire számítsak, és biztos vagyok benne, hogy fogtok még velem Haunebu koncerten találkozni. 17 című nótájuk különösen nagy kedvencem lett, ha jól emlékszem ezzel is indítottak, rögtön megteremtve a fentebb leírt hangulatot.

Rövid szünet után a Turbo lépett a sötétbe, be is kezdtek rögtön egy új nótával, amikből hallhattunk még párat az est folyamán. Ezek között van Led Zeppelin-t idéző, Tool-os ízű, masszívan riffelős, ők pedig azt mondják stílusilag az első két album keveréke lesz az új korong. Az új szerzeményeknek egyébként saját bevallásuk szerint még csak munkacímei vannak, az viszont biztos, hogy nagyon ülnek az új témák, és a tőlük megszokott profi módon úgy egyben szólnak, mintha évek óta játszanák őket.

Az utóbbi időben egyébként voltam pár Turbo koncerten, ahol kissé laposnak éreztem a hangulatot, nem tűntek a srácok teljesen motiváltnak. Ezen a bulin teljesen rendben voltak, gondolom a közelgő új album és a rendhagyó dupla buli felrázta őket. Így most ismét azt nyújtottak, ami miatt annyira megszerettem őket, jó hangulatot csináltak, és közben úgy tolják élőben, hogy minden hang a helyén, a közönség tűzben.

Az új dalok mellett előkerültek az első album nagy klasszikusai is, úgymint a Shine On, vagy a korábban akusztikusan már hallott Indecision. Tényleg leírhatatlan, amire ez a dal képes élőben, lassú lüktetése teljesen átjár, aztán egyszer csak beledöngöl a földbe… Külön kiemelném, hogy Turbo-ék tudnak dalt befejezni, ami már lemezen is feltűnt, de élőben még ütősebb, a számok vége nem katyvasz, jól átgondolt befejezésük van.

A Liquid Silver volt a másik olyan nóta, ami mindkét műsorban elhangzott, ennek is teljesen más az atmoszférája ebben az előadásban, a bevezető dobtéma volt az egyetlen, ami az akusztikból hiányzott, hát itt megkaptuk. Jero (Ruthner Gábor, basszsus) mester színpadi mozgásáról azt hiszem fölösleges bármit is írni, aki volt már Turbo koncerten tudja miről beszélek, az viszont engem is meglepett, amikor a színpadról leugorva besétált a tömegbe.

A Heavyweight Promisses hengerelt a visszataps előtt, ez megint csak egy kihagyhatatlan Turbo dal, igazság szerint ezt a kinti szettből hiányoltam is, az ismert akusztikus verzió tapsolós megoldását szívesen hallottam volna élőben.

Crystal Valley-vel jöttek vissza, ami szintén egy ütős koncertnóta, levezetésnek pedig eljátszották –saját bevallásuk szerinti - egyetlen slágerüket One More Time címmel. Még így is, hogy kétszer léptek színpadra elhallgattam volna őket egy darabig. Mindig lenyűgöz az a profizmus, amivel kiállnak, a ritmusszekció pedig nyugodtan mondhatom az egyik legjobb, és nem csak hazai szinten. Na és ha már ritmusszekció, akkor innen szeretnénk gratulálni Jero-nak, aki, mint ezen a koncerten megtudtuk hamarosan apai örömök elé néz.

Azt gondolom jó ötlet volt a szervezőktől ez a nézőcsalogatós teraszonzenélgetés, aki ottmaradt a hangos bulira is, annak egészen különleges élményben volt része. A Turbo ismét bizonyította, hogy mindkét módon megállják helyüket a színpadon, a Haunebu nevét pedig sokan megjegyezték ezen az estén. Egyenlőre nem harangoztak be hasonlót, de van pár olyan zenekar a hazai porondon, akikkel érdemes lehet egy dupla koncertet megcsinálni, és a nyár még csak most kezdődik...

[Tovább a képekhez...]

http://www.facebook.com/turbozenekar
http://www.turboband.bandcamp.com
http://www.soundcloud.com/turboband