Több szempontból is szerencsétlen volt a november 4-i dátum a Club 202 (ex-Wigwam) pénteki fellépői számára, élén a Tűzmadár zenekarral, köszönhetően az egyéb, erre a napra szervezett koncertek illetve az ezt követő, szombati munkanap miatt. Ennek ellenére szép számmal látogatták az élőzenére kiéhezett rockerek a Club 202-t, ami ilyen fellépők mellett nem is csoda. Bár a kapunyitás környékén sem volt minden zökkenőmentes (csak hosszas várakozás után engedték be a 20 órára érkezett, a hidegben várakozó tömeget), ám szerintem mindenki egyetért velem, ha azt mondom, megérte a várakozást. Megérte, hiszen mind zeneileg, mind a látványt és a belépő árát tekintve (potom 1000 Ft), kellemes, nehezen feledhető élményre számíthattunk.

Az estét a vajdasági Félhomály zenekar kezdte, egy saját dalokat és feldolgozásokat egyaránt játszó heavy-metal formáció. Repertoárjukban ezen az estén is olyan dalok szerepeltek, mint például az „Élő Sakkfigurák” az Ossian-tól, vagy a „Keresztes vitéz” a Moby Dicktől, de hallottunk tőlük Pokolgép feldolgozást is, „A jel” című dal keretein belül. Véleményem szerint utóbbi tűnt ki leginkább a többi közül, ez adta vissza a leghűbben a dal eredeti hangzását, köszönhetően az énekes, Lukács Lóránt torkának, mely alapján Lóránt akár ikertestvére is lehetne Kalapács Józsefnek. Mi tükrözhetné ezt jobban, mint a közönség reakciója, amikor meghallották ezt a dalt, határon túli rokonaink előadásában; aki nem döbbent arccal hallgatta az előadást, eszeveszett tombolásba kezdett, mely – lássuk be – az eredeti előadóhoz ennyire hű előadás mellett nem is csoda. A zenekar azonban természetesen nem csak feldolgozásokkal készült budapesti rajongói számára, hallhattunk több dalt is saját repertoárjukból, melyek – a feldolgozásokhoz hasonlóan – a lendületes, kemény hangzású, klasszikus heavy metal vonalait követik, ennek ellenére semmi esetre sem mondhatóak unalmasnak vagy monotonnak. Fellépésük érdekessége hogy egy, a Facebook-on történő szavazás eredményeképpen léphettek színpadra a Tűzmadár előzenekaraként, melyet toronymagasan megnyertek (látva a koncertjüket már értem, miért). Véleményem szerint kiválóan teljesítettek, mint előzenekar, tökéletesen megalapozták az est hátralevő részét.

Összezárul a színpadot takaró hatalmas, fekete függöny, hogy rövid készülődés után újra kinyíljék, és kezdetét vegye egy, az utóbbi idők legnagyobbjának ígérkező Tűzmadár koncert. A zenekar előzetes beharangozója szerint különleges show-val, eddig élőben még nem játszott dalokkal készülnek rajongóik számára – és ezen ígéreteikhez tartották is magukat, de erről később. Széttárult hát a függöny, és felcsendültek a banda legutóbbi, „Álmok” című albumát nyitó intrójának első hangjai, majd ennek véget értével belecsaptak a húrokba, és következett a lemez címadó dala, az „Álmok”. A már korábban a színpad elé tódult, a Félhomály által bemelegített közönségnek se kellett több; sikongatva, őrült fejrázásba kezdve vetették bele magukat a Tűzmadár zenekarral együtt egy több mint 1,5 órás buliba. Repertoárjukban szerepeltek a már klasszikusnak mondható dalok, mint például a „Colombus”, melyhez korábban a zenekar első videoklipje is készült, a szintén történelmi témát feldolgozó „Néró” illetve a „Korszellem”, melyhez szintén készített egy klipet a zenekar. Nem maradhattak el azonban a megígért show elemek sem, mint például a dobos, Pál Dániel hihetetlen dobszólója, mellyel Dani a „Miért nem én lettem?” és a „Júdás csókja” című dalok között kápráztatta el a nagyérdeműt, bebizonyítva ezzel, hogy nem csak termete, de tehetsége is hatalmas.

A különleges elemek sora azonban nem csak ebből merül ki. A „Jégkirály”, a „Végzet hajnala” és a „Szép hazugság” című dalokat hastáncosnők kísérték a színpad két oldalán elhelyezkedő erkélyeken illetve magán a színpadon, mozgásukkal ámulatba ejtve a közönség férfi tagjainak jelentős részét. A Magyar Gótikus Hastáncművésznők csapatának eme két kiváló tagja (Burány Judit, Kárpáti Zsófia) által bepillantást nyerhettünk ennek a feltörekvő műfajnak a szépségeibe, hogy mennyi energiát, érzelmet lehet kifejezni néhány mozdulat segítségével.

Azonban nem csak a gyönyörű nők és azok elbűvölő mozgásában gyönyörködhettünk, hiszen ismét – ahogy azt a Tűzmadár koncerteken már megszokhattuk – megcsodálhattuk többek között az énekes, Schrott Péter gitártudását is a „Mindig” illetve a „Néró” című dalok keretein belül (annak ellenére, hogy ezen két dalt már számtalanszor láthattuk Peti előadásában, voltak rajongók, akik még most is meglepődve csodálták Peti gitártudását, vagy csak a tényt, hogy bizony van, hogy az énekes is hangszert ragad). A meglepetéseknek azonban még mindig nincs vége, az ezt követő „Álomgyár” alatt például vegyvédelmi öltözékbe bújt emberek tették teljessé a színpadképet. Egyszer azonban minden koncert véget ér - legyen az akármilyen jó is - így a Tűzmadár zenekarnak is be kellett fejeznie egyszer, ám szerencsére – a közismert mondással ellentétben – inkább utóbb, mint előbb. A közönség lelkesen tapsolta vissza a színpadról „levonuló” zenekart, így azok nem voltak rest eljátszani még három dalt, így sorra került az „Ébredj” is, mely teljessé tette a koncertet; aki volt már legalább egy Tűzmadár koncerten, az tudja, a zenekarnak már-már védjegyévé vált bulijainak eme dallal történő lezárása. Elhangzott hát az említett dal, így a rajongók tudták, véget ért a zenekar egyik legnagyobb bulija, ám a csalódottságnak nyomát sem lehetett látni arcukon; mindenki tökéletesen elégedett volt a banda teljesítményével, és ebben egyet kell hogy értsek a közönséggel, le a kalappal a Tűzmadár előtt.

Az estét a Vasmacska csupa lányokból álló formációja zárta. A zenekar feldolgozásokat és saját dalokat is játszik egyaránt, ám tehetségükön kívül, vagy talán épp hogy az előtt az első dolog, ami szembetűnik a lelkes koncertlátogatónak, az a színpadkép, konkrétabban a lányok lenge és kirívó öltözéke. Mi sem szemlélteti ezt jobban, mint az énekesnő, Koós Ilona Mónika „sztriptízshowja”, melyet a Macskák minden koncertjén végigélvezhetünk, vagy a ruhák oly módon történő kiválasztása, hogy a színpadi ventillátorokat a lehető legjobban kihasználhassák. Az ilyen és ehhez hasonló látványelemeknek – no és persze a játszott zenének – köszönhetően a Tűzmadáron megfáradt közönség kimerültsége ellenére lelkesen fogadta a lánybandát, akik éjszakába nyúlóan segítettek a koncertlátogatóknak levezetni a még megmaradt feleslegeses energiáikat.

Összességében tehát egy olyan estéről beszélhetünk, amelyre mindenki, aki ellátogatott a Club 202-be, sokáig fog emlékezni. Akár a fellépők profizmusára, a látványra, a Tűzmadár különlegességeire vagy éppen a Vasmacska külsejére gondolunk, mindenképpen egy hihetetlenül jól sikerült estéről kell, hogy beszéljünk, melyet bűn lett volna kihagyni.

Akinek a látottak, vagy adott esetben az olvasottak alapján elnyerte a tetszését Burány Judit illetve Kárpáti Zsófia produkciója, és esetleg kedvet érez önmaga kipróbálására, könnyedén megteheti a burany.nagy@gmail.com címen.

A Tűzmadár zenekar setlistje:
01 – Álmok
02 – Colombus
03 – Út a jövőbe
04 – Jégkirály
05 – Néró
06 – Végzet hajnala
07 – Miért nem én lettem?
08 – Júdás csókja
09 – Mindig
10 - Álomgyár
11 – Korszellem
12 – Szép hazugság
13 – Utolsó Ítélet
14 – Élünk még
15 – Volt egy álmom
16 – Ébredj

A koncerten készült képeket ezen a linken érhetitek el.
http://www.tuzmadar.hu/
http://www.myspace.com/felhomalyzenekar
http://vasmacskazenekar.freeiz.com/r