Noha én elég messze lakom Győrtől, van egy zenekar, akik miatt szinte bárhova elmegyek, ahol fellépnek. Ők pedig a Tűzmadár, így tehát egyértelmű volt, mi lesz a péntek esti program. Győr nem volt messze nekünk, ezért párommal bevágódtunk a kocsiba, és meg sem álltunk a Black Rock-ig. Láttam már teltházas bulikat a Black Rock-ban, de most szinte alig lézengtek páran a klubban. Ez sajnos a koncertek alatt is így volt. Kár, mert mindkét zenekar nagyon kitett magáért, és csak sajnálni tudom, aki nem akart/nem tudott eljönni.

Thornwill:
Nem láttam még koncerten őket, úgyhogy kíváncsian vártam, mi fog kerekedni a produkcióból. Kényelmesen pakolásztak, hangoltak a srácok, úgyhogy minimum egyórás csúszás után végre belecsaptak a közepébe. Nincs is semmi kivetnivaló a zenében, abszolút profin lenyomták a (saccra) maguk háromnegyed/egy órás műsorát. Javarészt Maiden-Dream Theater-Savatage ízű power metal nóták dübörögtek, amelyek igencsak jól estek a füleimnek. Külön ki kell emelnem az énekes Álmos Gábort, mert megdöbbentően energikus és epikus énekhanggal rendelkezik. Kényszeresen a Matt Barlow/Jorn Lande párhuzamok jártak a fejemben, ahogy hallgattam. Hamisságot sehol sem éreztem, elejétől végéig profi teljesítményt nyújtottak. Viszont pont e profizmus miatt volt hiányérzetem a koncert végén. Egész pontosan a kommunikációt hiányoltam a közönséggel. Nem tudom, ez mennyire szándékos vagy szándéktalan, de nekem teljesen sterilnek tűntek.

Mint az elfoglalt, „én-vagyok- a-headliner-banda” típusú zenekarok, akik fel- aztán a műsor végén lemennek a színpadról, korrektül nyomják, de igazi buli nem jön létre. Gábor pár szóban felkonferálta a dalokat, és ennyiben ki is merült a dolog. Meg is fordult a fejemben, hogy talán ezért csak álltak, és nem headbangeltek az emberek a Thornwill alatt. Megjegyzem, annyira kevesen voltak, hogy a színpad előtt jó, ha 8-10 emberke állt és bólogatott. Én magam egy jó hideg sör és az asztal mögül figyeltem őket, ennél többet nem tudott kihozni belőlem a zene. Ettől függetlenül profi és nagyon élvezhető muzsika, csak nem koncerten.

Tűzmadár:
A profik rutinjával hamar átszereltek, és rögtön kaptuk is a nagy Álmok-slágereket: Álmok, Júdás csókja, Út a jövőbe, és nagy örömömre, valahol a félidőnél a lírai Volt egy álmom. Persze volt Csillagfény és Colombus is. Az első hangoknál véletlenül hátranéztem, és hát 2-3 másodperc alatt ott tömörült a Black Rock egész közönsége. Egyértelmű volt, hogy a legtöbben rájuk vártak…rögtön mindenki headbangelni kezdett. Elfogult Tűzmadár rajongóként nem szeretném minősíteni a zenekart, illetve imádattól csöpögő sorokkal untatni az Olvasót, ezért csak annyit írok: megint isteniek voltatok, Schroti! Minden Tűzmadár koncert a közönségtől függően más és más, de olyat még nem láttam, hogy valaki mozdulatlan állta végig Petiék koncertjét.

Egyszerűen lehetetlen, mert a TM pont az a zene, és pont az a csapat, aki koncerten és lemezen egyaránt ilyen fantasztikus, sodró zenét produkál. Schroti pedig az egyik legkarizmatikusabb frontember, akihez eddig szerencsém volt. A helyzet az, hogy még sosem jártam sz*r Tűzmadár koncerten, mivel ilyen még nem volt. Ennél fogva nem tudok belekötni semmibe. Külön dicséret illeti Pál Dani utódját, az új dobosukat: nagyon odatette magát a srác, ezúton is gratulálok! Minden alkalommal külön élmény nézni, ahogy Geri és Attila összevigyorognak, ahogy Petya orgazmikus állapotban, grimaszolva gitároz végig minden dalt, ahogy Schroti szinte transzban énekel a Korszellemről, és sok minden másról. Egyszerűen hibátlan este volt. TŰZMADÁR, én így szeretlek!


http://www.tuzmadar.hu
http://www.thornwill.com