Mókás árnyjáték előzte meg a felizzott hangulatú Papp László Sportarénában február 17-én a Deep Purple fellépését. Már miért ne lenne felforrósodott a levegő, amikor perceken belül a Black Night, a Child in Time, a Demon’s Eye, a Fireball, a Hush, a Kentucky Women, a Speed King, a Strange Kind of Woman, és felsorolhatatlanul sok, immár a rocktörténelem klasszikusának számító szám előadói lépnek színre. Rájuk várva az egyik nyilván türelmetlen, de játékos kedvű néző kezével állatfigurákat mintázva hevenyészett bábműsort „vetített” a függönyre a többiekben derültséget keltve.

A függöny azután került a színpad elé, hogy a hardrock nagyjainak előzenekara, még a brit Amazing Radióban első budapesti bandaként is szerepelt Ivan&The Parazol huszonéves tehetségei befejezték utánuk következő példaképeihez méltó koncertjüket. Aztán leomlott a lepel, és ott álltak a színpadon legendás sztárok, hogy megkezdjék lassan negyvenhat éves együttesük új lemeze köré szervezett bemutatókoncertjének budapesti állomását. Az tavaly kiadott, immár tizenkilencedik albumuk címe: Now? What?

Nem szűkölködött a koncert se a virtuóz hangszerfelelgetős részletekben, se a szólókban. Ügyesen osztották fel egymás között az estet, pihentetve Ian Gillan énekhangját is, aki még mindig megengedi magának a jellegzetes sikolyokat, de talán már nem mindig olyan magas hangfekvésben. Steve Morse csodákat tett a gitárjával, Ian Pace dobszólója alkalmával pedig elsötétült az aréna, és csak a piros meg zöld fényben foszforszkáló dobverők hihetetlen körben leírt pászmája mutatta az egyébként hallás alapján is fergeteges ritmust. A basszisgotáros, Roger Glover ugyancsak megcsillogtatt tehetségét. A billentyűs Don Airey, akit három oldalról fogtak közre a hangszerek, amelyeken természetesen bravúrosan játszott, majd mesteri szólójába az együttestől egyáltalán nem idegen klasszikus zenét is becsempészett, például Liszt Ferenc- és Vittorio Monti-dallamokat.

Sorra került a várva várt hetvenes évekbeli arzenálból az Into the Fire, a Hard Lovin’ Man meg az elmaradhatatlan Smoke on the Water. Egy dal erejéig pedig a másfél éve eltávozott Jon Lordról, a később szólókarriert is megvalósító komponista-orgonistáról, az együttes hajdani oszlopos és egyben alapító tagjáról szintén megemlékeztek.

http://www.deeppurple.com