Mint azt már sokan hallottuk, nem rég jelentős változásokon esett át az egyik legkiválóbb magyar Iron Maiden tribute banda, az Up The Irons. Több tag elhagyta a zenekart, ám helyüket új emberek töltötték be, így a zenekar újra teljes létszámmal nézett a jövő – és a december 16-ai koncert – elé. Részben ezeknek a tagcseréknek, részben pedig az új koncepció bevezetésének (a zenekar a ’80-as évek Maidenjét játssza, korhű ruhákkal és előadásmóddal) köszönhetően vártam nem kis kíváncsisággal a pénteki koncertet, melyre a gubacsi úti Crazy Mama Music Pub-ban került sor. A Maidenre éhes rajongókat az Engine, illetve a Flood in the Desert zenekar melegítette be.

Az estét – a közönség kis várakoztatásával – a Flood in the Desert zenekar kezdte. Aki ismeri, annak már nem kell bemutatni a bandát, aki pedig nem, annak az írott betű úgysem adhatná vissza hitelesen amit a zenekar élőben nyújtani tud; ennek ellenére én mégis megpróbálnám leírni a hallottakat illetve a látottakat. Egy viszonylag fiatal, ám annál lelkesebb bandáról beszélhetünk, akik hihetetlen sebességgel és energiával törtek be a metalzenei szintérre. Zenéjüket a dallamos heavy metal jellemzi, így a stílust tekintve is tökéletesen illett az est fő fellépőjéhez, az Up Tthe Irons-hoz. Korábban már többször is szerencsém volt a zenekarhoz élőben, ám azt kell mondjam, a fiúk nem ültek a babérjaikon; hihetetlen fejlődést mutattak be az egyébként sem gyenge kezdéshez képest, ha így folytatják, hamarosan a legtöbb magyar rockernek mondani fog valamit a „Jósolj nekem”, vagy az „Árvíz a sivatagban”. A zenekar dalai fizikai formában egyelőre sajnos még nem terjednek, ám kettőt közülük bárki elérhet a zenekar hivatalos oldalán, ajánlom mindenki figyelmébe. Tökéletesen teljesítettek, mint előzenekar, hibátlan választás volt az Up The Irons részéről.

Kis szünet után színpadra lépett a második banda, a szintén power/heavy metalt játszó Engine zenekar. Az ő fellépésüknek több különlegessége is volt ma este. Többek között Jósa Tamás, az Engine frontembere volt az Up The Irons korábbi énekese (kinek szerepét Nachladal István vette át), aki a zenekarból kiválva Iron Inside néven vitte tovább saját Iron Maiden tribute bandáját. No de visszatérve; az Engine most sem okozott csalódást. Saját dalokat és feldolgozásokat egyaránt játszva szórakoztatták az időközben igencsak csekély létszámúra csökkent közönséget. Ennek ellenére lelkesen végigcsinálták a koncertet (igaz, jóval nagyobb közönséghez voltak hozzászokva), ezért le a kalappal előttük. Természetesen most is előkerült Tamás hatalmas kardja, mellyel az ősi japán szamurájokat meghazudtoló mozdulatokkal kísérte dalait, sőt, a setlistbe egy dal erejéig még a közönség is beleszólhatott. A kevés néző ellenére tehát azt kell mondjam, a banda maximálisan kitett magáért, megérdemelt volna jóval több nézőt. Annál inkább, mivel a zenekarnak ez volt az utolsó koncertje ebben a felállásban; a frontember, Jósa Tamás ugyanis – több okból kifolyólag- kiválik a zenekarból. Hogy ez az Engine végét jelenti-e, avagy sem, még nem derült ki, Tamás azonban továbbra is aktívan részt vesz a többi zenekarában, többek között az Iron Inside-ban, illetve a Pantera tribute Crew From Hell-ben.

Az Engine után következett a várva várt Up The Irons, akik erre az estére egy különleges setlisttel készültek: az Iron Maiden teljes 1988-as birminghami koncertanyagát, a Maiden England-ot adták elő. A zenekarnak ez volt az első koncertje az új felállással, és ez sajnos olykor meg is látszott; a bandának szüksége van még egy kis időre a teljes összeszokáshoz, azonban az apróbb hibáktól, megakadásoktól eltekintve sikeresen előadták a tervezett anyagot. Mindezt nem is akárhogy, az új felállástól eltekintve is egy több szempontból egyedi buliról van szó; a zenekar egyik új gitárosa Szadló Tamás, aki a nyitóbanda, a Flood in the Desert gitárosa is egyben, így neki nem kevesebb, mint két koncertet kellett végigjátszani - kis megszakítással – egy este alatt, ez mindenképpen tiszteletreméltó teljesítmény. Szintén különleges volt a kiváló hangzáson és a frontember Bruce Dickisonhoz hihetetlenül hasonlító hangján kívül a látvány is, mégpedig több okból kifolyólag. A zenekar – ahogy azt korábban is említettem – az eredeti Maidenhez hű, korabeli fellépő ruhákban lépett színpadra; mindenkin a ’80-as évek „rockerdivatja” által elvárt testre feszülős, csillogó ruhák voltak, ezzel is egy sajátos hangulatot teremtve a koncertnek. Szintén fontos és megemlítendő látványelem a pirotechnika; a koncertet sokszor látványos, több helyről érkező szikraeső kísérte, felemelve ezzel a laposnak amúgy sem mondható hangulatot. És ha már a különlegességek soráról van szó: néhány dal erejéig nem más lépett színpadra, mint a már többször említett Jósa Tamás, az Engine zenekar exfrontembere. Otthonosan mozgott a színpadon az Up The Irons ideiglenes énekeseként, ami nem csoda, hiszen korábban ő birtokolta a banda frontemberi posztját. A banda szerintem sikeresen végrehajtotta azt, amit korábban eltervezett; igaz, becsúszott pár baki, azonban ezek elenyésztek amellett a hihetetlen buli mellett, amit a kis nézőszám ellenére is csaptak.

Összességében tehát egy olyan estéről beszélhetünk, melyet minden metal rajongónak bűn volt, illetve bűn lett volna kihagyni. Mind a három zenekar hasonló stílust képviselt, így a buli éles váltások nélkül, egyetlen műfaj, a heavy metal képviseletében zajlott. Elenyésző jegyár (1000 Ft) mellett olyan zenekarokat láthattunk, melyek külön-külön is kiválóak, nem hogy együtt, illetve a hármuk közül kettőnek mindenképp mérföldkőnek számított a péntek esti koncert, így soha vissza nem térő alkalmakról maradt le az, aki nem látogatott el ezen az esős estén a Crazy Mama Music Pubba.