Koko: A zenekar 2008-as megalakulása óta idestova már több, mint 3 év telt el. Marci: te - mint alapítótag - hogyan foglalnád össze az eddig eltelt időszakot?

Marci: Úgy érzem, ez idő alatt sikerült legyőznünk a sok-sok akadályt. Mindig tudtunk új célokat kitűzni magunk elé - és a körülményekhez képest meg is valósítani azokat. Nagyon sokat fejlődtünk 2008 óta. Európában - tudomásom szerint - mi voltunk az egyetlen Maiden tribute, akik a jelenlegi IM felállást idézve 3 szólógitárral álltak ki a színpadra. Több nagy koncertet éltünk meg - 2009 óta minden évben fellépünk Magyarország legnagyobb rockfesztiválján, a pécsi Rockmaratonon (2010-ben pl. közvetlenül Blaze Bayley előtt kaptuk meg a nagyszínpadot), valamint a környező országokban is több alkalommal játszottunk már. Azonban nyáron sajnos nem éppen szalonképes módon sikerült elválni a régi társaktól (mely szerintem egy több, mint 1 éves folyamat tetőzése volt). Egy új fejezet kezdődik. Rengeteg ötletünk van a jövőre nézve. A következő napokban, illetve hetekben sok-sok jó hírrel szolgálhatunk, de a legközelebbi a friss felállás bemutatkozó koncertje lesz, mely most pénteken, a Crazy Mamában kerül megrendezésre.

Koko: Mi volt a zenekar alapításának eredeti célja, és mennyire sikerült megvalósítani azt?

Marci: A zenekart elsősorban az Iron Maiden iránti rajongásom miatt alapítottam. Szerettem volna kiállni a színpadra és a kedvenceim számait eljátszani. Tisztában voltam vele, hogy már létezik nálunk egy nagy múltú IM tribute, ezért is gondolom úgy, hogy nagy fába vágtam/vágtuk a fejszénket, de a terv az volt, hogy mi más irányból közelítjük meg ezt az egész témát. Szerettünk volna minél hűebbek maradni az eredeti zenekarhoz - hangulatban és kinézetben egyaránt (ebben példaképeim a Kiss Forever Band illetve a Dust 'N' Bones zenekar, akikhez baráti viszony is fűz). E célok a 3 év alatt – úgy érzem - nagyrészt megvalósultak, de folyamatosan csiszoljuk a dolgokat és nem állunk le. Szeretnénk minél jobbak lenni és mindig valami újat felmutatni - zeneileg és külsőségekben is.

Koko: Az idei Rockmaraton Fesztiválon egy olyan show-t láthattunk tőletek, amilyet még egyik magyar Iron Maiden tribute banda sem mutatott be: előadtátok az Iron Maiden teljes „Rock in Rio” koncertanyagát, valamint a külsőségekre is nagy hangsúlyt fektettetek. Véleményétek szerint hogy sikerült ez a koncert? Megfelelt az eredeti elképzeléseiteknek? A közönség szemszögéből ugyanis mindenképp egy hihetetlenül jól sikerült, hatalmas buliról beszélhetünk.

Marci: Nagyon kemény felkészülés előzte meg ezt a bizonyos bulit. Valóban különleges, egyszeri alkalom és egyben nagy kihívás. Amire büszke vagyok, hogy sikerült megvalósítani az eredeti elképzelésünket - mindenféle kompromisszumok nélkül. Elkészítettük az összes fellépőruhát, amik a „Brave New World Tour” ruháihoz teljesen hűek, valamint a dalokat is úgy sikerült előadni, ahogy azt szerettük volna. A közönség reakciója is abszolút pozitív volt. De eleve imádunk a Maratonon ill. Pécsett játszani. Mindig szívesen lépünk fel ott!

Koko: A zenekar súlyos tagcseréken esett át az utóbbi időben - többek között új frontembert (Nachladal István) és gitárost (Szadló Tamás) kapott a zenekar. Mi volt a tagcserék oka és mennyire viselte ez meg az Up The Ironst?

Marci: Nos, a szakítás eléggé megviselte a zenekart – olyan volt ez, mint egy párkapcsolat vége. De Szög barátom mindvégig mellettem volt. Igyekeztünk felállni a padlóról és mihamarabb megfelelő arcokat találni a folyatatáshoz – úgy érzem, ez maradéktalanul sikerült is. A banda a következő tagokból áll: Nachladal István „Nahi” (ének), Kiss Donát „Don” (bass), Szadló Tamás „Laiho” (gitár), Pásztor András „Dascov” (dob), Szabó Gergely „Szög” (billentyűk), valamint jómagam. A tagcserékre nem nagyon szeretnék kitérni, a sárdobálás nem az én műfajom. Ami megtörtént, az megtörtént. Dióhéjban: emberi és zenei nézeteltérések játszottak közre.

Koko: Azt mondtátok, hogy zenekarotok ezek után az Iron Maiden munkásságának 80-as évekbeli szakaszára helyezi a hangsúlyt. Miért döntöttetek így? Nem kevés ezen időszak után készült Maiden klasszikust ismer a mai metáltársadalom - azok miért maradnak ki a repertoárból (pl. Fear Of The Dark, The Wicker Man, Brave New World, Dance Of Death)?

Szög: Egy teljesen új koncepciót szerettünk volna felépíteni. Úgy döntöttünk, szakítunk a 3 gitáros felállással, és mostantól a 80-as évekre koncentrálunk. Marcival eleve szeretjük új célok és kihívások elé állítani a bandát. Folyamatosan törjük a fejünket a jövőt illetően – pl. sokszor hónapokra előre kitaláljuk a setlisteket. Bár én nagyon kedvelem az 1988 után készült Maiden lemezeket is (a 2 Blaze-es albumon is szerepel néhány zseniális dal), de most úgy éreztük, hogy a banda történetének legmeghatározóbb időszakára, a 80-as évekre fektetjük a hangsúlyt. A díszletek és a ruhák is ezt a kort idézik majd meg. Meg hát mégiscsak egy billentyűs vagyok, és kedvenc lemezeim a „Somewhere In Time” és a „Seventh Son Of A Seventh Son”, amiken bőven szerepet kap a szinti, szóval kézenfekvő volt ezen időszak előtérbe helyezése.
A Fear hiányának pedig kifejezetten örülök, mert már dögunalom minden koncerten játszani! Egy kis fricska azoknak, akik csak ezt a nótát ismerik a bandától és máris rajongónak tartják magukat. Szeretnénk bebizonyítani, hogy bizonyos számok hiányában is lehet jó bulit adni, mert Harrisék diszkográfiája tele van jobbnál jobb ritkán játszott dalokkal. A jövőben a Maiden által élőben soha nem játszott szerzeményeket is hallhattok majd tőlünk, illetve különleges setlisteket, melyek egy-egy klasszikus turnéra épülnek.

Koko: Első bulitok az új felállással a Crazy Mama Music Pub-ban lesz, december 16-án (azaz most pénteken), amikoris az Iron Maiden teljes 1988-as birminghami koncertjét ("Maiden England") eljátszátok majd. Ez egy eléggé nagyszabású koncertnek ígérkezik. Mit vártok ettől a bulitól - mind a saját, mind a közönség részéről?

Szög: A 16-ai koncert valóban nagyszabásúnak ígérkezik. Mint első koncert az új felállással, szeretnénk, ha nagyot szólna! Lesz pirotechnika, új háttérmolinó és korhű fellépőruhák is. Gyertek el, meglátjátok, nagy buli lesz! Egyébként azért ezt a műsort választottuk, mert egyértelműen a ’88-as „7th Son” lemez e korszak tetőpontja - rajta a nem könnyű címadóval. És hát szerettünk volna jól belecsapni a dolgok közepébe!

Koko: Az említett buli előzenekarai az Engine, valamint a Flood In The Desert lesznek. Miért épp rájuk esett a választás?

Szög: Az Engine frontembere az a Jósa Tamás „Yosha”, aki az előző UTI felállás énekeseként szántotta fel a színpadot. Marcival tisztázták a nézeteltéréseket, és úgy döntöttünk, meghívjuk őket erre a bulira. A Flood In The Desert pedig már lépett fel korábban előttünk, a zenéjük is bejön nekem, valamint a banda oszlopos tagja Szadló Tomi, így kézenfekvő volt a választás. Szóval Tomit kétszer is láthatjátok majd a színpadon péntek este!

Koko: Gondolkodtatok már az Up The Irons mellett saját dalok írásán is, vagy minden energiátokat a heavy metal nagyjai előtti tisztelgésbe fektetitek?

Szög: Persze, a bandából mindenkinek van saját zenekara. Én pl. szerintem előbb ütögettem a zongora billentyűit, mint vettem levegőt. Apám bárzongorista volt, így hamar megismerkedtem a hangszerrel. Gyermekkorom óta írok dalokat. Több banda tagja voltam már, de az utóbbi 1-2 évben döntöttem el, hogy mostantól lesz egy saját zenekarom, ahol én szerzem a zenét és írom a szövegeket. Épp ezerrel stúdiózunk, 1-2 hónapon belül talán kész is lesz a bemutatkozó anyag. A stílust úgy írnám le, mint a komolyzene és a dallamos metal találkozása, mindez koncepciózus, spirituális szövegekkel. Remélem, bejön majd a népnek! Tomi ugye a Flood In The Desert tagja, Andris pedig az epikus/fantasy metalban utazó Noamuthen dobosa (mindkét banda manapság kezdi felvenni az első hangzóanyagát), Donát a power/thrash Last Fire mellett a saját bandám basszerosa is, Marci pedig épp ezekben a hetekben állt rá gőzerővel saját klasszikus heavy metal dalainak írására. Szóval a suli és a meló mellett bőven van tennivalónk zenei téren is!"

Up The Irons facebook: https://www.facebook.com/uptheironshun
Up The Irons honlap: hamarosan!