Még állt a Globszínház és recsegett-ropogott a szocialista rendszer. Már a zsebünkben lapult az a kis kék könyvecske, amelyet találóan világútlevélnek neveztek, s amellyel a „művelt nyugat egyenrangú” polgáraként kedvünkre látogathattuk Münchenben az Oktoberfest különleges hangulatú sörsátrát. Aztán már utaznunk sem kellett: 1988-ban a patinás Széchenyi fürdő és a Vajdahunyad vár szomszédságában (a Globszínház időközben porig égett) – bajor mintára – egyszer csak kinőtt a földből a magyar Sörsátor. A Sörsátor, amely Bajor Királyi Sörözőként indulva, immár huszonöt éve legenda. Hogy a népszerű folyékony kenyér, és egyéb italok széles választéka mellett kultúrálódjék is a jónép, a tulajdonos Séder Józsi bácsi jóvoltából 1991-től teret kapott itt a magyar zenei élet színe-java. Azóta, kánikulai nyári estéken, pár korsó – köztük hazai! - jófajta sör mellett kiélheti „bűnös” szenvedélyét zenész és közönsége egyaránt. Előbb külföldi mintára, a sramlira táncolt a nagyérdemű, később jött a tánczene, majd a rock is beszivárgott mellé. És ami a lényeg: kizárólag élőben! Ha a színpad előtti szabad tér, a „dühöngő” mesélni tudna! Bizony forró pillanatok emlékei ivódtak a ponyvába, a fülekbe és a lelkekbe, akár a közönségkedvenc Tunyogi rock bandről, a legendás Mini aktuális formációjáról, vagy éppen a magyar rock valamely klasszikusáról van szó. Aztán Józsi bácsi 2010-ben csendesen itt hagyott bennünket, hogy az égi színpad melletti bárpult oldalából (ahogy idelent is szokta) figyelje az odaköltözött zenészek játékát. Köztük Tunyóét is. Ám a show megy tovább… itt a Városligetben Krisztián fia az igényes zene patrónusaként viszi tovább a családi hagyományt, melyért – és persze az élő zene életben tartása érdekében tett erőfeszítéseiért – kitüntetésben is részesült. Szinte a hét minden napjára esik egy-egy jó zenei program (nagyjából évi száz produkció!), egymásnak adják a színpadot a magyar rockzene jeles képviselői. Továbbra is élőben.

http://www.sorsator.com