A hazai Wall Street zenekar egy Pest megyei banda. Zenei múltjuk elég hosszadalmas, ám mégis keveset lehet hallani róluk. Azonban bízok benne, hogy új albumukkal kicsit többet hallatnak majd magukról, hiszen szó, ami szó ez az a lemez, amit többször is meghallgattam, és meg is fogok hallgatni egymás után! Kifejezetten tetszik, amit alkottak! A banda „Indulunk” című új anyagát kezembe véve egyből feltűnt, hogy a felvételek a budapesti Audioplanetben stúdióban készültek, ahol többek között a Kalapács , Hard és a Black Out is rögzített pár lemezt . Amúgy fontos megemlítenem, hogy senki ne keresse a nagy hazai kiadóknál a friss anyagot, hiszen szerzői kiadásban jelent meg, így a zenekarnál lehet érdeklődni felőle.

A korongon kilenc dal található és egy Bónusz Track mindazoknak, akik megszerették ezt a jó hangzásvilágú, dallamos nótákat tartalmazó és ígéretes albumot, és nem tudják abbahagyni a hallgatását. A zenekarnak egészen pontosan ez a második nagylemeze, hiszen 2007-ben megjelent már a Rock & Roll címet viselő anyag is, amit nagyon nagy sajnálatomra még nem volt módom meghallgatni, de biztosan minden követ megmozgatok, hogy lehetőségem legyen rá. A hangzásvilág nagyon profi, és az előző lemezük kritikáját olvasva, és hagyatkozva mások véleményére, azt kell mondanom, hogy náluk ez egy kitűnő hagyomány, ami remélem így is marad még sok-sok lemezen keresztül a jövőben. A dalok számomra könnyen felfoghatóak, és fülbemászóak. Nem állítanám, hogy a zeneszámok között száz százalékig megvan az összefüggés, de ettől eltekintve tényleg egy nagyon dallamos Rock albumot sikerült alkotniuk a srácoknak. Ha most ebben a pillanatban választanom kéne egy számot, hogy melyik kerüljön a slágerlistákra, akkor nagyon nagy bajban lennék, mert egy az egyben felpakolnám az egész lemezt! Szerintem ez a korong úgy ahogy van slágergyanús. Ha most egy dalt kéne külön elemeznem, akkor talán a lemez első dalát szemelném ki magamnak, az „Aki bújt, aki nem”-et. Hihetetlenül odavág az embernek hideget, és meleget. Nem is tudom, hogy hol olvastam, de volt aki ezt a dalt Nagy Feró szerzeményének tekinti, már ami a szövegvilágot illeti. Nem tudom, hogy az illető kritikus ezt negatív, vagy pozitív kritikának szánta-e, de én mindenképpen pozitívumnak említeném meg, pedig én nem látom a hasonlóságot Feró, és a Wall Street között. Persze emberek és pofonok elven működik ez mindenkinél. A lemez műfaját tekintve Dallamos Rock & Roll az én véleményem szerint, persze itt lehet hogy tévedek.
Kicsit megemlíteném a borítót is. Ahogy a kezembe vettem a lemezt, nem voltam teljesen biztos benne, hogy meg szeretném hallgatni. Első ránézésre bennem a Magyar Népmesék kezdését idézte fel a barnás színével, és az első borítón található barna sávba rajzolt szimbólumokkal. Kicsit öregesnek tűnik, de szerencsére a dalok ezt elfeledtetik nagyon hamar. Kicsit hiányoltam a fotókat a zenekarról a szövegkönyvben, de nagyon kedvesnek találtam a köszönetnyilvánítást, és azt a mondatot, hogy „…mert elviselnek!”
Ez úton én is köszönetet mondanék a zenekarnak, hiszen nagyon kellemes órákat szereztek nekem, amíg őket hallgattam. Remélem élőben is hallhatom majd a zenekart a közeljövőben.