Nem egyszerű feladat egy olyan eseményről objektív beszámolót írni, amire egyrészt a fanatikus rajongók legalább annyira vártak, mint valamiféle égi csodára, másrészt előre sejthető volt, hogy a magamfajta "csőlátású" Rocker számára nehezen befogadható - zenei és főleg látvány - elemeket is felvonultat. Szerencsés helyzetben érzem magam, ugyanis nem vagyok sem Gackt, sem Y.F.C. rajongó, így mindenféle elfogultságtól és érzelemtől mentesen írom le mindazt amit a rendezvénycsarnok falai közt átéltem.

Gackt neve mifelénk még talán nem annyira ismerős a nagyközönség számára, hazájában viszont egyfajta Idolként tekintenek rá és nem csak a zenei berkeken belül. Emberünk vitathatatlanul hatalmas tehetség, már-már idegtépően maximalista, rendkívül sokoldalú és mint azt ez a turné is bizonyítja előszeretettel támogatja a Japán zenei élet üdvöskéit. A Y.F.C. Esetében is pontosan ez történt, hisz egy turné erejéig Gackt állt az élre a zenekar frontembere mellett, és egy remekül koreografált ám a spontán megmozdulásoknak nem sok jelét mutató show műsorral elindultak meghódítani Európát.

A fentiek ismeretében nem nehéz rájönni, hogy az amúgy 90%-ban tinilányokból álló közönség nagy része - ha nem épp az egésze - azért vásárolta meg drága pénzért a belépőjét, hogy Gackt személyében és muzsikájában gyönyörködhessen. A Y.F.C. stílusa viszont sok tekintetben eltért attól, amire egy Gackt rajongó számíthatott és maga az előadás sem épp az Ő személyiségét tükrözte.

Ennek ellenére a Y.F.C. rendkívül pozitív fogadtatásban részesült hazánk tinilányaitól. Volt is sikítozás, ugrándozás és tapsikolás. Kitettek magukért rendesen, pedig meglepően kevesen voltak jelen ezen az - európai szinten véve is - igencsak nagyszabású koncerten.

Személy szerint arra számítottam, hogy a nézőszámot nem főben, hanem hektoliterben számolják majd. Ehhez képest maximum 600 - 700 ember váltott jegyet az eseményre, amit bármelyik ismertebb hazai zenekar képes lett volna űberelni. Talán ezt a szervezők sem így kalkulálták, hisz nyilván szerencsésebb és kevésbé költséges helyet is találhattak volna, mint a Syma csarnok, arról már nem is beszélve, hogy a kedves biztonsági személyzet - mint azt sokan jelezték - nem épp a jó modorát bizonyította a bejáratnál, sőt...

A színpad és a technika viszont teljesen rendben volt, de valahogy az egész helyből sugárzott a személytelenség. Az egyetlen pozitívum talán az volt, hogy tág mozgástér jutott így azoknak is, akik csak nézni és hallgatni akarták a koncertet nem pedig ájulásig rajongani az első sorokban és tépni egymást a bedobált pengetőkért, ingekért,ásványvizes palackokért, stb.

Érdekes és kicsit talán bizarr élmény egy szinte családias hangulatban zajló "megakoncert". Az egész valahogy számomra nem volt koncertszerű, inkább olyan mint egy zeneileg százszázalékos színházi előadás. Pózokban - sajnos - nem volt hiány és őszintén megmondom, volt pár jelenet amitől csoda, hogy nem égett ki a retinám. Amíg élek nem fogom megérteni, hogy miért imádják a tizenéves lánykák, ha két hímnemű előadó úgy dörgölőzik egymáshoz a színpadon, mint két go-go girl...de úgy látszik erre van igény. Hogy egy jól ismert Metallica dal címét idézzem: "Sad But True", változnak az idők és az igények.

Olvastam egy-két visszajelzést arról, hogy még a "legelvetemültebb" rajongólánykáknak is feltűnt, hogy túl sok(k) volt a - manga világa után szabadon - yaoi jelenetekből, amik nos hát, hogy is mondjam...a hagyományos szexuális beállítottsággal rendelkezők (értsd, ellenkező nemű egyedekhez vonzódók) számára nem feltétlenül jelentettek kellemes látványt és ami igazán meglepő Gackt lényétől is - legjobb tudomásom szerint - eddig elég idegen volt mindez.

Zenei téren bőven volt merítés szinte mindenből. Megszólalt itt a "keményen Metalos riffelés", Modern Rock, kis Punk és Rock N' Roll, de még egy dal erejéig SKA is. Úgy látszik a Y.F.C. tagjai igenis értik a dolgukat. Kiváló hátteret prezentáltak a méltán népszerű hírességnek, aki erre a turnéra egyértelműen a Y.F.C. Világához igazította saját színpadi viselkedését.

Avatatlan fülek és szemek számára a J-rock zenét és külsőségeket igen nehéz megkülönböztetni az EMO jelzővel illetett zenekaroktól, akárcsak ránézésre megállapítani az előadók nemét. Az egyik gitárosról, név szerint Chachamaruról pl. sokan azt hittük, hogy egy viszonylag csúnyácska ázsiai lány. De a dolgoknak ezt a részét nem is érdemes tovább vesézni. Úgy látszik Japánban jelenleg épp ez a "trendi".

A hangzás minden profizmus ellenére koránt sem volt tökéletes. Az ének már-már zavaróan előre volt tolva, így a három gitáros játékából gyakran csak egy massza volt halható. Shinya a Y.F.C. dobosa kiemelkedően magas teljesítményt hozott, le a kalappal a tudása előtt. És akiről valójában szólt ez a koncert, Gackt. A híre igaznak bizonyult, tényleg szenzációs előadó és szemmel láthatóan élvezi amit csinál. A show vége felé szinte összeesett, annyira kihajtotta magát.

Sajnos saját számok nem igazán kerültek terítékre, de így is lelkesen szólítgatta az Ő fivéreit és nővéreit a koncert alatt. Az átkötések és a szöveg elég sok volt, a várakozásról nem is beszélve. A 18.00-ás kapunyitást követően előzenekar nélkül, több mint két órán keresztül váratták a közönséget. Ez mondjuk a pár évvel ezelőtti Gn'R bulihoz képest nem is olyan vészes, de szó ami szó, képesek voltak a végletekig feszíteni a húrokat.

Ezt igazolja a zenekar azon - amúgy a show szempontjából igen jól sikerült - húzása is, hogy a tömeges "visszázásra" csak akkor jöttek elő, mikor már a közönség elkezdett kifelé szivárogni a csarnokból. Ennek apropóján Gackt és Jon rendesen megvillantották énektudásukat egy tökéletesen eltalált lírikus hangvételű búcsúzó dallal (sajnos Y.F.C. Setlist nem elérhető így a címét nem sikerült kiderítenem) és elégedett rajongóktól búcsúzhattak itt Budapesten.

Alapvetően egy érdekes és igen egyedi koncertélménnyel lehettünk gazdagabbak és egészen biztos vagyok benne, hogy a rajongók egy életre emlegetni fogják ezt az estét.

Setlist (Gackt):

I Want You
Vanilla
Jesus
Mind Forest

Web:
http://yellowfriedchickenz.com/us_top.html