Egy sötét éjjelen fekete kabátos férfi lépett mellém, s egy kompakt lemezt csúsztatott a zsákomba. Lelkemre kötötte, hogy írjak róla, mert ő képtelen erre a magnókazettákhoz való hűsége miatt. Engem nem köt ilyen furcsa eskü, így bele is vágnék a jó ízlés közepébe.
A Yellow Spots immáron öt éve terrorizálja a Zeneakadémia beépített ügynökeit, úgy tűnik töretlen sikerrel. A tagok egy része ( Csók és Könny) már eme nem mindennapi zenekar létrejötte előtt is a földalatti műfajok világában mozogtak, így a műértő közönség lángoló fanatizmussal és izgalommal tekintett a jövőbe az együttest illetően. Ami a dolog zenei részét illeti, már sok helyen sokféle jelzőt aggattak rájuk, a "swing elemekkel dúsított psychobilly" megnevezéstől kezdve egészen a "swing, ska és rockabilly elemekkel tarkított muzsika psychobilly külsőségekkel" meghatározásig. Mindenesetre a psychobilly és a swing hatása érezhető a zenéjükön, de én megmaradnék az általuk kitalált "belezős rakkendroll" besorolásnál.
Legújabb zeneművük, a Torz jövőkép most a múzsa címre hallgat, kilenc szerzeményt tartalmaz és az én példányom lézert fogyaszt szükségletei kielégítéséhez. A világhálóban jártas olvasó a számok többségét már ismerheti, de én mégis kielemezném őket. A lemez egy bevezetővel kezdődik, amely az ágybavizelés témakörét járja körül. Ezt követi a Műkezes fűszeres című dal, ahol egy feltehetőleg lelki problémákkal küszködő kiskereskedő életének titkos részleteiről tudhatunk meg bővebbet. A harmadik nóta a Nem vagyunk vidámak, amely a borúlátást önti rímekbe és egyben az album címét is magában hordozza. A Mongolid didi ódának is tekinthető, mivel egy öreg kertész szexuális fétisének állít muzikális emléket. A következő szám a Tilalmi párlat, s az emberiség egyik sötét korszakáról, a szesztilalomról szól. A Cseh korona nevezetű szerzeménynél komoly diskurzust folytattam le képzeletbeli barátaimmal és arra a véleményre jutottunk, hogy valószínűleg a banda egyik mély nyomot hagyó személyes élménye ihlette. Az Egy jó barát a vágóhídról című nóta a sertés és az ember között fennálló évezredes barátságot méltatja. Az érzés örök a következő dal, ahol az elmegyógyintézet felszabadítását élhetjük át az egyik páciens szemszögéből. Az albumot a Hova lett a toalett? elnevezésű filozófikus mű zárja, a szám alanya a tárgyak eltűnésében kísérel meg logikát találni.
Összeségében a Yellow Spots hű maradt alapelveihez és továbbterjeszti az elmebaj eme vállfaját. Új albumukat azoknak ajánlom, akik szeretik a szöveg és a zene között megbúvó ellentéteket, valamint vidáman próbálják felfogni az élet rút dolgait. A kísérleti műfajokat kevésbé kedvelő olvasóknak elsőre nehezen emészthetőnek, esetleg igénytelennek tűnhet, de látott már cifrábbat is a világ, így egy próbát nekik is megér.
Yellow Spots honlap Yellow Spots Myspace
|