A számmiszitka szerint az 5-ös Jupiter száma, az örök gondolkodóé és a szabadságé, a változékonyságé. Nagyon aktív, dinamikus és lendületes. Kedélyes életművész. Nagyon indulatos is tud lenni, heves és lobbanékony, mindenkit legyőz a szájával. Tudásszomja nagy, kíváncsi típus, de számára fontos az is, hogy amit megtanul, azt tovább adja, ne tartsa magába. A súrlódásokat kiválóan tudja kezelni, amíg csak apróbbak, de ha összegyűlik a feszültség benne, akkor robban mint a vulkán. Mivel a középpontszáma egyben a szívcsakráé is, a szívére különös figyelmet kell fordítania.

Nos, Zefi (Zeffer András) kitette a közönség elé a szívét, miközben elég sok 5-öst hozott a Club 202-ben rendezett születésnapi koncertjére:

• Zefi 55 éves
• a Mobilmánia zenekar 5 éves
• Rudán Joe (a Mobilmánia énekese) 50 éves
• készül a Mobimánia 5. lemeze
• 5 éve halt meg Tunyó (Tunyogi Péter)

Mélyebben kutakodva bizonyára lehetne még találni az esthez kötődő 5-ösöket, akár az egész bulit értékelő osztályzatként.

Érdekes feladat erről a koncertről, vagy inkább koncertfolyamról írni. Kritikusként értékelhetném mindazt, amit láttunk-hallottunk, vagy megpróbálhatnám megfogni a hangulatát az éjszakán átívelő, hajnalba nyúló rendezvénynek. Kiemelhetném azt is, hogy a sok vendég között a LED-falon feltűnt Tunyó is, akit élőben kísért a TRB, azaz Zefi, Závodi Janó, Kékesi Bajnok és Donászy Tibi.

Na jó, menjünk kicsit vissza...1973-ban a Gesarol együttesből névváltoztatás után P. Mobil lett. A zenekar (ahogy az másoknál is szokásos) rengeteg tagcserén ment keresztül. Az első stúdiólemez 1981-ben jelent meg, ekkor Tunyó énekelt, Zefi tolta a Hammondot és Kékesi volt a basszgitáros. Később, 1997-ben mindhárman távoztak a zenekarból, és az akkor már létező Tunyogi Rock Bandben (TRB) az új dalok mellett továbbra is játszottak P. Mobil számokat is. Tunyó halála után Rockbendként folytatták, 2008-ban pedig Zefi létrehozta a Mobilmániát is…remélem sikerült sokakat összezavarni mostanra. 

Visszatérve a szülinapi bulira. Profi tervezés, szervezés és lebonyolítás jellemezte az egész rendezvényt. Az 55 éves Zefi végig, több mint 3 órán át színpadon volt, a többiek bizonyos időközönként cserélődtek. Érdekes, hogy a korosodó rockerek egy idő után visszanyúlnak az akusztikus hangzáshoz, sőt, még szimfonikus elemeket is becsatolnak a zenéjükbe. Ez történt most is. Igaz, nem először, hiszen Zefinek volt már unplugged előadása Szirota Jenniferrel. A kísérlet akkor bevált, így most is vendégeskedett a fantasztikus hangú Jenni. Eközben Kozma Tomi és Kispál Balázs is akusztikus gitárt akasztott a nyakába, Kékesi Laci pedig leült, így jelezte az akusztikus szelídséget. Megjelent a Bartók konzi vonós növendékeiből álló kis kamara kvartett, a billentyűs hangszereket pedig Jankai Béci vette kezelésbe. Ezúttal ő is szelíd volt…hol vannak már a Prognózis évei, amikor a kerekes Hammondal rohangált a színpadon.

Elérkezett a TRB blokk. Színpadra jött Závodi Janó, a Magyarországon talán egyedülálló arany Gibson Les Pauljával, és a tőle megszokott, bárhol, bármikor felismerhető egyedi gitárjátékával…amivel engem mindig letaglóz. A LED-falon Tunyó, a szemekben könnyek. A hangfalakból Tunyó hangja jött együtt az élő kísérettel. Szerintem, ha onnan fentről valahonnan hallotta, akkor gyorsan hívta az Égi Zenekar ex-P.Mobil-os tagjait, Bencsik Samut és Cserháti Pityit, és eltoltak valami fasza nótát, mondjuk:

„Még egyszer fenn a színpadon,
Nagyon jó, nagyon jó
Eljátszunk még egy rock & rollt
Az utolsót, az utolsót”

Szokás szerint a Mobilmánia zárta a bulit. Mit is mondhatnék…őrület a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Akiket kihagytam, méghozzá érdemtelenül, Bata Réka énekes, Charly Nice, a Wastaps énekese, fuvolistája, szaxofonosa, valamit Kálmán Gyuri, a Dinamit énekese.

Az utolsó gigatus után végre az ünnepelt kapott ajándékot: egy Hammondra formázott finom tortát. Aztán pezsgő, ünneplés, dedikálás hajnalig.