A LE PANIC 2005 májusi feloszlása után, András és Gyurika a folytatás mellett döntöttek. Az új formáció az ANAGRAMMA nevet kapta. Nem a LE PANIC által kitaposott ösvényt szerették volna járni, ezért az elsõ ANAGRAMMA szerzemények már egy új irányt mutattak.

Attól, hogy a LE PANIC már nem próbált, mi lementünk a próbaterembe, és zenélgettünk. Elõször csak LE PANIC dalokat, de ahogy bejöttek az új témák, elkezdtek alakulgatni az elsõ ANAGRAMMA szerzemények. A legelsõ dalt a LE PANIC idõkbõl mentettük át, ki is lóg egy kicsit a többi közül. Ez a punk-rockos “Még jól vagyok”. A LE PANIC-kal nem játszottuk, mert addigra feloszlott a zenekar, mire koncertprogramba kerülhetett volna. Az elsõ igazi ANAGRAMMA dalok az “Õrült”,valamint a “Természetellenes szelekció” címû szerzemények voltak, ez utóbbi a Tazmánia “Jelek” címû válogatásalbumon is helyet kapott.

Érdekes módon az esztergomi Hídlap-nak adott interjúnak köszönheti a zenekar a nevét. Az interjú idejében még nem volt név ötletünk, és amikor ez a kérdés felmerült a cikkben azt válaszoltuk, hogy a LE PANIC is egy anagramma volt – a PELICAN szó keveredése – lehet, hogy ismét egy anagrammát használunk majd. Aztán rájöttük, hogy ennél frappánsabb nem is lehetne, mint maga az anagramma szó, hiszen ezt minden nyelven értik, és nem is hallottunk még hasonló nevû csapatról.

2006 januárjában stúdióztunk az esztergomi Genezáretben. Nagyon büszkék voltunk az elkészült felvételekre, hiszen két napunk volt a négy dal rögzítésére és keverésére. Ráadásul ekkor még ketten voltunk, így mindketten énekeltünk, valamint Gyurikának kellett a gitár mellett, a basszusgitár témákat is feljátszani.Bár még nem volt annyi dalunk, de elkezdtünk gondolkodni azon, hogy a késõbbiekben mikor tudunk élõben fellépni. Kapóra jött, hogy a Longbow zenekarból kiszállt Parák Tamás basszusgitáros, úgyhogy gyorsan “elcsábítottuk”…

Sajnos egyikünk se az a szervezõ típus, ezért csak néhány helyen tûntünk fel, de ezen változtatni szeretnénk, és 2009 folyamán több fellépést is tervezünk. Eddig Dorogon, Esztergomban és Tatabányán játszottunk, általában vendégként, vagy fesztiválokon.A koncerteken kényszermegoldásként Gyurika vállalta a frontemberi feladatokat, de gitározás mellett ez elég nehéz dolog. Folyamatosan kerestük a lehetséges embereket, de nem jártunk sikerrel. András ezt megunva nyakába vette Esztergomot, és körbelátogatta a zeneiskolákat, és azokat a helyeket ahol énekkel foglalkoznak. Sikerrel járt, így jelenleg két(!) énekesnõnk is van, Vivien és Lilla. Szokatlan, hogy két frontember van, de mûködik, és ez a lényeg. Még nagyon az út elején járunk, de kiválóan zajlik a munka, és hamarosan elkezdjük a saját dalok “nõiesítését” is. Persze drasztikus változások nem lesznek, de valamennyire formálódnak majd a nóták.

Amikor a lányok bekerültek, éppen öt új dalt rögzítettünk, ebbõl három – Remény, Feszültség, Hatalomvágy – énekes dal. A felvételekkel leálltunk, folytatni majd velük szeretnénk. Ezek a dalok könnyebben énekelhetõek, mint a korábbi dalaink, ezért nem lesz probléma a betanulásukkal. A LE PANIC-ból talán annyi maradt, hogy törekszünk a dallamosságra, refréncentrikusságra, attól függetlenül, hogy maga a zene mélyebb, sötétebb lett. Ez köszönhetõ a “C” hangolású gitároknak, amit azóta még egy egész hanggal lehangoltunk. Kerestük azokat az elõadókat, amiket mindannyiunk kedvel, hogy el tudjon kezdõdni a közös munka. Elsõként egy Evanescence, valamint egy Within Temptation szerzeményre esett a választás. De tervezünk még Lacuna Coil, Shakespeare’s Sisters, Tori Amos stb. feldolgozásokat. A koncertmûsort is fele-fele arányban szeretnénk saját, és más elõadók dalaiból összeállítani.

A jelenlegi felállás a következõ:
Komáromi Vivien - ének, billentyû
Németh Lilla - ének, billentyû
Kozák György - gitár, ének
Molnár András - dobok
Parák Tamás - basszusgitár
Horváth Attila Balázs - gitár, ének