Depeche Mode logo
Depeche Mode szövegíró, zeneszerző, billentyűs, gitáros, vokalista : Martin Gore
énekes, szövegíró : David Gahan
billentyűs, vokalista, menedzser : Andrew Fletcher
A Depeche Mode a new wave irányzathoz sorolható brit popegyüttes (az együttes közeli barátjaként számontartott, a Mute Records elnökeként ismert Daniel Miller szerint a "new wave" helyett "futurista" szó pontosabban jellemzi õket), amelyet 1980-ban alapítottak Basildonban, Angliában. Máig sikeres és ismert modern könnyûzenét játszó zenekar, Magyarországon is jelentõs rajongótáborral rendelkezik.A Depeche Mode az Új Romantikus és Új Hullámú együttesek idõszakában alakult, az ezekbe a kategóriákba sorolható együttesek közül a Mode lett az egyik legsikeresebb és leghosszabb életû. Egy 2006-os becslés alapján a Depeche Mode több mint 91 millió lemezt adott el (ebbõl 56 millió albumot és 35 millió kislemezt) világszerte, és negyvennégy száma jutott fel a Brit Kislemezlistára. Emellett sok számuk került fel világszerte a slágerlisták élére.A név eredete:A név többszörös szójátékot tartalmaz. Az együttes nevének ötletét állítólag egy francia divatmagazin címlapja adta, amelyen e kifejezés volt olvasható. A név eredetileg két francia szó összetétele: a depeche jelentése "távirat", míg a mode többjelentésû szó, franciául részben módot, részben divatot jelent. A mode szó angolul is mindkét értelemmel rendelkezik - a depeche viszont nem angol szó. A francia eredeti akár "távirati stílusban", akár "gyorsan múló divat" értelemben is felfogható.Elõtörténet, alapítás:1976-ban Vince Clarke, és a jövendõ billentyûs, volt basszusgitáros Andrew Fletcher (mindketten Basildonban laktak, egy Londontól kb. 30 mérföldnyire lévõ szerény településen) megalapította a „No Romance in China” nevû együttest, ami nem igazán tûnt sikeresnek. 1979-ben Vince Clarke új csapatot („Composition of Sound”) alapított Andy Fletcher közremûködésével, Ehhez csatlakozott Martin L. Gore, aki korábban a The French Look és a Norman and the Worms nevû zenekarban gitározott.1981-1983: A korai lemezek és az elsõ sikerek1980-ban csatlakozott a jellegzetesen mély orgánumú énekes, David Gahan is, Clarke meghívására, aki hallotta õt énekelni egy kisebb mulatóban (éppen David Bowie "Heroes" címû számát énekelte). Ezzel megszületett a Depeche Mode. A nevet Dave adta az együttesnek egy francia divatlap után (õ ugyanis kirakatrendezést tanult egy southendi divatiskolában). A Depeche Mode tisztán elektronikus zenet játszó banda lett: minden hangot szintetizátorokkal állítottak elõ. Az együttes elsõ száma, amely hivatalosan megjelent, a "Photographic" volt, ezt egy "Some Bizarre" címû válogatáslemezen adták ki több más együttes számával egyetemben. A banda életében döntõ jelentõségû volt az az este, amikor Canning Townban léptek fel egy Bridge House nevû helyen (1980. november 11.), a Mute kiadónál éneklõ Fad Gadget elõzenekaraként. A koncert után odament hozzájuk a kiadó vezetõje, Daniel Miller, és azt ígérte nekik, hogyha a Mute-hoz szerzõdnek, akkor garantálja nekik, hogy kiadhatnak egy kislemezt. Az együttes megbízott benne, és ügyvédek nélkül, egyetlen kézfogással pecsételték meg a "szerzõdést". Mindannyian jól jártak ezzel. Daniel Miller tisztességesen bánt a bandával, biztosította nekik az alkotói szabadságot, sõt, a korai idõkben õ maga is részt vett többek között a hangzás kialakításában. A Mute egy független kis kiadó volt, és támogatott mindenféle zenei kísérletezést. 1981 februárjában jelent meg a Mode elsõ kislemeze, a "Dreaming of me". A számot Vince Clarke írta, a lemez B oldalán található "Ice Machinehoz" hasonlóan. A kislemez az angol lista 57. helyéig jutott, elsõ kislemezhez képest ez egész szép eredmény volt! A második kislemez (szintén Vince szerzeménye) a "New Life" címet kapta, és a 11. helyen zárt! Ez volt a Mute elsõ kislemeze, ami a legjobb 20 közé bekerült. Erre a sikerre felfigyelt a sajtó is: a Depeche felléphetett a legendás Top of the Pops címû mûsorban is ezzel a slágerrel. Ekkor még Martin és Andy dolgozott, Vince munkanélküli segélybõl élt, Dave pedig még mindig a divatiskolába járt. 1981. szeptember 7-én kijött a harmadik kislemez, a "Just Can't Get Enough", amely már a 8. helyen landolt! Ehhez a számhoz készült az elsõ klipp is. 1981 novemberében jelent meg az elsõ album, a Speak & Spell (~ „Mondd és betûzd”),. A listákon a 10. helyig jutott. A lemez vegyes kritikákat kapott. A Sun egy újságírója pozítivan fogadta: "Elsõ nagylemezük alapos meghallgatása feldedi az egyszerûség mögötti stílusosságot. Az albumot a "New Life" nyitja, és egy nagyon csinos darab, a "Just Can't Get Enough" zárja. Közöttük nyolc sziporkázó dal és egy instrumentális szám található, sok csodálni- és kevés csalódnivaló...A "What's Your Name?" szinte leugrik az albumról és kislemezért kiált. A pimasz rágógumi-vokál sajátos ízt ad az õrülten fülbemászó refrénnek. Holtbiztos megasláger...A "Photographic"-mint Numan a legjobb formájában, csak jobb. Szövegileg és zeneileg is baljós mondatok, de gyors, táncolható ritmussal, és nem azzal az ünnepélyességgel, amivel Gazza (Gary Numan) állandóan megpróbálta behízelegni magát." Más lapok, pl. a Rolling Stone már sokkal kritikusabban értékelte a beharangozó albumot.Az elsõ lemez alapvetõen Vince Clarke lemeze volt. Két szám kivételével minden dalt õ írt, õ volt a "stúdiófõnök". A hamarosan útnak induló Speak & Spell Tour-on viszont már rossz kedvûen vett részt. Nem tudta feldolgozni a hirtelen jött sikert, a sok koncertet, és végül még az év vége elõtt elhagyta az együttest, de az országos turnét még végigcsinálta velük. Távozása után tovább folytatta zenei pályafutását, és új együtteseket alapítson: a Yazoot – Amerikában Yaz – Alison Moyettel, aztán a The Assembly-t Feargal Sharkey-val, Dave Clempson-nal és Eric Radcliffe-fel, és késõbb az Erasure-t Andy Bell-lel. Ezzel párhuzamosan Martin Gore, aki az elsõ lemezre csak két számot írt (Big Muff és Tora! Tora! Tora!), átvette a zenei hatalmat az együttesben, legalábbis ami a zeneírást és hangszerelést illeti.Az 1982-es A Broken Frame album már nagyrészt az õ ötletei alapján született. Három beharangozó kislemez készült a második lemezhez, az elsõt 1982 januárjában adták ki, ez volt a "See You". A számot Martin évekkel korábban írta. A brit kislemezlistán a 6. helyig jutott, ez volt a Depeche addigi legmagasabb listás helyezése. A hármas büszke volt a figyelemreméltó eredményre, annál is inkább, mert sikerült bebizonyítaniuk: Vince aranyat érõ dallamai nélkül is jók-természetesen Daniel Miller segítségével. Ekkoriban került sor elsõ amerikai fellépésükre, a New York-i Ritzben, ami remekül sikerült ugyan, de Amerika még pár évig ellenállt a Mode-nak. Az év során még két kislemezt készítettek, a "The Meaning of Love" és a "Leave in silence" címû dalokhoz, mindegyikhez klipp is készült, de nem lettek annyira sikeresek mint a "See You". Viszont hamarosan megkezdõdött elsõ világkörüli turnéjuk ("See You Tour"). Az a A Broken Frame album 1982 szeptemberében jelent meg, az összes számot Martin írta. Voltak rajta Vince hatását mutató popos számok ("The Meaning of Love", "A Photograph of You", és sötétebb, borongósabb számok is ("Leave in Silence", "Monument"). Ezek már elõrevetítették a késõbbi Depeche-munkák hangulatát. Még az album felvételei elõtt eldöntötte a banda, hogy egy negyedik tagot is bevesznek maguk közé, hogy a fellépések során átvegye Vince helyét. 1981 végén hirdetést adtak fel a Melody Makerben álnéven: "Elektronikus zenét játszó együttes billentyûst keres." Kikötötték, hogy huszonegy év alatt kell lennie. A válogatás során egy Alan Wilder nevû londoni srácra esett a választásuk, aki klasszikus zenei képzettséggel rendelkezett (egyébként õ huszonkét éves volt, de a válogatás elõtt letagadta a korát). Az "A Broken Fame Tour-on" részt vett (billentyûzött és vokálozott), de a lemez felvételeiben még nem vehetett részt: Martin, Andy és Dave szerették volna elérni azt, hogy megmutathassák: nincs szükségük egy negyedik zenészre ahhoz, hogy jó lemezt készítsenek. Meg akarták mutatni, hogy Vince nélkül is képesek boldogulni.Alannek 1982 decemberéig kellett várnia, hogy a Mode teljes értékû tagjává váljon. A turné befejezése után ugyanis a Depeche hozzáfogott újabb kislemezének felvételeibe, a stúdiómunkálatokba pedig bevonták Alant is. Az együttes többi tagjával ellentétben õ profi zenei elõképzettséggel rendelkezett, és ez meg is látszott az eredményen: az 1983. január 31-én megjelent "Get The Balance Right!" kislemez a tizenharmadik helyig jutott. A "Leave In Silence" lehangoló listás helyezése után ez bizakodásra adott okot. A szám (amihez szintén készült klipp) végül nem került fel a Mode harmadik stúdiólemezére.A harmadik LP, mely a Construction Time Again címet kapta óriási változást hozott a Mode életében. Alan megjelenése zeneileg teljesen új spektrumot nyitott az együttes számára. Ekkor kezdtek el kísérletezni a mintavételezéssel. Az album felvételei során rengeteg külsõ zajt rögzítettek az Emulator és a Synclavier samplerekkel, amelyeket kedvükre formálhattak. A "Pipleine" címû számot péládul egy elhagyott építési területen vették fel miután elkészült a demója. A kész számban kizárólag az építkezésen felvett hangok hallhatóak. A számot ezúttal nem Dave, hanem Martin énekelte fel, az õ hangját is ott vették fel. Elsuhanó vonatok zaját is lehet hallani a háttérben. A számokat John Foxx The Garden nevû londoni stúdiójában vették fel, ekkor dolgozott velük elõször Gareth Jones hangmérnök is. Nyugat-Berlinben, a legendás Hansa Tonstudiosban keverték véglegesre az albumot, mely a Berlini Fal közvetlen szomszédságában állt. A várost nagyon megszerették a fiúk, ahogy a német rajongók is õket: egyikük az egyik helyi utcanévtáblát egyszer áthúzta, és ráírta, hogy "Depeche Mode Strasse". Martin új barátnõjét is Berlinben találta meg. A következõ két stúdiólemezt is itt vették fel. A stúdiómunkálatok eredményeként megszületett egy eklektikus hangzású, industrial hatású album, a Construction Time Again, mely hasonlított az Art of Noise és az Einstürzende Neubaten lemezeire. Az elsõ kislemez az "Everything Counts" volt, Angliában a hatodik helyik jutott, és az addigi legnagyobb Mode sláger lett (július 11-én jelent meg). A következõ hónapban jött ki a Construction Time Again, amelynek témája a nukleáris fegyverkezés, a globális környezetszennyezés, a gazdasági pazarlás volt, ellentétben a korábbi dalaikkal, melyek túlnyomórészt a szerelemrõl szóltak. Az agresszívabb, erõszakossabb hangzású lemez legtöbb dalát Martin írta, Alan két kiváló számot írt a lemezre: a "Two Minute Warningot", és a "The Landscape Is Changinget". A sikeres lemezt sikeres turné ("Construction Time Again Tour") követte, majd 1983. szeptember 19-én megjelent a "Love In Itself" kislemez, B oldalán egy szintén Alan által írt számmal, a "Foolsal". Alan nem vált be sikeres dalszerzõként, ebben inkább Martin jeleskedett, viszont mint szervezõ és a technikai részletekért felelõs személy, óriási szerepet töltött be.1984-1988: Növekvõ nemzetközi tekintély:A Depeche Mode az elsõ éveiben Angliában, Európaban és Ausztráliaban ért el hatalmas sikereket, Amerikaban nem. Ez 1984 márciusában megváltozott, miután kiadták a "People Are People" kislemezt: Angliában a 4., az amerikai Billboard-listán pedig a 13. helyig jutott. Amerikában ez lett az elsõ igazi "slágerük", az alternatív rádiók után a popzenei csatornák is játszani kezdték ezután a dalaikat. Németországban elsõ helyet ért el a kislemez (ebben az országban hatalmas rajongói bázis alakult ki, 1983 végén itt a Mode már tízezres közönség elõtt is játszott). A sikert meglovagolva az együttes amerikai kiadója a Sire kiadott egy, a kislemezes azonos címû válogatáslemezt is az USA-ban. 1984. augusztus 20-án megjelent a Master and Servant kislemez, ami szintén szép sikereket hozott, de az embereknek jobban tetszett a People Are People. Mindenesetre Daniel Miller a Master and Servantet "egy következõ szakasz nyitányaként fogta fel" késõbb. 1984 szeptemberében megjelent az együttes negyedik stúdióalbuma, a Some Great Reward. Mind Európában, mind Amerikában népszerû lett, az USA-ban 42 hétig maradt fenn a Billboard-listán, és az 52. helyig jutott, nem is rossz eredmény olyanoktól, akiket "egyslágeres csodának" tituláltak. A felvételek a londoni Music Worksnél a berlini Hansánál készültek. A dalok egyaránt szóltak a szexualitásról ("Master And Servant"), szétesõben lévõ kapcsolatokról ("Lie to Me"), és önkényes isteni igazságról ("Blashemous Rumours"). A lemez tartalmazta még az elsõ Martin Gore balladát is ("Somebody"), mely egy puritán, letisztult dal. A koncertek egyik kedvence lett a szám, amelyet Martin énekelt, miközben Alan zongorával kísérte. Amikor Martin elkezdte énekelni, a lányok elsápadtak, úgy érezték, hogy a dal csak nekik szól. A szám felkerült az 1984. október 29-én megjelenõ Blashemous Rumours/Somebody kislemezre is. A Blashemous Rumours a Mode komolyabb, sötétebbik arcát mutatta meg. Elõször tévedtek a vallás mezejére. Nagy negatív nyilvánosságot kapott a szám, néhány keresztény csoport nemtetszését fejezte ki a szövege miatt, amely szerintük cinikusnak és közömbösnek mutatta be Istent. A dalt végül nem tiltották ki a rádiókból. A zsúfolt koncertnaptár miatt a szám videóját egy élõ fellépésen vették fel, s látható benne egy nagyon ötletes ütõhangszer összeállítás: bicikliküllõk és vas hullámlemez...A "Some Great Reward Tour" 1984. szeptember 27-én indult, és 1985. július 30-ig tartott. Anglia, Európa, Észak-Amerika és a Távol-Kelet után a banda elsõ ízben látogatott Kelet-Európába is. Elsõ magyarországi koncertjüket 1985. július 23-án adták Budapesten. a Volán Pályán. (Martin épp aznap lett 24 éves: a közel négyezres magyar rajongói tömeg ezt egyszerre ünnepelte meg egy közös köszöntéssel!) 1985 áprilisában a banda kiadta a "Shake the Disease" kislemezt (Németországban a 4. helyig jutott), szeptember 16-án pedig megjelent az "It's Called a Heart" kislemez is (a 8. helyig jutott Németországban), de a sok koncert miatt új albumot nem tudott kiadni a Mode, helyette kiadták elsõ válogatásalbumukat, "The Singles 81-85" címen, ez az Egyesült Államokban "Cathcing up with Depeche Mode" címen látott napvilágot. A turné végeztével az együttes kiadja elsõ koncertvideóját is videókazettán: hang- és videóanyagát a hamburgi koncerten vették fel, így a videó címe: The World We Live In And Live In Hamburg lett. Még ugyanebben az évben egy újabb videókazettát is kiadtak, mely majdnem mindegyik klippet tartalmazta (nem került fel rá a "See You", a "The Meaning of Love", a "Leave in Silence" és a "Get The Balance Right! videója, de az összes többié igen.1986-ban a Depeche Mode-t kezdték összekapcsolni az ún. gothic szubkultúrával, ami Nagy-Brittanniaból indult, és nagy népszerûségre tett szert az Egyesült Államokban. Ekkoriban a DM számait már modern rock rádiók is játszották az USA-ban, úgy mint a KROQ Los Angelesben, vagy a WLIR Long Islandben. Ebbõl kifolyólag a banda határozott rajongói táborra lelt alternatív közönségekben, akik kultbandaként kezdték kezelni az együttest, ez a közönség megunta a "soft rock" és a "disco hell" egyeduralmát a rádiókban. A Mode ezekben az idõkben kezdett el dolgozni új lemezén, melyen sötétebb, komolyabb hangot ütöttek meg. Európában a Depeche-t sokáig tini bandaként kezelték, fotóik ott szerepeltek tinimagazinokban, ez bírálóiknak sokszor szolgálatott kellõ muníciót. 1986-ban azonban óriási változás történt: február 10-én kijött a banda 15. kislemeze, a "Stripped". Ez már egy komorabb szám volt. A Smas Hits azt írta róla: "A Depeche Mode kezdett kiszámíthatóvá válni, de hosszú idõ óta ez a legjobb számuk." A Stripped a zenei sajtót zavarba ejtette, de a zenekar radikális rajongótáborát megérintette, és viszonylag rövid, öthetes fentléte ellenére a 15. helyig jutott a slágerlistán. 1986. március 17-én megjelent az 5. lemezük, a Black Celebration. Az elõzõ két lemezzel ellentétben ez már sokkal kevésbé volt "industrial-pop" hangzású. Ez egy baljós, de nagyon atmoszférikus zenét tartalmazott. Az összes számot Martin Gore írta, szövegei ezúttal nagyon komorak, éleslátóak voltak. A lemez tartalmazta a "Fly on the Windscreen" címû szám átdolgozott változatát, ami eredetileg az "It's Called a Heart" B-oldalán kapott helyet. A banda úgy döntött, hogy továbbfejleszti a számot, és ráteszi az új lemezre, így született meg a "Fly on the Windscreen-Final". Az albumot a londoni Westside stúdióban és a berlini Hansaban vették fel. A következõ kislemez, mely "A Question of Lust" címû számhoz készült 1986. április 14-én jelent meg. Ez egy újabb Martin Gore által énekelt ballada, az õ általa énekelt dalokat ritkán másolják kislemezre. Itt is rengeteg kombinált hangot alkalmaztak (vokál és fémzörej). A "Black Celebration Tour" 1986. március 29-én vette kezdetét Oxfordban. Elõször fordult elõ, hogy a banda másod ízben is visszatért valahová ugyanazzal a programmal egy éven belül. Augusztus 11.-én jelent meg "A Question of Time" kislemez, melyhez a klippet az elsimert fotómûvész, Anton Corbijn rendezte. Ez volt az elsõ általa rendezett klipp, a mai napig együttmûködik az együttessel: rengeteg klippet rendezett nekik, számos turnén õ tervezte meg a színpadképet, elõfordult az is, hogy õ rendezte a koncertfilmeket is. Album-, és kislemezborítókat is tervezett az együttesnek, õ alakította ki a banda image-t tulajdonképpen.A turné 1986. augusztus 16-án fejezõdött be Koppenhágaban (sajnos Magyarországra ezúttal nem jöttek el). Az együttes nem sokkal késõbb újra stúdióba vonult. Daniel Miller ezúttal nem vállalta el a társproduceri munkálatokat: egyrészt lekötötték az egyre nagyobbá váló Mute kiadóval kapcsolatos teendõi, másrészt úgy vélte, új emberekre van szüksége a Mode-nak, akik újabb ötletekkel láthatják el õket. De továbbra is együttmûködött a bandával. Az új társproducer Dave Bascombe lett. A felvételeket a Párizstól nem messze lévõ Guillame Tell stúdióban rögzítették. Alan rengeteget dolgozott, egyre nagyobb szerepet kapott a zenekar hangzásának a kialakításában, valamint a hangszereléssel kapcsolatos munkákban. A másik három fiú nem szerette annyira a stúdiózást. 1987. április 13-án jelent meg az elsõ kislemeze az új lemeznek, ez volt a "Strangelove". Szöges ellentéte volt a Strippednek. Bonyolult szám volt, rengeteg kis alkotóelemmel. A klippjét Anton Corbijn rendezte. Most elõször jelentkezett egy fontos antoni alkotóeleme a videóknak: a nõi nem (ezúttal modellek és színésznõk képében). Még egy videó készült a számhoz az amerikiai kiadó kérésére, ezt Martyn Atkins rendezte. Augusztus 24-én jelent meg a "Never Let Me Down Again" kislemez, mely mára az egyik legnagyobb koncertklasszissá nõtte ki magát. Klippjét szintén Anton rendezte. Szeptember 28-án megjelent a hatodik stúdióalbum, a Music for the Masses. Elõdjével ellentétben nem volt olyan sötét, jóval populárisabb számokat tartalmazott. December 28-án megjelent a "Behind the Wheel" kislemez, hozzá egy újabb Anton klipp. Innentõl kezdve már nem három, hanem négy kislemez jelent meg mindegyik lemezhez, a negyedik, a "Little 15" kislemez 1988. május 16-án került a lemezboltok polcaira, a hozzátartozó klippet Martyn Atkins rendezte. 1988 elején megjelent videókazettán a korszak aktuális videóit tartalmazó kazetta (Strange címmel). Bár a kislemezek Angliában nem lettek valami sikeresek, az albumhoz tartozó turné nagyon jól sikerült. Az óriási, 101 állomásos világturné 1987. október 22-én indult Madridban. 1988. március 9-én újra felléptek Magyarországon, a Budapest Sportcsarnokban, sõt, a rá következõ nap is adtak ott egy nagyszerû koncertet! Amerikában is sikerült végre megszilárdítaniuk hatalmukat: stadionkoncertek követték egymást, a turné utolsó, 101. állomása pedig egy legendás szuperkoncert lett a Los Angeles melletti Pasadena városban. Az itt lévõ Rose Bowl 90 000 fõt befogadni képes stadiont sikerült megtöltenie a bandának, addigi történetük legnagyobb koncertjét adták! Ez a hatalmas show fordulópont volt az életükben. A koncertet, és az odavezetõ utat Amerikában felvették, és 101 címen kiadták. A koncertfilmet a legendás rendezõ, D. A. Pennebaker vette fel. A 101-et kiadták lemezen is, ez lett a banda elsõ koncertalbuma. 1989-ben jelent meg, ahogy az "Everything Counts (live)" kislemez is.Az együttes stílusaMûfajilag: már kezdetben is stílusteremtõ zenét játszottak, melyet a kritika (némi gúnnyal) szinti-popnak (~ "szintetizátorocska-pop", de kis torzítással épp „mûanyag-popnak” is fordítható) keresztelt, ennek alapjait valóban az „elektronikus zongoran” való klimpírozás képezte (némi dob- és gitáralappal), és nagyon jelentõs szerepet játszott benne az éneksáv. Ez a meglehetõsen könnyed, vidám hangzású stílus fokozatosan sötétebbre, és a rockzenéhez közelebbire fordult: ez volt az elektromos gitár és a szintetizátor örömeit egyesítõ New Wave (Új Hullám) stílus idõszaka. Ez a súlyos és szintén stílusteremtõ hangzásvilág a 2000-es évek elejére könnyedebbre, zeneileg egyszerûbbre, kevésbé sötét hangzásúra szelídült. Ez a zenekar Exciter címû lemezén is érzékelhetõ. A karrier záró Playing the Angel album újra visszatért a sötét, kemény hangzásvilághoz.A Depeche Mode a huszadik század végének legegyénibb, legfontosabb popbandái között volt, melynek mind a rock, mind a techno-pop igen sokat köszönhet, s akik rengeteg teljesen különbözõ irányvonalat képviselõ zenekarra is hatással voltak – nemcsak mint egy „fiúbanda” a nõi rajongókra, de a modern könnyûzenei élet egészére is. Ehhez hozzájárult, hogy tagjai tanultak és tudnak is énekelni; és a hangszereket (szintetizátor, gitár, dob) is jól ismerik.

Albumok :

Speak & Spell (1981)
Depeche Mode - Speak & Spell1.New Life 
2.I Sometimes Wish I Was Dead 
3.Puppets 
4.Boys Say Go! 
5.Nodisco 
6.Photographic 
7.Tora! Tora! Tora! 
8.Big Muff 
9.Any Second Now (Voices) 
10.Just Can`t Get Enough 
11.Dreaming of Me 
12.Ice Machine 
13.Shout! 
14.Any Second Now 
15.Just Can`t Get Enough [Schizo Mix] 
A Broken Frame (1982)
 1.Leave in Silence 
2.My Secret Garden 
3.Monument 
4.Nothing to Fear 
5.See You 
6.Satellite 
7.The Meaning of Love 
8.# A Photograph of You 
9.Shouldn`t Have Done That 
10.The Sun & The Rainfall 
Construction Time Again (1983)
Depeche Mode - Construction Time Again1.Love, In Itself 
2.More Than A Party 
3.Pipeline 
4.Everything Counts 
5.Two Minute Warning 
6.Shame 
7.The Landscape Is Changing 
8.Told You So 
9.And Then... 
People Are People (1984)
 1.People Are People [Single Version] 
2.Now This Is Fun [Single Version] 
3.Love, in Itself [Album Version – Clean] 
4.Work Hard [Single Version] 
5.Told You So [Album Version] 
6.Get the Balance Right! [Single Version] 
7.Leave in Silence [Single Version] 
8.Pipeline [Album Version – Extended] 
9.Everything Counts [In Larger Amounts] 
Some Great Reward (1984)
Depeche Mode - Some Great Reward1.Something to Do 
2.Lie to Me 
3.People Are People 
4.It Doesn`t Matter 
5.Stories of Old 
6.Somebody 
7.Master and Servant 
8.If You Want 
9.Blasphemous Rumours 
The Singles (81-85) (1985)
 1.Dreaming of Me [Single Version] 
2.New Life [Album Version] 
3.Just Can`t Get Enough [Album Version] 
4.See You [Single Version] 
5.The Meaning of Love [Album Version] 
6.Leave in Silence [Single Version] 
7.Get the Balance Right [Single Version] 
8.Everything Counts [Single Version] 
9.Love, in Itself [2 – Single Version] 
10.People Are People [Single Version] 
11.Master and Servant [Single Version] 
12.Blasphemous Rumours [Single Version] 
13.Somebody [Remix – Single Version] 
14.Shake the Disease [Single Version] 
15.It`s Called a Heart [Single Version] 
Catching up with Depeche Mode (1985)
 1.Dreaming of Me [Single Version] 
2.New Life [Album Version] 
3.Just Can`t Get Enough [Album Version] 
4.See You [Single Version] 
5.The Meaning of Love [Album Version] 
6.Love, in Itself [2 – Single Version] 
7.Master and Servant [Single Version] 
8.Blasphemous Rumours [Single Version] 
9.Somebody [Remix – Single Version] 
10.Shake the Disease [Single Version] 
11.Flexible [Single Version] 
12.It`s Called a Heart [Single Version] 
13.Fly on the Windscreen [Single Version] 
Black Celebration (1986)
Depeche Mode - Black Celebration1.Black Celebration 
2.Fly on the Windscreen – Final 
3.A Question of Lust 
4.Sometimes 
5.It Doesn`t Matter Two 
6.A Question of Time 
7.Stripped 
8.Here Is the House 
9.World Full of Nothing 
10.Dressed in Black 
11.New Dress 
Music for the Masses (1987)
Depeche Mode - Music for the Masses1.Never Let Me Down Again 
2.The Things You Said 
3.Strangelove 
4.Sacred 
5.Little 15 
6.Behind the Wheel 
7.I Want You Now 
8.To Have and to Hold 
9.Nothing 
10.Pimpf 
101 (1989)
Depeche Mode - 1011.Pimpf 
2.Behind the Wheel 
3.Strangelove 
4.Sacred 
5.Something to Do 
6.Blasphemous Rumours 
7.Stripped 
8.Somebody 
9.Things You Said 
10.Black Celebration 
11.Shake the Disease 
12.Nothing 
13.Pleasure Little Treasure 
14.People are People 
15.A Question of Time 
16.Never Let Me Down Again 
17.A Question of Lust 
18.Master and Servant 
19.Just Can`t Get Enough 
20.Everything Counts 
Violator (1990)
Depeche Mode - Violator 1.World in My Eyes 
2.Sweetest Perfection 
3.Personal Jesus 
4.Halo 
5.Waiting for the Night 
6.Enjoy the Silence 
7.Policy of Truth 
8.Blue Dress 
9.Clean 
10.Dangerous 
11.Memphisto 
12.Sibeling 
13.Kaleid 
14.Happiest Girl [Jack Mix] 
15.Sea Of Sin [Tonal Mix] 
Songs of Faith and Devotion (1993)
Depeche Mode - Songs of Faith and Devotion1.I Feel You 
2.Walking in My Shoes 
3.Condemnation 
4.Mercy in You 
5.Judas 
6.In Your Room 
7.Get Right with Me 
8.Rush 
9.One Caress 
10.Higher Love 
Songs of Faith and Devotion Live (1993)
 1.I Feel You 
2.Walking in My Shoes 
3.Condemnation 
4.Mercy in You 
5.Judas 
6.In Your Room 
7.Get Right with Me 
8.Rush 
9.One Caress 
10.Higher Love 
Ultra (1997)
Depeche Mode - Ultra 1.Barrel of a Gun 
2.The Love Thieves 
3.Home 
4.It`s No Good 
5.Uselink 
6.Useless 
7.Sister of Night 
8.Jazz Thieves 
9.Freestate 
10.The Bottom Line 
11.Insight 
12.Junior Painkiller 
The Singles (86-98) (1998)
Depeche Mode - The Singles (86-98)1.Stripped [Single Version] 
2.A Question of Lust [Single Version] 
3.A Question of Time [Remix] 
4.Strangelove [Single Version] 
5.Never Let Me Down Again [Single Version] 
6.Behind the Wheel [Remix] 
7.Behind the Wheel [Remix] 
8.Personal Jesus [Single Version] 
9.Enjoy the Silence [Single Version] 
10.Policy of Truth [Single Version] 
11.World in My Eyes [Single Version] 
12.I Feel You [Album Version] 
13.Walking in My Shoes [Single Version] 
14.Condemnation [Paris Mix] 
15.In Your Room [Zephyr Mix] 
16.Barrel of a Gun [Albun Version] 
17.It`s No Good [Album Version] 
18.Home [Single Version] 
19.Useless [Remix] 
20.Only When I Lose Myself [Single Version] 
21.Little 15 [Album Version] 
22.Everything Counts [Live 1988-06-18 Pasadena Rose Bowl] 
Exciter (2001)
Depeche Mode - Exciter1.Dream On 
2.Shine 
3.The Sweetest Condition 
4.When The Body Speaks 
5.The Dead Of Night 
6.Lovetheme 
7.Freelove 
8.Comatose 
9.I Feel Loved 
10.Breathe 
11.Easy Tiger 
12.I Am You 
13.Goodnight Lovers 
Remixes 81–04 (2004)
 1.Never Let Me Down Again [Split Mix] 
2.Policy of Truth [Capitol Mix] 
3.Shout [Rio Remix] 
4.Home [Air "Around the Golf" Remix] 
5.Strangelove [Blind Mix] 
6.Rush [Spiritual Guidance Mix] 
7.I Feel You [Renegade Soundwave Afghan Surgery Mix] 
8.Barrel of a Gun [Underworld Hard Mix] 
9.Route 66 [Beatmasters Mix] 
10.Freelove [DJ Muggs Remix] 
11.I Feel Loved [Chamber`s Remix] 
12.Just Can`t Get Enough [Schizo Mix] 
13.Personal Jesus [Pump Mix] 
14.World in My Eyes [Mode to Joy] 
15.Get the Balance Right! [Combination Mix] 
16.Everything Counts [Absolut Mix] 
17.Breathing in Fumes 
18.Painkiller [Kill the Pain – DJ Shadow vs. Depeche Mode] 
19.Useless [The Kruder + Dorfmeister Session™] 
20.In Your Room [The Jeep Rock Mix] 
21.Dream On [Dave Clarke Acoustic Version] 
22.It`s No Good [Speedy J Mix] 
23.Master and Servant [An ON-USound Science Fiction Dance Hall Classic] 
24.Enjoy The Silence [Timo Maas Extended Remix] 
25.A Question of Lust [Flood Remix] 
26.Walking in My Shoes [Random Carpet Mix (Full Length)] 
27.Are People People? 
28.World in My Eyes [Daniel Miller Mix] 
29.I Feel Loved [Danny Tenaglia`s Labor Of Love Dub (Edit)] 
30.It`s No Good [Club 69 Future Mix] 
31.Photographic [Rex the Dog Dubb Mix] 
32.Little 15 [Ulrich Schnauss Remix] 
33.Nothing [Headcleanr Rock Mix] 
34.Lie To Me [`The Pleasure Of Her Private Shame` Remix] 
35.Clean [Colder Version] 
36.Halo [Goldfrapp Remix] 
37.Enjoy the Silence [Reinterpreted] 
38.Behind the Wheel / Route 66 [Megamix] 
39.Dream On [Morel`s Pink Noise Club Mix] 
40.Master and Servant [U.S. Black and Blue Version] 
41.Nothing [Justin Strauss Mix] 
42.People Are People [Special Edition ON-USound Remix] 
43.Little 15 [Bogus Brothers Mix] 
44.Freelove [Josh Wink Dub] 
45.Personal Jesus [Kazan Cathedral Mix] 
46.But Not Tonight [Extended Remix] 
47.But Not Tonight [Margouleff Dance Mix] 
48.Freelove [Powder Productions Remix] 
49.Slowblow [Mad Professor Mix] 
50.Rush [Black Sun Mix] 
Playing The Angel (2005)
Depeche Mode - Playing The Angel1.A Pain That I`m Used To 
2.John the Revelator 
3.Suffer Well 
4.Suffer Well 
5.The Sinner in Me 
6.Precious 
7.Macro 
8.I Want It All 
9.Nothing`s Impossible 
10.Introspectre 
11.Damaged People 
12.Lilian 
13.The Darkest Star 
The Best Of Depeche Mode (2006)
Depeche Mode - The Best Of Depeche Mode1.Personal Jesus 
2.Just Can`t Get Enough 
3.Everything Counts 
4.Enjoy The Silence 
5.Shake The Disease 
6.See You 
7.It`s No Good 
8.Strangelove 
9.Suffer Well 
10.Dream On 
11.People Are People 
12.Martyr 
13.Walking In My Shoes 
14.I Feel You 
15.Precious 
16.Master And Servant 
17.New Life 
18.Never Let Me Down Again 
Sounds of the Universe (2009)
Depeche Mode - Sounds of the Universe1.In Chains 
2.Hole To Feed 
3.Wrong 
4.Fragile Tension 
5.Little Soul 
6.In Sympathy 
7.Peace 
8.Come Back 
9.Spacewalker 
10.Perfect 
11.Miles Away / The Truth Is 
12.Jezebel 
13.Corrupt 

Kedvencek közé jelölték : 313
Árva zenekar profil
Hozzászólások :
MonaLizzy
2012.07.31. 19:41:33
Ez tök jó! :D Persze azért eredetiben.... De én általában képtelen vagyok meghallgatni a feldolgozásokat. Ez kivétel.
Mona - rockíró
Doom-Lord
Doom-Lord
2012.03.05. 13:49:43
apolo
apolo
2012.01.27. 18:29:00
EGYIK KEDVENC MODE SZÁMOM,EZEN-IS-NŐTTEM FEL...
 
Gaudium
Gaudium
2011.01.19. 18:27:59
És nem is rossz! :)
Anyád tudja?
Doom-Lord
Doom-Lord
2011.01.08. 16:04:39
Feldolgozás a Nevergreen 2002-es Ezer világ őre albumáról!!! :) Strange Love!
Doom-Lord
Doom-Lord
2011.01.08. 16:03:27

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!


Valid HTML 4.0 Valid CSS

 0.0081 s