1992-ben Ole K. Helgesen és Kristoffer Austrheim megalapították "The Headless Children" nevû death metal zenekarukat. A név késõbb "Carnal Tomb" lett, majd újabb tagcserék után, 1994-ben a "Dismal Euphony".Elsõ demójuk, a "Spellbound", 1995-ben készült el, ami aztán 1996-ban "Dismal Euphony" címmel kislemezként újra megjelent. Ezt még ugyanabban az évben követte elsõ nagylemez is, a "Soria Moria Slott". A zene melodikus black metalként kategorizálható, és inkább melodikus, mint black. A tiszta nõi ének ugyanolyan súllyal van jelen rajta, mint a férfi vokál, emellett a szintetizátor hangja uralja az albumot, amely néhol a Summoning korai albumaira hasonlít, máskor a "legbékésebb" black metal lemez, amit a mûfaj valaha megszült.A következõ album, a '97-es "Autumn Leaves - the Rebellion of Tides" az elõd által kitaposott ösvényen halad tovább, a zene valamelyest letisztultabb - ezt tartják a korai Dismal Euphony legerõsebb lemezének.1998-ban két meghatározó tag távozott az együttesbõl, a vokalista Linn Achre Tveit és a billentyûs Elin Overskott (aki 2004 szeptemberében drog-túladagolás következtében elhunyt). A helyükre Anja Natasha (énekes) és Svenn-Aksel Henriksen (billentyûs) került. A tagcserék zenei változásokat is hoztak, a black hangzásból csak a férfi vokál maradt, a zene atmoszférikusabb, dinamikusabb és kísérletezõsebb lett.Az új felállással rögzítették a következõ, 1999-es albumukat, az "All Little Devils"-t, majd "Lady Ablaze" EP-t, 2000-ben, melynek címadó dalához videó klip is készült.A régi rajongók közül sokan csalódtak az új stílusban, fõleg az utolsó, 2001-es Python Zero lemez esetében (ami pl. a záró, western-hangulatot idézõ Flyineye dallal a legkísérletezõsebb Dismal Euphony lemez lett), melynek kiadása után az együttes feloszlott.

Metálos Nadin, FullMoon, reden83, noricsku, BLACKSUN, _Petra_, Lunitari