Gackt

	vokál,zongora :	Gackt
	háttérvokál,gitár :	Yukihiro "Chachamaru" Fujimura (GacktJOB)
	hegedű,gitár :	You (GacktJOB)
	basszgitár :	Ju-Ken (GacktJOB)
	dob :	Jun-Ji (GacktJOB)
	billentyűk :	Igao (GacktJOB)
	ütemgitár v. hogyhívják :	Masa (GacktJOB)
	basszgitár :	Ren (GacktJOB)
	dob :	Ryu (GacktJOB)
	dob :	Toshi (GacktJOB)

Név: Gackt CamuiValódi név: ismeretlen (egyesek szerint Okabe Satoru)Születési hely: OkinawaSzületési dátum: 1540. július 4.Életkor: Gackt azt állítja, hogy több mint 400... (a valóságban kb. 30)Magasság: 180 cmTömeg: 60-80 kg (a turnéktól függ)Derékbõség: 68 cmCipõméret: 43Vércsoport: A Háziállatok: Belle Constanine Chappy és Mei (kutya és cica)Játszik: zongorán, dobon, trombitán, gitáron, basszusgitáron, tubán, kürtön és harsonánHobbyk: vezetés, randizás, harcmûvészetCsaládtagok: apa, anya, nõvér, öccsSzokások: dohányzás Kedvenc - színek: fekete és fehér;- manga: Banana Fish;- kaja: kimchi, spagetti;- ital: Gabidy Gabi (vörösbor), tea;- sport: biliárd, sí, box, karate, judo;- parfüm: Platinum Egoiste;- színészek: John Travolta, Brad Pitt, Nicholas Cage, Meg Ryan, Sandra Bullock;- filmek: A Rettenthetetlen, Angyalok Városa;- énekes: Miwa Yoshida (Dreams Come True);- dalok: Stairway to Heaven (Led Zeppelin), Beauty & Harmony (Miwa Yoshida);- cigarettamárka: Joker;- dolgok: kókuszillatú gyertyák és füstölõk, autók, nõk, koponya formájú tárgyak. --------------------------------------------------------------------------------Gackt Camui-t valószínûleg senkinek nem kell bemutatni, aki valamicskét járatos a J-ROCK zene világában. A Malice Mizer nevezetû visual kei együttessel vált ismertté, ám szólóénekesként valósította meg igazán önmagát. A következõ biográfia eddigi életérõl és pályafutásáról igyekszik korántsem teljes, de legalábbis átfogó képet adni. "Wazuka na hikari o mitsukereba iiIma wa taiyô ga agaranakute moFuridashita ame wa itsu ka yamunda neKono ame wa itsu ka yamunda ne" Gackt -, bár valódi korát, a legtöbb japán elõadóhoz hasonlóan, homály fedi (születését, frappáns gót módjára, 1540. július 4-ére, Franciaországra szokta belõni), - a huncut japán vámügyintézõk szerint 1973-ban született. Eredeti neve szintén nem publikus, tehát biztosra nem is lehet megmondani, a legnagyobb valószínûség szerint azonban Okabe Satoru. A születési helye nem titok, Okinawáról, japán legdélebbi, önálló nyelvvel bíró szigetérõl származik. Apja trombita-mûvész, anyja zongoratanárnõ és/vagy fodrász volt, van ezen kívül egy nõvére és egy öccse. Szülei nagyon szigorúan nevelték, a napjának minden egyes mozzanata meg volt határozva. TV-t például nem nézhetett, csak oktatófilmeket, könnyûzenét gyerekkorában egyáltalán nem is hallott. "Otthon csak komolyzenét hallgattam. Néha meghallottam egy-egy japán dalt az édesapám kocsijában és a frász kerülgetett. Hallani sem akartam róla. A komolyzene gyönyörû, tele van élettel, a japán zene viszont szomorú és mindig rossz kedvem lett tõle. A könnyûzene sokáig egyáltalán nem is érdekelt..." A szülei késztetésére 3 éves korától fogva zongorázni tanult. "Kiskoromban szerettem a zongorát, mert jó volt játszani rajta, de aztán, ahogy iskolába kerültem, egyre inkább elment tõle a kedvem. Abba akartam hagyni, de erre még jó néhány évig nem volt lehetõség. Közben megnyertem néhány zongoraversenyt, de ez különösebb lelkesedéssel nem töltött el. A közönségem csupa vénember volt, akik azt se tudták, hogy ébren vannak-e vagy alszanak. Felmerült bennem a kérdés, hogy ki kíváncsi itt rám valójában. A végén pedig kaptam egy darab papírt. Mindig arra gondoltam, hogy most mit csináljak vele? Ez nem volt igazi elismerés." 10 éves koráig egyébként karmester szeretett volna lenni. Kisgyerekkorától kezdve karatézik is, shohei ryu, azaz okinawa-i sítuban, valamint a jujutsut is gyakorolja. Jelenleg feketeöves. 7 évesen élte át élete elsõ halál-közeli élményét, belefulladt az okinawa-i tengerbe és úgy kellett újraéleszteni. Azon a napon, azt mondja, minden kötél szakadt. Attól kezdve olyan embereket kezdett látni, amelyeket senki más nem. A szülei persze egyszerûen leoltották. 10 évesen rosszul lett, kórházba került, és mivel pszichikailag elég gyenge állapotban volt, egy hónapig magánzárkában volt kénytelen tengetni napjait. "Mikor hazaengedtek, én magam semmit sem változtam. Belül semmi sem változott." De többé senki sem láthatta, hogy mi van odabent. Szüleinek errõl, mint ezután semmi másról sem nagyon beszélt, s e folytán teljesen eltávolodott tõlük. 11 éves korában teljesült a vágya és abbahagyhatta a zongorázást. Akkor fúvos hangszereken kezdett el tanulni. "Egyik este, mikor jöttem haza az iskolából, az apám épp a nappaliban trombitált. Õt, magát persze utáltam, de el kell ismerni, hogy a hangszerjátékban profi volt. Elhallgattam egy darabig és közben arra gondoltam, hogy nehogy már épp õ legyen jobb nálam. Ez egy motiváció volt, jobbnak lenni nála. Ez hajtott." 14 éves korában tért csak vissza a zongorához. Miután 11 évesen abbahagyta, három évig rá sem nézett. Egy barátja révén kezdett el újra játszani. "Az iskolánkban mindenkinek elege volt mindenbõl, mindenki ott bújt ki a kötelességek alól, ahol csak tudott." Gackt inkább nem járt be, nehogy átragadjon rá a negatív szemléletmód. Biztos, ami biztos. "Volt egy fiú az osztályunkban, aki sokban különbözött a többiektõl. Õ sem volt persze angyal, de sokkal jobban elfogadta a helyzetét, mint a többiek. Egyik nap, mikor épp együtt lógtunk, és a folyóparton üldögéltünk, megemlítette, hogy nincsenek otthon a szülei és meghívott magukhoz. Gyakorlatilag egy palotában laktak; biztos voltam benne, hogy nem fogom õt visszahívni, mivel a mi házunk ehhez képest nem volt épp említésre méltó. Ahogy beljebb mentünk, egy hatalmas zongora állt az elõtérben. Ilyen szépet és hatalmasat még életemben nem láttam. Kérdeztem, hogy kié, és azt felelte, hogy az övé. Nem akartam elhinni. Akkor leült és elkezdett játszani rajta. Addig azt sem tudtam, hogy zongorázik; de nemcsak hogy zongorázott, gyönyörûen játszott. Elmesélte, hogy a szülei zenetanárok és kicsi kora óta tanítják. Nem kis meglepetés ért. Akkor én is elmondtam neki ugyanezeket magamról, és hogy hitelt adjak a szavamnak, be is mutattam a zongoratudományomat. Ami az övéhez képest sajnos említésre méltatlan volt. Ha belegondolok, három éve nem ültem zongora elõtt. Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Kétségtelenül semmi különöset nem tudtam mutatni hozzá képest. És úgy éreztem, hogy legyõzött - gyûlölöm, ha legyõznek. Elhatároztam, hogy jobb zongorista leszek nála. Elsõ utam a zenemûboltba vezetett és a létezõ legbonyolultabb kottákat vettem meg, amik csak léteztek. Gyakorolni kezdtem, mint egy õrült. Iskola helyett, alvás helyett, megállás nélkül A szüleim nem értették a dolgot: eddig úgy kellett a zongora elé tuszkolni, most viszont nem tudtak levakarni róla. Nem arról van szó, hogy megszerettem volna. Egyszerûen jobb akartam lenni. Ilyen a természetem. Ha valaki olyasvalamit tud, amit én nem, azt én is meg akarom tanulni." A zenélést és a zenét középiskolás korában kezdte komolyan venni. Akkor kezdett kialakulni benne a zene szeretete, akkor kezdett élvezetet találni a hangszerjátékban és akkor látott életében elõször dobfelszerelést is. Egy senpai (idõsebb iskolatárs) hatására kezdett dobolni és annak egy ismerõse, egy másik senpai tanította. A dobolásnak is a tõle megszokott lelkesedéssel állt neki. Lenyûgözte, hogy egy hangszert ilyen erõvel kell játszani. Mikor a senpai, aki tanította, leérettségizett, magától tanult tovább, s hamar profi lett ezen a hangszeren is. Ez idõ tájt járt elõször stúdióban is és szegény Gackt nem gyõzött fintorogni, hogy micsoda amatõröket beeresztenek oda. "A szomszéd szobából rettenetes, fülsüketítõ zajok szûrõdtek át. Néhány srác rock-zenélt. Õszintén? Eszméletlen bénák voltak. 16-17 évesen azt gondoltam, ha ez a rockzene, és egy rakás ilyen szerencsétlen ember mûveli, akkor jobb távol maradni tõle." Az ismerõseitõl, akik tudták, hogy dobol, kapott néha felkéréseket, hogy zenéljen együtt velük, de sosem fogadta el. Aztán, puszta kíváncsiságból, egyszer az egyiket mégis elfogadta. "Az elsõ fellépésünk pont olyan kritikán aluli volt, mint amilyenre számítottam, már ami a zene színvonalát illeti. Furcsa mód a közönség mégis elképesztõ módon be volt indulva. Izgulni nem izgultam, hisz klasszikus zenekar tagjaként tízszer ekkora közönség elõtt szoktam fellépni, viszont az õ lelkesedésüket nem tudtam ignorálni. Volt valami erõ a közönség és a zenészek között. Tudni akartam, hogy mi ez, és lassan kezdtem meglátni a választ. Egy bandában, ahol négy ember produkál, hatalmas felelõsség van mindenkin. Minden szem rád irányul, az egyéniségedre kíváncsiak; a kisugárzásod vonzza a közönséget és a zene, ami belõled árad. Egy klasszikus zenekar és közönsége között nincs interakció, itt viszont volt. Kicsi koromtól fogva egy olyan helyet kerestem, ahová tartozhatok, és arra vágytam, hogy a helyem ne legyen pótolható. Életemben elõször egy rock-bandának nevezett formációban találtam meg ezt." Gackt ennek ellenére nem töltött jelentõsebb idõt a bandával. Az álma sokkal inkább egy saját, tehetséges és képzett zenészekbõl álló együttes volt. Az apja munkája miatt állandóan költöztek, lakott Okinawán, Yamaguchiban, Fukuokában, Shigában, Osakában és Kyotóban. A Moriyama High Schoolban végzett 1992-ben. Utána elköltözött otthonról és a szolgáltató szférában helyezkedett el. Éjszaka egy kaszinóban dolgozott osztóként és hogy a zenétõl se maradjon távol, stúdiózenészként dobolt. Éldegélt, de nem mondhatni, hogy különösebben boldog lett volna. Õ azt mondja, az új életét egy férfinak köszönheti, õ volt az, aki a siker útjára terelte. "Akkoriban komolyan foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata. Az emberekkel gyakorlatilag nem tudtam normális kapcsolatot kialakítani. Nem tudtam, mi értelme van mindennek, egyszerûen utáltam az életemet. Az a férfi, aki megváltoztatta a véleményemet, abba a kaszinóba járt, ahol én dolgoztam. Így ismerkedtünk össze. Körülbelül 10 évvel lehetett idõsebb nálam, gyönyörû felesége volt, gazdag volt és sikeres. Tele életkedvvel. 19 éves voltam, de az elsõ szavai, amiket hozzám intézett, még ma is bennem élnek. 'Melyik jobb, ha úgy élsz, hogy azt gondolod, csodálatos az életed, vagy úgy élni, hogy azt gondolod, bármit teszel, hiábavaló? Ami engem illet, én azt gondolom, hogy csodálatos az életem.' És mindezt egy kedves mosollyal mondta. Akkoriban ritkán mosolyogtam, de õ mindig meg tudott nevettetni. Minél több idõt töltöttem vele, annál nagyobb benyomást tett rám az optimizmusa. Ez volt az elsõ eset, hogy magamon kívül valaki más is érdekelt. Olyan ember akartam lenni, mint õ. Azóta 10 év telt el, de még most sem érzem, hogy vele egy szinten állnék.Egyszer megkérdezte, hogy mit gondolok, mi a közös a sikeres emberekben? Nem igazán tudtam, mit feleljek; nem gondoltam semmit. De õ megadta a választ: a gondolkodásmódjuk. Tudják, hogy mindenre képesek. Amit elképzelnek, azt meg is tudják valósítani. Mert bármi, ami a fejünkben létezik, a létezhet a valóságban is, csak törekedni kell rá. Azóta én is ezt vallom. Egy év után, amit vele töltöttem, a pesszimizmus végleg kihalt belõlem." Meghalt Okabe Satoru-val együtt. És megszületett Kamui Gakuto. A kaszinóban ismerkedett meg leendõ feleségével is, egy koreai származású nõvel, akivel azonban rövid idõ után elváltak. Gackt nem akar többé nõsülni, annak ellenére, hogy hisz a szerelemben, a házasság és a gyerekek nem tartoznak az életcéljai közé. De visszatérve a zenéhez, a japán zenei élet egyik jellegzetessége a Livehouse. Ezek olyan csarnokok, ahol amatõr együttesek lépnek fel, potom belépõért szórakoztatják a jó népet és reménykednek, hogy egy kósza producer esetleg felfedezi õket. Gackt Kyotoban gyakran járt livehouseokba szórakozni, lévén az idõk során közelebb került a rockzenéhez. Az egyik bandában volt egy gitáros, aki különösen lenyûgözte. Extravagáns sminkje és karizmatikus színpadi fellépése volt. Gackt azt gondolta, ha egyszer bandát alapít, neki csakis ilyen gitáros kellene. "A stúdióban gyakran játszottam olyan együtteseknek, akiknek nem volt állandó dobosuk. Volt egy banda, akik tipikus rosszfiú stílusban nyomták. A gitárosuk egy csöndes, hideg srác volt, olyan ember, aki magában tartja az érzelmeit. Nagyon unszimpatikus volt, nem is szerettük egymást. Éreztem, hogy egyszer balhé lesz. Egyik délután ott ültünk a stúdióban és nagy volt a csönd. Arra gondoltam, talán meg kéne szólalni, így hát szóba hoztam neki azt a gitárost, akit nagyon csodáltam, és megkérdeztem, vajon ismeri-e. Annyit felelt rá, hogy õ az. Persze azonnal leoltottam, biztos voltam benne, hogy ez nem ugyanaz az ember. Ezen majdnem összevesztünk, ehelyett viszont inkább felhívott magához és mutatott képeket a koncertjeirõl. Tényleg õ volt az. A gitáros, aki a színpadiasságával lenyûgözött, az életben csöndes és zárkózott volt. És nekem tetszett ez a kontraszt. Ott állt elõttem, és én boldog voltam, hogy rátaláltam. Õ volt You." Kurosaki You, Gackt mindenkori legjobb barátja. A kezdeti unszimpátia hamar eloszlott, és Gackt egyik volt osztálytársával, Aoba Ren basszusgitárossal együtt hármasban megalapították az elsõ közös bandájukat, a Cain's:Feelt. A teljességhez azonban egy énekes is kellett. Gackt sose gondolt magára, mint potenciális énekesre, addig soha életében nem énekelt még mások elõtt. Ennek ellenére úgy érezte, megpróbálkozik a dologgal, You elõtt elénekelt néhány dalt és az eredmény valami meglepõen jó volt. "You nem értette, a mai napig szokta emlegetni, hogy hogy nem foglalkoztam addig énekléssel. Ettõl még nem éreztem felbíztatva magamat, de elõtte énekelni egy jó lehetõség volt gyakorlásra, így betöltöttem az énekesi posztot, és ekkor kezdtem el komolyabban hangképzéssel foglalkozni. A hangom alapvetõen mély, így a magas hangokat kezdetben nehezen tudtam csak kiénekelni. A rock'n roll zenében, akárhogy vesszük, többnyire a magas hang volt a divat. A banda-társaim azonban voltak olyan rendesek, és kezdetben inkább olyan dalokat írtak, amik jobban passzoltak a hangomhoz. Nagyon tetszett a dolog, és úgy éreztem, hogy ez az igazán nekem való hivatás; rájöttem, hogy énekes akarok lenni. Olyan, akinek semmilyen hangmagasság vagy éneklési technika nem okoz problémát, aki a hangjával bármire képes. Sokszor mondják, hogy az énekes egy banda arca. Nos, ez nem a fizikai arcot jelenti. Nem az számít, hogy az ember jól néz-e ki vagy sem. Az énekes a hangjával, a karizmájával, az egész lelkével juttatja el az érzéseket a közönséghez. Énekesként kezdtem igazán komolyan viszonyulni a zenéhez." A CAIN's:FEEL néhány demo-felvételen kívül nem sokat alkotott. Élõ fellépéseik voltak ugyan, de az áhított lemezszerzõdés úgy látszott, egyelõre nem jön össze nekik. Ez persze egyáltalán nem meglepõ, sikert elérni sehol nem könnyû, fõleg nem ennyire fiatalon. A kitörésre egyedül Gackt-nak adatott lehetõsége, mégpedig egy szerencsés véletlen folytán. A CAIN's új dobosa, aki Gackt helyére állt be, Tokyo-ból való volt, és jól ismerte az egyik ottani, szubkulturális körökben már igencsak népszerû együttes, a Malice Mizer tagjait. A Malice ekkor már túl volt egy lemezen, ám nem sokkal a lemez kiadása után énekes/gitárosuktól, Tetsu-tól szakmai és egyéb okokból kénytelenek voltak megválni. A Malice gitárosa és vezetõje, Mana, tehát új énekest keresett. Mikor a CAIN's dobosa errõl értesült, azonnal megadta Mana számát Gackt-nak és hozzátette, hogy a tagok nagyon érdekes emberek. A telefonbeszélgetés után pár nappal Gackt Ikebukuroban találkozott a Malice Mizer alapítóival. "Mana, lévén Mana, természetesen nõnek volt öltözve. Elõször vele találkoztam. Tetszett a stílusa, bár kezdetben nehezen értettünk szót. Aztán Közival is találkoztunk és kettõjük elõtt énekeltem. Ezután három napig beszélgettünk arról, hogy mit és miként kellene csinálni az együttesben. Nekem tetszettek Mana ötletei egy goth világról. És a magam részérõl én is tudtam, hogy mit akarok. Mikor a Malice Mizerhez csatlakoztam, mindent teljesen komolyan gondoltam. Célomnak tekintettem, hogy énekesként tudjak érvényesülni. Nem Tokyoban, nem Japánban, hanem lehetõleg Ázsiában." Gackt ekkor 22 éves volt és mindent hátrahagyva Tokyo-ba költözött, hogy teljes erõbedobással a zeneiparba vesse magát. A Malice Mizer ekkor még a Midi:Nette nevû indies kiadónál volt, ám úgy tûnik, Gackt '95-ös belépése pozitívan befolyásolta a banda elõremenetelét, mivel egy év múlva, '96-ban már a Nippon Columbia kiadónál jutottak lemezszerzõdéshez. Az együttes 2 albumot vett fel Gackttal: a Voyage-t (utazás) 1996-ban (ezt még a Midi:Nette adta ki), valamint a Merveilles-t (csodák) 1998-ban. Ezek a zenei anyagok a Malice Mizer többi munkájával együtt igencsak meghallgatásra érdemesek, ha nem egyenesen csodálatra méltóak. Zenei stílusuk felettébb tág és behatárolhatatlan, a klasszikus zenétõl kezdve (Bois de Merveilles, Regret vagy Zencho), a goth-on (Tranylvania) és az industrial-on (N.p.s N.g.s, S-CONSCIOUS) át a dallamos, mulatós pop-zenéig (Brise, Ma Cherie vagy Gekka no Yasoukyoku) mindent játszottak, s ez a stílus-kavalkád nemcsak sokszínûséget, de egyéniséget is adott a bandának. A Malice Mizer tagjai ekkor Gackt (ének, zongora), Mana (gitár, szintetizátor), Közi (gitár, szintetizátor), Yu~ki (basszusgitár) és Kami (dobok) voltak. MALICE and MISERY, a megváltoztathatatlan emberi tulajdonság és a büntetés, ami érte jár. "Mi valójában az ember?" A dalok jó része eköré az alapgondolat köré íródott. Gacktnak a zeneszerzésben nem sok része volt, mindössze a Regret-t és a Le Cielt komponálta, lévén két másik dalszerzõ (Közi, Mana) is a zenekarban, akik a munkának ezt a részét nem szívesen bízták másra. Ám a dalszövegeket kivétel nélkül õ írta. Legjobb barátja az együttesbõl a dobos Kamimura Ukyo volt. Azon felül, hogy nagyon szerették, és jól megértették egymást, remekül is tudtak együtt dolgozni. Erre nem is lehetne jobb példát felhozni, mint az a néhány gyönyörû dob-zongora duett, amit Malice Mizer koncerteken adtak elõ. Ezek a jobb pillanatai voltak Gackt Malice Mizeres karrierjének, ám a háttérben nyilvánvalóan voltak rosszabbak is, máskülönben '99 januári kiválása nem következett volna be. Gackt és a Malice Mizer útjainak különválása az együttes pályafutásának talán legködösebb idõszaka. A két oldal különbözõ véleményen van a történtekrõl; Gackt szerint a fokozódó nézeteltérések miatt adták ki az útját még '98 õszén, a többiek szerint Gackt egyszerûen lelépett december elején. Gackt látszólag nehéz szívvel ejt csak néhány szót a témáról, a saját önzõségérõl is beszél, amiért a Malice Mizer végül feloszlott, a többiek önzõségérõl is, arról, hogy a pénz mindent tönkretesz, a zenei elképzelésekben való fokozódó különbségrõl közte és a többiek között, és valószínûleg minden ok közrejátszhatott bizonyos szinten abban, hogy nem tudtak tovább együtt dolgozni. Gackt távozását hivatalosan 1999. január 19-én jelentette be az együttes. "Azután, hogy vége lett az elsõ nagy visual kei õrületnek Japánban, sok banda kézzel-lábbal kezdett kapálózni és egyikük se vállalta többé ezt a stílust. Én mindig nyíltan kimondtam, hogy a Malice Mizer visual kei. Legõszintébben, nem érdekel, hogy az emberek mit gondolnak. Ha én hiszek valamiben, és azt más kritizálja, el tudom fogadni. Büszke vagyok rá, hogy a Malice Mizer énekese voltam, mert olyan dolgokat hoztunk létre együtt, amikre egész életemben értékként nézhetek fel." Szólókarrierjéhez természetesen zenészekre volt szüksége, s nem meglepõ módon ezekre a posztokra régi cimboráit, You-t és Rent kérte fel. Velük együtt Amerikába utazott, hogy végre a saját zenéjén dolgozzon. Kint elkészült 4 száma nem volt egy egyszerû szülés, de az eredmény kétségtelenül megérte a fáradtságot. Közben megismerkedett egy New York-ban született japán gitárossal, Shinozaki Masával is, aki egész eddigi életét hátrahagyva szintén csatlakozott hozzájuk, és együtt visszatértek Japánba. '99. április 28-án a Nippon Crown adta ki debütáló EP-jét, a Mizérable-t. Minden lemez Gackt nevén jelenik meg, ám ha az egész együttesrõl beszélünk, akkor általában a GacktJOB elnevezést használjuk. A Nippon Crown nagykiadó bár, ennek ellenére nem számít különösebben élvonalbelinek; nem túlzás talán azt mondani, hogy azóta is Gackt a legeladhatóbb elõadójuk az ex-Luna Sea-s Sugizo mellett. A Mizérable klipjében Gackt elátkozott herceget alakít, az egyik ekkor megjelent photo bookjának, a Mizérable ~Hishou~nak hasábjain is még csupa gyönyörû gothic ruhában pózol és a Story címû zongora-hegedû duettjének néhány alámondott sorát is még franciául írta. Ezek voltak tulajdonképpen az utolsó ténylegesen európai kultúrából merítõ munkái. Malice Mizerbõl való távozása után alig fél évvel tragédia következett be: Kami, az együttes dobosa, 1999. június 21-én agyvérzésben elhunyt. Holttestét csak négy nappal késõbb találták meg. Gacktnak senki sem szólt Kami haláláról, ezért csak egy hivatalos közlemény folytán tudta meg egy héttel késõbb, mikor a temetés már lezajlott. A legjobban azt bánta, hogy az elmúlt hónapok során sem tudott túl lenni a gyerekes önérzetén és nem hívta fel Kamit, hogy legalább vele tarthassa a kapcsolatot. Nem mintha azzal megmenthette volna õt. Kaminak, a hozzá fûzõdõ barátságának és a halála utáni érzéseinek hosszabb fejezetet is szentelt Jihaku címû önéletrajzában. A Malice Mizer pedig egy Memorial Box-ot jelentetett meg Shinwa címmel, melyen a Kami által illetve neki írt dalok halhatóak. Az ekkor három fõre csökkent együttes 2000-ben Klahával, egy operai hanggal megáldott énekessel egészült ki, ám szép japán szokáshoz híven új dobost soha nem vettek fel. Gackt szólókarrierjének kezdete nem volt egy sima út, az év elsõ felében õ is és a bandája többi tagja is túldolgozták magukat. Úgy döntött, hogy visszamegy Okinawára erõt gyûjteni, és dalokat írni debütáló albumára. 10 éve nem járt azon a helyen, ahol született, felemás érzések kötötték hozzá. Egyrészt a megrázó gyerekkori élményei miatt maradt távol onnét, másrészt, mert valahogy nem volt túl büszke a származására. Viszont most békülni akart. Négy és fél hónapot töltött Okinawán, azalatt megírta a komplett Mars albumot, rajta - többek között - az U+K-val, mely Kami-nak szólt. Találkozott a családjával is, a nagyanyjával, aki a dédnagyapjáról mesélt neki, és hogy mennyi közös van bennük. Beszélt istenekrõl is és szellemekrõl, amik voltaképp az Okinawai kultúra szerves részeit képezik. "A nagyanyám néha olyanokat mondott, hogy csak lestem. Soha nem hittem a mágiában. Nem arról van szó, most sem hiszek, de akkor, ott, a légkör olyan volt, hogy már nem néztem olyan szkeptikus szemmel a dolgokat. Azokban a dolgokban, amirõl az õseim beszélnek, kétségtelenül van igazság. Így a hónapok alatt végül elfogadtam a kultúrámat és ezzel együtt magamat is. Ez egy új kezdet színhelye volt." Tokyóba való visszatérése után ismerkedett meg Yukihiro 'ChaChamaru' Fujimurával, egy kivételesen tehetséges gitárossal, aki már csak koránál fogva is igen tapasztaltabb zenész révén a banda vezetõje, elsõgitárosa és technikai producere lett. Yun-Ichi "Igao" Igarashi töltötte be a szintis, Toshiyuki Sugino pedig a dobos posztot. Eddig 4 albumot vettek fel együtt: Mars (2000), Rebirth (2001), MOON (2002), Crescent (2003), valamint azóta megjelent egy Single Collection is THE SIXTH DAY címen 2004. februárjában. Az albumok roppant mód koncepcionálisak, mindegyiknek megvan a maga története és mondanivalója. Minden zenét és szöveget Gackt ír, a hangszerelésben pedig ChaCha segít neki.A Mars album a szabadságot és az új reményeket jeleníti meg elõttünk, turnéja a Mars ~A visitor from sky~ alapérzülete vidám és pop-os, bár néhol nosztalgikus érzelmeket is közvetít felénk, mint a freesia címû opusz vagy a kono daremo inai heya de alatt.A 2001-es Rebirth album a Requiem et Reminiscence turnéval kiegészülve egy II. világháborúban elhunyt japán katona szemszögébõl az ember élet utáni vágyát eleveníti meg, itt a húzóirányvonal már a rock. A számok kevésbé dallamosak, mint a Mars-on, ám igényességükben bõven megütik a szintet. Ez volt az utolsó turné, melyen Masa (gitár) és Toshi (dobok) még közremûködtek, ugyanis ketten kilépve saját bandát alapítottak Spiky néven. Új gitáros nem csatlakozott, mivel nem volt égetõ szükség rá, viszont a dobokat a Rebirth-tõl kezdve Nishida Ryuichi vette át. Aztán 2002 nyarán jött a MOON, mely az élet értelmét, és a miérteket fejtegeti. Ez az album - a Rebirth-hez hasonlóan - szintén a rock kategóriába tartozik. A dalok itt is több emésztést igényelnek, ám összevéve talán ez Gackt eddigi legkiforrottabb munkája. A Moon turnéján, a Kagen no Tsuki-n bontakozott ki elõször igazán a japán kultúra iránti szeretete is. Az egész design, a jelmezek, a maszkok, minden borzasztó eredetiséget mutat. Ehhez az albumhoz szorosan kapcsolódva egy film is készült Moon Child címmel, melynek forgatókönyvét Gackt írta, s a fõszerepre egy nem kevésbé ismert, s nem is kevésbé tehetséges zenészt kért fel, mint Hyde-ot a L'Arc~en~Ciel-bõl. A film szakmai szempontból nem szállhat versenybe profi filmesek alkotásaival, ám rajongóknak és minden érdeklõdõnek felejthetetlen perceket okozhat. A negyedik album, a Crescent, 2003 decemberében jelent meg. Érzületében rengeteg hasonlóságot mutat a Moonnal, ám a tempója sokkal lassabb és nyugodtabb. Az album utolsó száma egy duett Hyde-dal Orenji no Taiyou, azaz Arany Nap címmel. Ezzel a számmal zárult Gackt 2003-as turnéja, a Jougen no Tsuki is. A MOON korszak ezzel tulajdonképpen lezárult.2004. február 25-én jelent meg a THE SIXTH DAY ~Single Collection~ album, mely az eddigi kislemezek anyagát tartalmazza újra felvéve és újrakeverve. Nem sokkal ezután jelentették be hivatalosan a basszusgitáros Ren kilépését is, helyét Junken pótolta. 2004. májusára várható egy újabb album, THE SEVENTH NIGHT ~unplugged~ címmel, mely a THE SIXTH DAY dalait fogja tartalmazni különbözõ akusztikus verziókban, gitár, zongora, hegedû és egyéb klasszikus hangszerek elõadásában. A 2004-es turné, a THE SIXTH DAY, SEVENTH NIGHT május-júniusban fog zajlani. A nagyérdemû közönséget elõre irigyeljük, mindenesetre jó szórakozást kívánunk nekik!

Albumok :

Mizérable (1999)
	1.	Gackt - Mizerable PV

Mars (2000)
	1.	Gackt - Vanilla PV

Diabolos (2005)
	1.	Gackt - Black Stone PV

Kedvencek közé jelölték :

Adeina, Árnyékdalnok, Dirurock, Angel of Heaven, Ukyo, Lesther Savellys, junkies-girl, Datenshi, Domi, Májli, Cartoonfigure, Eagerthinker, allesya, _Lucy_, Kriszti84-KYARA, pty, WaruMonOo, amiii_scene, Demon_girl, Nikolszi, Remény Angyala, Tenshy-chan, [Cassis], sayahime, ×Tündér×, Konanrock, Christie91, Hell Mephisto , Amazon, Ailith, zavii, Dávid Draiman, Dél-Budai, szenilla02, Hotaru, Ramms+ein, Guylás Máté - Töki, Ima_monster, GlamNeko

[ Hibajelentés / Üzenet a profil tulajdonosnak ]

Hozzászólások :
Nincs hozzászólás.

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!

0.0093 s