 | | Valódi név: Adam Baites ♀ |
| Rockerek.hu azonosító-szám: 0023224 | | Weboldal címe: http://rockerek.hu/tagok/Lesther Savellys | | Lakhely: Szeged | | Születésnap: 1989-09-13 |
| Regisztráció dátuma: 2009.04.24. 12:48:42 | | Látogatások száma: 36 | | Utolsó bejelentkezés: 2009.09.13. 12:47:10 |
| Hozzászólások: 77 |
|
| Képek : |
|---|
            |
| Kedvenc együttesei : |
|---|
| Aerial, Agregator, Alice Nine, Antsy Pants, Ashe, Aural Vampire, B. B. King, Beatles, Billie Holiday, Blackmore`s Night, Bloodhound Gang, Chiasm, Children of Bodom, Chirleison, Cradle of Filth, Cruxshadows, Darling Violetta, David Bowie, Dawn of Ashes, Dead Can Dance, Dimmu Borgir, Dir en Gray, Dire Straits, Echoes of Eternity, Enigma, Enya, Faith and Muse, Franz Ferdinand, Gackt, Genitorturers, Gorillaz, Guano Apes, Hazel Fernandes, Hide, Inkubus Sukkubus, June, Justice, Korpiklaani, Lacuna Coil, Loreena McKennit, Malice Mizer, Mantra, Marilyn Manson, Maximum The Hormone, Mike WYZGOWSKI, Mindless Self Indulgence, Ministry, Miyavi, Moi Dix Mois, Moonspell, Muse, My Chemical Romance, Neurotic Fish, Nevermore, Nightwish, Nile, Nirvana, Nosferatu, Nouvelle Vague, Oblivion Dust, Orange Range, Pantera, Pink Floyd, Queen, Queen Adreena, Red Hot Chili Peppers, Replika, Rie Fu, Scarborough Fair, Shampoo, Shiro Sagisu, Sing Sing, Sonata Arctica, Suga Shikao, Talking Heads, Tarot, Tee Set, Tenacious D, The Clash, The Cure, The Doors, the GazettE, The Killers, The Prodigy, The Subways, Tiamat, Tom Lehrer, Turmion Kätilöt, U2, VAMPS, Weird Al Yankovic, X Japan, Xandria |
| Szeret : |
|---|
 
Music Playlist at MixPod.com
- Szeretni, nem szeretni… Jó, jó, tudom, előbb a szeretni… - *forgatja szemét Lesther ismét. Hisz miért ne forgatná, ha megint holmi klisé kérdésekre, egyetlen egy szóra ismét litániát készül írni? Hiszen szeret ám ő írni. Amint ez látható is. Főleg magáról. Mert egoista. Meg nem is. Ahogyan mazochista is. Meg nem is. De mintha ez már meg lett volna említve… Ugye? … Jó. Akkor nem fejtegetném tovább.*
- Szeretem, szeretem… - *tépi a virág szirmait megfeledkezve arról, hogy ezt „szeret-nem szeret”-tel szokták eljátszani. De hát mit érdekli ez Lesthert? Hisz… hisz ő még mindig egy malkavita… Mélyen belül még mindig az… És az is marad, örökre…*
- Ha a narrátor végre elhallgatna… - *kezdi ismét [narrátor: ajjaj…], akkor lehet, véééégre én is szóhoz jutnék.
*Rendben hát, hát akkor magára hagyom. Persze csak egy kis időre. Hiszen a háttérből majd én súgok, csak azért, hogy tudathasadásosnak tűnjön az őrült malkavita.*
- Na végre… Elhallgatott… Izé, hol is tartottam? - *rakja el gyorsan a félig szétszabdalt virágot.*
- Hallgass! -.- Idegesítesz… Csendet akarok… *cirip-cirip* Jó. Nagyszerű. Talán már nem kergetsz őrületbe, teeee… Te hang a fejemben! -.- A klánom átka… Vagyis a malkavitáké… Igen, szeretem azt képzelni magamról, hogy vámpír vagyok… Amolyan vampirista vagyok. Igencsak vonzódok a vámpírok majdnem mindegyik formájához. Mármint a fellelhető forrásokhoz. Így nálam képbe jöhet szinte minden, ami a vámpírokkal kapcsolatos, akár közvetlenül, akár közvetve. Az új fanatizáció a True Blood nevű sorozat, amit nem, nem TV-ben láttam. De a régi filmek is közkedveltnek számítanak. Imádok a világ első horrorfilmjén röhögni nagyokat, s látni, amint a szerető feleség várja a parton kedvesét… S persze csak természetes, hogy a tengerparton is sírkövek vannak… És persze a vámpírtól a kedvenc mondatom: „Your wife has a beautiful neck.”
Mindent összevetve igazán szép alkotás a Nosferatu című film. Legalábbis… Klasszikus, nem igaz? Jó, jó, a mai világban már nem állja meg a helyét, s egy True Blood mellett semmi esélye sincsen… De azért jó rajta egyet mosolyogni…
Igen, még mindig nézem a Buffy-t meg az Angel-t. Csak mert miért ne. S a jó vámpíros animéket is megnéztem. Twilight persze szintén alap, ahogy az Interjú a vámpírral is, és persze még sok minden mást is megszerettem csupán a vámpírok miatt.
A fél-vámpírokért is odavagyok. Például: Stargate Atlantis és a wraith-ek. Hiszen ők gyönyörűek. O.o Hajlongó wraith bishiek mindenütt, s persze a Farscape első évadjának a 8. részében megjelenő vámpírszerűség, és még sok más, ahol egy-egy jelenetre megjelent valaki, akár egy non-bishie színész a filmbeli szerepe szerinti vámpírkosztümben, csak mert Halloween partyt rendeznek a filmben…
Na persze, ami nálam teljes katarzisélményt okoz, az… a Vampire The Masquerade… Hiszen… RPG… És… Vámpírok… ŕ teljes… extázis… Hiszen a magamfajta RPG fanatikus így tudja a leginkább kiélni magát. Eljátszani, hogy milyen vámpírnak lenni… Annyira… Fantasztikus… Pláne egy ilyen gyönyörűen kidolgozott világban… Amit a Vampire the Masquerade: Bloodlines című játék is remekül szemléltet… Szóval… A sok klán, melyek közül személyiségemre formálhatok bárkit, vagy egy teljesen nem hozzám illő karaktert is választhatok, csak mert így nagyobb kihívást jelent számomra… Állítólag jó játékos vagyok, a szociális részek és a teljes beleélés miatt, de persze a játéknak is megvan a maga helye és ideje.
Általában malkavitát játszok, mily meglepő tőlem. Ám kedvenc karakterem, egy aranyos, yaoista tinédzser, kinek egyik szeme sötétebb, mint a másik, egyszerűen nem tudok megválni tőle, főleg, amiért még le is van rajzolva. :P
Na persze a caitiffomról se feledkezzünk meg… Csináltam neki egyedi diszciplíniát, de psszt, csak a helyi KM tudhat róla…
Sajnos nem vagyok RPG addict, mert sok játékot még nem próbáltam, de már kezd hiányozni a régi szép DnD party, amiben Shakti Romharral, a fél-ork nősténnyel romboltam le a földgólemet, csak mert az összetört egy üveg pálinkát azzal, hogy rossz hátizsákra lépett rá.
Szóval… RPG. Szeretjük. Még ha fórumon már nem is vagyok. Hisz a TK-nak vége, és soha többé. :D Mert elegem lett. Fogalmazzunk úgy, hogy sok érdekes ember megy fel arra…
Oké, RPG pont kipipálva, ahogy azt hiszem a vampirizmus is… A következő a listán aaaa… nyelvgyakorlás!
Igen, ezt is említettem már. Még valahol… Messze. A bemutatkozó részlegben.
Lényeg a lényeg, én imádok nem magyarul beszélni. Az angolom bár nem tökéletes, azért már gond nélkül elcsevegek bárkivel. Hisz tartani kell Saashyrral a frontot. :D Vagyis, valahogy már megszoktam és megszerettem, hogy angolul beszélek. Elég folyékonyan. Csak mert… miért ne? :D
A többi nyelv még nem megy ennyire sajnos, de amint megtanulom a rihannsu-t (amit egyesek talán romulan-ként ismerek), már ezen a furcsa, s valójában csak egy science fiction kedvéért kitalált nyelven fogom ontani a szavakat. Ez is a miért ne alapon mozog. :D Nincs is nagyobb móka annál, mint idegen nyelven rendelni egy étteremben. :D Úgy, hogy közben hallod, hogy ők mit mondanak rád magyarul. :D
Többi nyelvet azt hiszem, fent már felsoroltam…
Szeretem az… őrületet. :D Az abszurdságot, a teljes tébolyt, persze mindezt művészien és idegesítő módon adagolni a környezetemben lévőknek. :D Tán odaképzelek egy csigát valaki fejére, az pedig felnéz, hogy megnézze. :D Vagy csak szimplán az őrületbe kergetem… Vonzódok ezekhez az őrületes hallucinációkhoz, s a pszichedelikus dolgokhoz. S amúgy is, egy malkavitának az a dolga, hogy mindenkit az őrületbe kergessen, nem?
Vagyis, szeretem az őrületemet. Elvagyok vele, a kedvenc játszópajtásom. S szerencsére azért a többség rájön arra, hogy ezzel is csak viccelek, a magam módján, s nevetnek velem együtt. Hurrá! ^^
Amivel még szeretem kikészíteni a barátaimat… az anyám leánykori neve… Hiszen annyira hosszú és kimondhatatlan… S szeretek elkérkedni vele… Abban legalább látszódik, hogy nem vagyok magyar. Hanem valami „keverék”. Na jó, igazából egy nemzethez sem tartozom, nem vagyok se magyar, se orosz, se örmény, se semmi más. Malkorádor vagyok, és kész. :D Engem ne kategorizáljanak be fajokba meg népcsoportokba meg nemzetiségekbe, mert közöm sincs hozzá. :D Tudom, milyen az élet itt és másutt, s tudom, miben különbözik két nemzetiségű ember mentalitása. Mert tapasztalom.
S igen, szeretem Oroszországot is. Vagyis… Egyszerre szeretem is, meg nem is. Néha visszamennék oda, csak egy-két napra. Ugyanis szép hely(is tud lenni). Igaz, Moszkvában érezhető a szmog, az utcák feleannyira se biztonságosak, mint Budapesten a VIII. ker., s a reptéren senki se beszél angolul, jobb esetben is csak megértik, s mondhatni, hogy egy metropolisz igazi „bűnös város” a mentalitást illetően. A vidék meg… Hát… Nyomor, szegénység, s a totális ellentéte a fővárosnak. Mezőgazdálkodás->legyek->légyfóbia; lakótelep->matrózok->perverzek. Szép az élet ott is. Ha nem vagy ott túl sokáig. De azér szeretjük, még ha talán nem is megyek ki még egyszer oda. A vonatút amúgy is túl hosszú, de az egy olyan élmény, amit egyszer mindenkinek is kell tapasztalnia… Nem a már jól megszokott „2,5 órás vonatút, még 1 óra, és megérkezem” típusú, neeeem… 3 nap, 2 éjszaka. Az izgalmas határellenőrzés, amikor a határőr nem hiszi el, hogy te vagy a képen, s 15 percen keresztül csak a pofádat bámulja 3 társával, hogy kiderítse, te vagy-e az, vagy sem… S amikor kiderül, hogy az utaskísérő a társával éppen miket csempészett… A finom, egyedi s ellenállhatatlan tea, amit nem lehet überelni… Hiszen gyönyörű kiszerelésben kapod, mert fílinges fém tartója van a pohárnak, a vonattársaság logójával. S a tea maga, az igazi orosz „csáj”… A nagyobb megállóknál pedig vehetünk finom pelmenit, amit szépen megeszünk út közben. :D Forró, s igen finom eledel, én imádom, bár a legtöbb embernek szokatlan az íze. Egyszer volt barátom is leundorítózta, csak mert nem tetszett a külseje… S még hazudni is merészelt… x_x
Hát igen, férfiak… o_c Szerencsére én nem egy hímneműnek főrök. Csak magamnak, meg Saashyrnak. Meg néha SeT-nek is, ha éppen itt van… Mert főzni jó. :D Csak mosogatni nem, de úgyis nekem kell megcsinálnom, hiszen senki más nem csinálja meg. Ahogy általában a takarítás többi részét sem, de ez megint egy másik téma.
Szóval: főzés. Néha rám tör a főzhetnék. Fél óra alatt összekapok egy édessavanyú mártásos sült húst salátával együtt, s persze mindenki csak az ujjait nyaldossa utána. :D Meg persze sok-sok finom kaja, teljesen spontán, akár kevés alapayagból, akár tartalmasabbakból. :D Persze ehhez is kell egy bizonyos hangulat, és mikor hogy van hozzá kedvem… A fűszerezést kifejezetten szeretem, jó dolog kísérletezni ezekkel…
S persze egy jó kaja után a legjobb dolog egy kis alkohol. Akár otthoni sörözés vagy likőrözés, akár a Garabonciás meglátogatása. Kellemes időtöltés egy igazi rock kocsmában, a kedvenc városomban… Hiszen a Gara egy jó hely, általában jó emberekkel, s előfordul, hogy kifejezetten jó koncerttel. Végtére is, kultúrhely, s egy hónapban több nagyobb banda is fellép, még külföldről is… Szóval, aki Szeged környékén jár, és még nem volt Garabonciásban, annak mindenképpen ajánlom, hiszen maga a hely egy olyan életérzést ad meg, amit csak ott lehet tapasztalni. S persze a legjobb koktélok: Véres agyvelő, Kamikazee… És a szögedi sörök amik ugyan nem koktélok, de jók. :D Ahogy az Amaretto, a mandulalikőr is. Amit igaz, hogy nem árulnak Garabonciásban, de nagyon finom, és szeretem.
Igen, zenében felettébb válogatós vagyok… Nem vagyok visual kei fangirl, csak van sok VK, amit szeretek. Alapvetően metálos beállítottságú emberke vagyok, aki viszont ugyanúgy képes elbulizni bármilyen szörnyű zenére Hilary Duff-tól kezdve tökmindegymelyikhiphop előadón át az Antsy Pants-ig. Igen sokrétű zenei ízlés, szeretem a blues-t is, és persze a Beatles-t. :D A zene mellé tánc és ének is járul, természetesen. Mert szórakoztató és igencsak felszabadító.
Igen, a tánc már Szegeddel együtt jött… Költözésem előtt nem szerettem táncolni, s begyöpösödött nézeteim voltak a szórakozásról, s igazából a stílusokról is. Ám nem is tudom, ez a város számomra annyira más, mint a többi, annyira sokféle figura van itt, hogy nem lehet nem megszeretni az igazi kevertséget. Mert ha nem Garába jutok be, hanem egy olyan helyre, ahol végig valami rap zene megy, akkor is jól akarom érezni magam, nem? Nem a Garabonciás miatt mentem le a 4. emeletről, hanem azért, mert jól akarom érezni magam egy szórakozóhelyen, igaz?
Ám nincs szükség feltétlenül szórakozóhelyre azért, hogy jól érezd magad… Egy séta a természetben mindennél többet ér… Csak a fák és a hold… Mert sokkal nagyobb felfrissülést és kikapcsolódást nyújt, mint bármilyen szórakozóhely vagy kocsma, s valljuk be, sokkal olcsóbb is.
Reggeli kávé és cigaretta… Két olyan dolog, amit szintén szeretek az életemben tartani, akármilyen káros is. A kávé lágy és selymes íze, s a nikotin áramlása… Szóval… Igen. Mindkettőt szeretem. De inkább csak a cigaretta esetében okoz gondot, ha pár napra le kell mondanom róla. Ám volt már rá alkalom, az aggódóknak pedig: igen, egyszer le fogok szokni. Csak még nem akarom.
Hihetetlen, de még nem tettem említést a bishiekről… O.o Látszódnak a feminista vonások, melyek igazából újonnan alakultak ki… De hát, jó, legyen. I love boys – who love other boys. Igen, yaoitisz. Mert szeretem, mert szép és jó dolog két nyál bishiet bámulni, pont, amit a férfiak is szoktak nézni, csak ők két lánnyal szeretik ezt végignézni. Bishiek pedig… Megjegyzem, ha valaki bishie. Esetlen kedvem támad… sztalkerezi őt! De megismerni… Az már más téma. Jó dolog őket távolról bámulni és esetleg küövetni, vagy egy angol, nyál bishietől kapni egy mosolyt, amiért adtam egy öngyújtót, s közben nekem meg orrvérzésem lesz már csak a gondolattól is… Szó mi szó, szeretem őket. Nézni. Mint egy múzeum. |
| Utál : |
|---|
| Nem szeretni, nem szeretni… - *gondolkodik kedvtelten*
Á, tudom, már! Nem szeretem a narrátort! - *villant egy gyilkos pillantást saját másik énjére*
Khmm-khmm… Akkor kezdjük is a listázást, mert még szeretném ma befejezni ezt az adatlapot. :D
Első pont. A thing called MMORPG. Egy szánalmas dolog, amit nem bírok elviselni. Hogy miért? Több okból is.
1. Mert teljesen beszippantja az embert egy értelmetlen játékba
2. Mert egyesek azt képzelik, hogy a párkapcsolati problémájukat majd egymással való játszással, meg rajta levő chat programmal oldják meg
3. Mert egyesek csak egy intróban fellelhető aranyszárnyas sisakról képesek beszélni
4. Mert ahogy South Park-ban is mondták: nem lesz életed
5. Mert ha megemlítem valakinek, hogy szerepjátékozok, 80%-uk egyből a WoW-ra gondol, vagy bármilyen másik szerepjátékra
6. Mert teljesen izolált leszel, míg azt hiszed, közösségben mozgasz
Szóval, szánalmas. Fúj. Utálom. Nem tudom, hogy tudnak az emberek ennyit kockulni, s színes izéket nyomogatni. Egyszerűen nem. Most azért, mert szép a grafikája, de a történet semmit sem ér? >.> Ki van zárva.
Nem bírom elviselni a toleranciahiányosokat. Azokat, akiknek *tényleg* nincs semmi toleranciájuk. Semmi megértés ebben a világban, csak háborúskodás holmi jelentéktelen ellentétek miatt. Szabad vallásgyakorlás van, mégis a pokolra kerül az, aki nem X hitét vallja. Mindenki egyenlő, mégsem vesznek fel a meghirdetett állásra, csak mert te 2 éven belül gyereket akarsz. (nem, nem saját példa :D) Valaki diszkót hallgat, akkor biztosan egy diszkópatkány, s persze őt is „meg kell verni”… o.Ó
Mindannyian emberek vagyunk, mégis hatalmasak a nemzetiségi és etnikumú ellentétek. A szegény ember utálja a gazdagot, mert a gazdagnak van pénze, s könnyebb a gazdagot ócsárolni, mint összeszedni magát és kezdeni valamit z élettel. S persze, mindannyian Földlakók vagyunk, mégis feleslegesen ölünk más Földlakókat, más élőlényeket, állatokat, kegyetlen módszerekkel úgy, hogy igazából nincs is rá szükségünk.
Na meg a homofóbia. Érdekes, hogy a legtöbb esetben a férfiak homofóbok. Vagy azért, mert attól félnek, hogy velük is megeshet, de azért a háttérképén két bombázó nyaldossa egymást, vagy azért, mert szívtörött hősszerelmes, akinek a szerelme elhagyta őt – egy másik nőért. Szerintem valahol mindenki biszexuálisnak születik. Csupán a kultúra, a neveltetés és a körülmények azok, amik meghatározzák identitásodat.
S ha végre elfogadnánk egymást, s egy kicsit is toleránsak lennénk, akkor nem kéne még egyszer a yaoi fangörlöknek azt hallaniuk a barátjuktól, hogy a melegség valami betegség. (és ezt komolyan egy betegségnek is gondolják egyesek… hallottam egy olyan verziót ex-barátomtól, hogy ez a vírus együttlét által terjed két férfi között, de injekcióval is beadhatják…)
Szóval… Az emberek… Kine… Ki nem állhatom őket. Vagyis magát az alapmentalitást. És persze a pénz. Utálom. Mert okozza a problémákat. Mindenkit befolyásol, mindenkire hatással van, ha tetszik neki, ha nem.
Nem bírom elviselni a káromkodásokat. Néha az én számon is kicsúszik egy-egy szó, de figyelek arra, hogy sose vigyem túlzásba. Igen, inkább finomkodok, de én nem fogok egy mondatban átlagosan 3 szót kicserélni valami szánalmas káromkodásra. Ha én meg akarok sérteni valakit, akkor azt kreatívan teszem. Vagy más nyelven, még az is oké, persze abban is tartani a minőséget.
Nem szeretem a visítozó kislányokat. Én a tinédzser kislányokra gondolok, akik a nyakadon lógnak, és panaszkodnak a tanárukról, hogy megbuktatta őket. Komolyan, hogy nevelték ezeket? Miért nem tudnak egy *kicsit* komolyabbak lenni? Csak egy kicsit érettebb gondolkodásúak, s akkor legalább nem fogják nevetségessé tenni magukat egy hatalmas nézőközönség előtt.
Utálom, ha reggel fel kell kelni, ha nincs tej a kávéba, s utálok mosogatni. Szeretem én az entrópiát, de úgyse lehet tartani… Edények meg kellenek, szóval mégis el kell mosogatni. Amit én nem szeretek. De Saashyr nem csinálja meg helyettem.
Utálom a wannabe boszikat, őket inkább nem részletezem. A lényeg az, hogy sajnos leforgattak egy olyan borzalmas művet, amit úgy hívnak, hogy „bűbájos boszorkák”, s azóta nem száll le senki se erről a témáról.
Kifejezetten irritál, ha nincs cigim, s ha a magyar rokonság nem képes felfogni dolgokat, mert nem lehet velük rendesen beszélni. Aztán a sztereotípiákkal bajlódnak szokás szerint, meg a nagy óv intésektől, pedig sokukkal egy évben egyszer SEM találkozok.
TV. Egy dolog, amit mélyen megvetek. Mónika show és Balázs show az élen, a többit én nem merem említeni... A fent említett egyének közti egyetlen különbséget a következő példa szemlélteti.
Egy középkorú férfi bejön, s elmondja sajnálkozva, hogy őt rendszeresen veri a felesége, s az életével van fenyegetve.
Mónika nagy bociszemekkel, megértést szimulálva, már-már gépiesen: "És tényleg megver a feleséged? És miért teszi?"
Balázs elröhögi magát: "Na nehogymár azt mondd, hopgy az asszony ver téged!"
A titok feltárva, hurrá.
A TV csak egy doboz, amiben nézheted azt, amit mások vetítenek neked valahonnan. Butíthatod az agyadat a sok értelmetlenséggel, s belemerülhetsz a "sztárok" világába, mert ők olyan sokmindent tettek le az asztalra.
Animax. Mit ne mondjak, őszintén szólva nem vagyok oda érte. A szinkronokba nem tudtam magam soha beleélni, s persze a problémák az adással elég gyakran előfordultak. Szóval, semmi minőség. Ismételten csak felejtős.
Nehezemre esik elviselni azt a tipikus anime fangirlt, akinek minden második szava japán, s azt se tudja, mi a képzelet, s mi a valóság. Inkább mosolyog, s úgy tesz, mintha Japánban lenne turista, járás közben is mangát olvas, s csak j-rockot hajlandó hallgatni. A bishieket lefoglalja szinte már gyerekes módon, s képes macskaharcba szállni veled, ha neked is ugyanő a kedvenced. Elképzeli, amint Sasuke az ágyában fekszik, s szinte rabszolgaként tartja, s nem veszi figyelembe, hogy az a karakter egyáltalán nem ilyen jellem. Utálja Light-ot a Death Note-ból, közben ki se tudja mondani az anime címét.
Szóval igen, van próblémám a tipikus fangörlökkel. Szerencsére ritkán akadok össze velük az utóbbi időben. Félreértés ne essék, én csak ezeket az eltúlzott japánbabákat nem bírom elviselni. Belőlük meg szerencsére kevés van. ;)
Nem szeretem a hentait és a yurit. Na jó, bevallom, lenézem a hentaiosokat, de az ő dolguk. Yuri csak szimplán nem az én stílusom. :P
Nos, most tömören csak ennyi. Később talán kiegészítem még egy-két dologgal. Addig is jó fellélegzést^, s köszönöm, hogy végigolvastad, már HA végigolvastad. :D
*Lesther Savellys és a narrátor, vagyis szintén Lesther Savellys meghajolnak. Igaz, egy testen osztoznak. :D* |
| Magáról : |
|---|
| Jolan tru! Arhem aihr krenn. Arhem Lesther Savellys.
- Igen, én gyakran változok. - *mosolyog szépen a kislány. Vagyis nem is annyira kislány. Hisz alig pár hónap, s a rettegett 20-at is betölti. Ami izgalommal és várakozással tölti el őt. Hiszen… akkor már igazi felnőtt lesz, nem? Semmi további tinédzserkedés, s annál jobb és mókásabb lesz, ha kérnek tőle személyit a boltban, ha szokásos napi cigarettaadagját szeretné pótolni. Vagy Garabonciásban alkoholvásárlás meglehetősen sűrű esetén, koncerteken. Igaz, a szeretett (www.garabonciasborozo.hu)Garabonciás személyzete csak egyszer csinált ellene ilyen vérlázító dolgot, mint az igazolványkérés. Nem is tudni, hogy fordulhatott ilyen elő.
Ezzel a tudattal mosolyog rád bájosan. Hisz ő [I]kicsi[/I] a maga alig több, mint másfél méterével. És a kicsik aranyosak, nem?
Hát, Legalábbis Savellys kisasszony megpróbál szépen és aranyosan nézni, s nagy, barna szemeivel ártatlanul pislogni.
Igaz, neki csak ritkán tűnik fel, hogy mégis mennyire alacsony. Példának okáért: Szegeden a csillagvizsgáló napon a teleszkópból legalább 30 cm-t kellett letekerni csak azért, hogy Lesther belepislanthasson. Bishiekkel is így van, ha csókra kerül a sor. Lépcsők, emelvények, s hasonló, kicsit megalázó eszközök, egyetlen pillanatért, egyetlen csókért… Ami már egy ideje igazából nem izgatja Savellysünket. Mert nincs bishie, nem is kell, nem is lesz, így ritkábban tudatosul benne, hogy ő mennyire alacsony. Igaz, van ám szenvedés, hisz társ nélkül se jó. De társsal sem, mert mégiscsak a férfinemhez vonzódik, s tudjuk, hogy hímnemű=stupid fishmonster. Na meg, előbb egy kis ép eszet kell szerezni, na meg egy normális, lehetőleg stressz mentes, anyagiaktól nem annyira függő életet. Vicces. Azok a dolgok, amik neki nem adatottak meg.
Hol is kezdjük… családi problémák? Jobb nem beszélni a húgról és a többi, enyhén szólva kiborító magyar rokonról. Sanyarú sors és kiközösítés? Ez utóbbi úgy tűnik, legalább már a múlté. Bizonytalanság és bántalmak, s azok, akik ruszkinak szólítják? Büszke ám ő orosz/örmény/német származására. S igen, ezek mind csak anyai ágon vannak jelen… Már az is felemelő érzés, hogy nincs olyan élő ember, aki ki tudja mondani anyja leánykori nevét őt magát és a külföldi rokonságot is beleszámítva. Szerelmi drámák? Oké, ez most is folyik szerelmetlen feminista néven. Anyagi problémák? Az mindig is volt és lesz, amíg létezik az emberiség fogalmai között az, hogy pénz.*
- Na jó, elég a drámából, s végképp az önsajnálatból. Tény, hogy fizikai síkon való létezésem nem megy éppen a legkönnyebben, de azért kezelem. Térjünk inkább át egy másik közkedvelt témára: milyen vagyok én? Úgyis ez izgatja a nagyközönséget… - *mondja, s próbál aranyosan nézni ismét, hogy kimondják rá [I]azt[/I] a jelzőt… De nem… Hiába pislog szegényke, senkinek sincs szíve megmondani neki az igazat… Hogy ő nem aranyos, csak számító. És amúgy is, ebben a „sötét fényben” inkább ijesztő… Ám ki tudja? Valószínűleg még ez sem az igazi arca, nem a valódi énje. Hisz ő olyasvalaki, aki szeret personát mutatni mások előtt. Szereti… úgymond megjátszani magát mások előtt. így olyan képet mutatni magáról, ami bár nem hazugság, de csak részben igaz. Így mintha mindenki kapna egy kis morzsát, egy apró falatot a felszínről, egy apró mozaikdarabkát. Egy-egy felnagyított tulajdonság, egy-egy oldal, akár a sötétről, akár a világosról… Hiszen így elvégezheti kedvenc foglalkozását. Megfigyelhet. Nem is akármit: reakciókat, Ami megadja Lesthernek azt, amire a leginkább szüksége van, ha valakivel beszél: emberismeret. Csupán kevesen értenek ehhez a művészethez. Ehhez, melyet úgy hívnak, emberismeret. Belelátni a másik lelkébe, s tudni, hogyan kell őt kezelni. Lesthernek sincs meg ez a képesség. Legalábbis nem természetes úton történt a megkapása. Csupán elsajátította, megtanulta. A tanítások szerint. Nem, nem konkrét pszichológiáról van szó, legalábbis nem úgy, ahogyan azt a könyvekben írják… Hanem igazi lélektan.
Így történt az, hogy Lesther már bármilyen embertípusra felkészült, s nincs olyan alak, aki ki tudná őt készíteni. Legalábbis, már megszűnőben van az a réteg. Mert az valószínűleg egy társ lenne, de az meg nincsen. De valószínűleg csak a társ lenne az, aki megtalálja azokat a nyomógombokat, azokat az érzékeny pontokat, amivel Lesthert igazán meg lehet bántani. De az meg nem most lesz. Vagyis nem kell emiatt aggódni, hölgyeim és uraim, Savellys kisasszony szenved magától továbbra is. Yay.
Szóval… Hogy milyen is valójában ő… Az igazság az, hogy jelenleg ő neki sincs szinte semmi fogalma arról, hogy milyen is az ő saját valódi énje…
Az egója rendben van, szép magasan. És tudja. Hogy ez nem jó. Ám azzal sem építi le átlagos szintre, ha mindenféle sértegetésnek teszi ki magát. Mert mit is érne el azzal? Ekkora egóval plusz emberismerettel semmi hatása nem lenne felette… Tesztelve, bizonyítva. Vagyis… Majd lesznek szépen más módszerek.
Empátia. Van is, meg nincs is. Együttérzés képessége fejlesztés alatt, ez azért segít az egóproblémán. Elég alaposan. Szerencsére.
Mazochizmus. Tudniillik, Lesther egy olyan mazochista, aki nem szeret szenvedni. Igen, komolyan. Létezik ilyen. Erre olyan tökéletes példa Lesther.
Imád ígérni és nem betartani, s még mindig nem elég nagy az önkritikája… Szerencsére már nem csak magára gondol, s nem ő maga akar lenni a beszédtéma, legalábbis nem olyan állandó jelleggel.
Sunyi, számító, s menekül a problémák elől… Mindenféle probléma elől… Keresi a kifogásokat, s nem szereti magát hibáztatni a saját hibáiért. Ez van, ez az igazság.
A kifogások gyakran gyengék, de a legtöbbször nem látnak át rajta. Mondjuk ez nagyon jól jön akkor, ha sunyiban egy barátnővel összefognak a lakótárs ellen, hogy szülinapjára tortát süssenek titokban, de ezt leszámítva csak önhasznúan bánik vele.
Igen, a rossztulajdonságok, kifejtés nélkül, röviden és tömören kifejezve…
Ám vannak jók is… valahol… mélyen… amik a világos oldalról jönnek… Például… Nagyon toleráns! És igen, már megvan egy kialakult fogalma a világról, hogy milyen is az valójában. Olyat nem ismer, hogy jó és rossz, egészen más kategóriákban gondolkodik.
Szereti a gondolatmeneteit szépen hosszan kifejteni, s ezek egy részét, magát a lényeget megosztani másokkal.
Megvan a saját humorérzéke, ami ezúttal egy hosszú és végigolvashatatlan, egocentrikus profilban merül ki. Hiszen nem sokan fogják rászánni magukat arra, hogy eme gyönyörűen és részletesen megírt profilt átrágják, betűről betűre… Kínzó, ugye?
Sajátos humorérzék… Teljes abszurditás… Merítés filmekből is akár…*
- Mondtam már, hogy… én vagyok az apááááááááááád? - *kiáltja el magát, csak azért, hogy végre figyeljenek rá is, és nem csak a narrátorra. Ami mily meglepő, szintén ő maga. Csak kicsit opcionálisabb szemszögből.
Szóval… ott tartottunk, hogy humorérzék… Nem mindenki érti. A legtöbb embert fárasztja. Máskor meg mindenki fetreng a nevetéstől egy MSN beszélgetés alatt. Mikor hogy. Ez is emberfüggő.
Emellett meg… keveri a nyelveket. Nem csoda, orosz származás az oka. Vagyis konkrétan az, hogy orosz volt az első nyelv, amin megszólalt. Bár ez kétséges, a mai napig viták folynak a két család között, hogy akkor én most almát kért akkoriban, vagy a mamámat szólította. Na meg hogy a mama jelzést kire használta? Anyjára, vagy a nagymamájára?
Nos, igen, a származás… Nemzetiségileg magyar, mármint egyes tévhitekkel ellentétben nem Moszkvában született, hanem Budapesten. Igaz, sokat töltött kint is a rokonainál, hónapokat, féléveket, de egyébként nem, nem költözött ki soha. Csak rokonlátogatóba ment.
Szóval… Az iskolát úgy kezdte egy poros kis fészekben, valahol Komárom-Esztergom megyében, konkrétan Leányváron, hogy nem beszélt egy szót se magyarul. Igen, ez tényleg így van. Csak hát… Tudjuk ám, mily kegyetlenek a gyermekek… Vagyis egy idő után inkább fogta magát, s nem volt hajlandó oroszul megszólalni. Így anyjával együtt kezdtek el szinte magyarul beszélni.
Bár az orosz nyelv mára már teljesen kikopott, a nyelvérzék intenzív fejlődése igencsak érezhető. Gyakorlatilag bármilyen nyelvet könnyedén megtanulhat. S ezt ki is használja… Célja perfektül és folyékonyan megtanulni angolul. Vagyis szókincsfejlesztés, másra már nem igazán van szüksége. Hisz tudja, mikor mit kell benne használni… A nyelvészzseni azért túlzó kifejezés, de nagy segítség számára, hogy Saashyr egy jó barátja, s mivel együtt élnek már egy ideje, s Saashyr Amerikában született, így ő jobban beszél angolul, mint magyarul. Előszeretettel keverik a nyelveket, s beszélik mindkettőt. Az angol nagyobb kihívás. Saashyr ettől jól érzi magát, Lesther pedig tanul tovább. Meg persze az audiokönyvek, amiket hallgatnak, ésatöbbi, ésatöbbi. Már fordító munkát is kapott Lesther; a The New Age Journal című mű éppen a keze alatt rejlik.
Szóval… Nyelvek. Interesting. Ahogy a kultúrák is… Mert Lesther okos lány, nem is hinnétek el, hogy mennyire… És szeret sok kultúrát ismerni. Ahogy vallásokat is. Ő maga egy eklektikus wicca, s nem ijed meg egykönnyen az inkvizítoroktól. Meg hát fontos a tolerancia. És a szabad vallásgyakorlás. Csak ezt a legtöbben nem értik meg. Hisz miss Savellys nem akar ártani senkinek. Vannak más módszerek is. De ez bonyolult téma. Inkább ne fejtegessük.
Természetimádó, s persze becsülő is. Nincs is szebb dolog a világon, mint éjjel sétálni az erdőben, mint egy gyönyörű kirándulás Szegeden a Boszorkányszigeten, mint figyelni a fákat s az állatokat, s az összes (http://minitokyo.hu/blog/4874) Földlakóval békés harmóniában élni… Csöpögős szavak ezek, ám mégis van ám alapjuk. A legtöbb ember már annyira a XXI. században él, s már az ajtókat se kilinccsel kell kinyitni…
Lestherünk épp Szegeden tölti napjait. Körülbelül fél éve, hogy fogta magát és leköltözött. És igen, itt szép az élet! Legalábbis, másképp rossz. Hisz itt is van mindenféle ember, s itt némelyest szabadság van. Csupán a munka szab meg neki határokat… Egy cég, melyet úgy hívnak, ING. Éljenek a nyugdíjpénztárok, ki tudja, mikor un rá Lesther eme foglalkozásra. De hát, pénz kell. Egyenlőre az életre, a túlélésre. Hiszen van olyan, hogy lakbér, amit fizetni kell. Rendszeresen. S egyéb kiadások, mint a bulizások, meg az étel, s persze a számlákat se feledjük el.
Szó mi szó, itt, Szegeden se oly könnyű az élet… De a város gyönyörű, sok bishie rohangál az utcán, sok jóember él itt, s itt nem található meg az a begyöpösödött mentalitás, amit „hazájában” a középkorból hoztak magukkal. Itt jobb a közbiztonság, s nincs olyan, hogy „kezdő black metálos”. Itt nem ismerik ezt a fogalmat. Ám ismerik azt, hogy Vampire the Masquerade, s bőven vannak itt barátok és a város még mindig gyönyörű, kivéve a pláza és Mars tér környékét.
S térjünk végre a lényegre. Lesther és az animék. Az elsőt még gyermekként látta, körülbelül 5-6 éves korában. Éljenek a német nyelvű csatornák, s a Sailor Moon című, mára Savellys kisasszony szemében egy szörnyű alkotás. Mert ez volt az, amit először látott. Igen, akkoriban nagy kedvence volt. Ahogy a Dragon Ball is, még ha egy mukkot nem értett belőle, akkor is. S persze a Pokémon… Anno az általános iskolában kemény üzleti ajánlatokat kapott csak azért, mert megvett egy zacskó chips-et, amiben valami Rájcsú tazó rejlett. De nem, nem adta. Inkább felvette a harcot az iskolatársaival, s hősiesen nézte a TV-t, amiben ezt a „mesét” vetítették. S jött a többi tazó, meg a többi… mese.
Ám az már régen volt. Mert azóta történt ám sok minden. Egy réges-régi szilveszter, ahol kiderült, hogy a társaságban mindenki ilyen meséket néz az A+-on, s mindenki azokat énekelte. Szóval hamar elkezdte ám ő is nézni, s rájött arra, hogy milyen jók is ezek a mesék. Anyuci szúrós pillantásokat vetett rá, de ő akkor is nézte.
Aztán megint nem nézte, mert hogyan, ha a kábeltévészolgáltató megvonja tőle eme csatornát? Kellett ám várni még rá kis időt, mire ismét megtalálja fanatizációját. Éljen a mostani lakótárs, aki akkor még csak évfolyamtárs és barátnő volt, s hurrá annak, hogy megmutatott neki egy yaoi AMV-t. Amiről neki a Gravitation jutott eszébe.
Szóval, könnyű célpont, szép áldozat volt Lesther. Megfertőzték yaoitisszel. Kész, vége, neki annyi. Hamarosan lesz net, s szépen letöltve a Loveless. Vagyis megszületik a yaoifanatista vampirista.
Megjegyezném, hogy anno a KEMAC klub tagja volt. Ami neki annyira nem tetszett, csupán ghoulieval tartja azóta is a kapcsolatot. Most pedig hivatalosan SZMAK tag. Hiszen Szeged, itt az ideje megkeresni az itteni, megfelelő közösséget. Utóbbi klub felettébb tetszetős számára, mármint azért talált ott is hasonló gondolkodású emberekkel.
Nos, egyenlőre szerényen ennyi lenne. Ezennel Lesther Savellys bemutatkozott. Elérhetőségek más helyeken Shakti, ShaktiRomhar vagy Cyber Mokona néven.
Régi profil, régi blog: www.vampirefreaks.com/Lesther_Savellys |
| Szavazatok : |
|---|
|
| Hozzászólások : |
|
Rockerekhu
|
2013.12.13. 15:49:02
|
 Kedves portáltársak! Jól tudjuk, hogy sok, sok, sok, nagyon sok az Akelás itt a Rockerek.hu-n? Ha igen, akkor van egy jó hírünk számotokra! A tavalyi után, ezt az évet is a fővárosi Zúzda Rock Kert színpadán búcsúztatja az Akela! Vendégként, a 10. születésnapját nemrégiben egy hatalmas fesztivállal ünneplő Alcohol zenekar, az egyre magasabbra törő igazi mocskos rock'n'rollban utazó Redlight Slipper és még pár nagyszerű banda lép fel! Az elővételi jegyár tavaly óta kemény egy forinttal nőt 2014 Ft-ra, melyet a Ticket Expressz hálózatában vásárolhattok meg. A helyszínen 2500 Ft lesz a beugró, mely virslit és VBK-t is magába foglal! Ha nem szeretnétek jegyre költeni akkor ott a lehetőség ingyen hozzájutni a facebook-os nyereményjátékon! Farkasok! Gyülekező!
https://www.facebook.com/events/594305207272591/
http://www.eventim.hu/hu/jegyek/ii-farkasok-szilvesztere/
|
Rockerek.hu |
|
| |
|
|
5.0000
