A Queens of the Stone Age (gyakori rövidítése: QOTSA) amerikai stoner rock, hard rock együttes, amely 1996-ban alakult meg Kaliforniában. Fennállása során gyakori volt a tagcsere, valamint vendégmûvészek (például: Dave Grohl vagy Billy Gibbons) is zenéltek az együttesben egy-egy album vagy szám erejéig.Korai évek1996-ban a Kyuss felbomlása után, az együttes gitárosa, Josh Homme megalapította a Queens of the Stone Age együttest, mely eredetileg a Gamma Ray nevet viselte. Névcsere azért történt, mert Gamma Ray néven már mûködött egy német banda. Az elsõ albumot 1998-ban adták ki, a címe pedig megegyezett az együttes nevével. Az album nem hozott nagy áttörést, inkább még útkeresésnek minõsült. Az albumon Josh Homme szóló és basszusgitározik is, valamint Alfredo Hernandez dobol. Az albumról az If Only számot adták ki kislemezen, kétszer is. Az elsõ kiadáson az együttes még Gamma Ray néven szerepel. Áttörés Rated RAz igazi áttörést a 2000-ben megjelent Rated R album jelentette. Az album címe utal az amerikai cenzor pecsétjére, amellyel a felnõtt tartalommal bíró anyagokat szokták jelölni. Ezen az albumon játszott elõször Mark Lanegan (ének) és Nick Oliveri (basszusgitár). Az elsõ szám, a Feel Good Hit of the Summer lett a banda elsõ népszerû szerzeménye. A szám szövegében hat szó ismétlõdik: "nicotine, valium, vicodine, marijuana, ecstasy and alcohol". Az album számaiból két kislemez lett kiadva: a: Lost Art of Keeping a Secret, valamint a Feel Good Hit of the Summer. Az album a brit New Musical Express évvégi listáján az elsõ helyre került 2000-ben.Songs for the DeafA következõ, 2002 augusztusában megjelent album, a Songs For The Deaf aratta a QOTSA legnagyobb sikerét mind a kritika, mind az eladások szempontjából, ugyanis közel 1,000,000 példány kelt el belõle világszerte. A lemezen a néhai Nirvana dobosa, aki jeleneg a Foo Fighters énekese, Dave Grohl dobolt, aki szinte önként jelentkezett a feladatra; ugyanis néhány nyilatkozatában kifejezte a QOTSA iránti rajongását, így Homme-nak nem volt nehéz rábírnia a közös albumkészítésre. Mellesleg Grohl szerint a Songs For The Deaf a legjobb album, amin õ közremûködött, amit érdekes hallani egy ex-nirvanástól. Az album tulajdonképpen egy koncepcióra épül, amit Homme a Palm Deserti sivatagban való autóvezetés közben talált ki, ami nem más mint a vezetés. A lemez játékideje alatt többször hallhatunk bejátszásokat fiktív rádiókból, miközben a sofõr a QOTSA számokat keresi a rádióadók között. A lemez tartalmaz kettõ-három rejtett számot. A Mosquito Song-ot és a csak az európai változaton hallható Everyody's Gonna Be Happy címû Kinks feldolgozás. Ezen kívül néhány példányon nulladik számként szerepel az A Real Song For The Deaf címû szerzemény, ami mindössze egypercnyi csendet tartalmaz. A No One Knows címû dallal jelölték az együttest 2003-ban Grammy-díjra, egy évvel késõbb pedig a Go With the Flow címû szerzeménnyel jelölték õket hard rock kategóriában.Változások kora Lullabies to ParalyzeA Songs for the Deaf után Nick Oliverit kitették a csapatból, fõleg a koncertek utáni viselkedésének köszönhetõen, és Mark Lanegan is szólókarrierbe kezdett. Dave Grohl visszatért a Foo Fightershez, helyére Joey Castillo került, Troy van Leeuwen gitárosként játszik az albumon - Castilo és van Leeuwen már játszottak az együttessel a korábbi turnékon. Oliveri helyére pedig Alain Johannes szállt be, bilentyûsként pedig Natasha Schnieder játszik, így a 2005 tavaszán megjelent Lullabies To Paralyze felvétele szinte az összes korábbi tag lecserélésével zajlott. Ezen az albumon játszik együtt a QOTSA-val a ZZ Top egyik alapítója: Billy Gibbons, valamint Mark Lanegan is beszállt, immáron mint külsõs pár dal erejéig, ilyen például a This Lullaby, amelyet õ énekel. Az album zenéjére jellemzõ a sötétebb, pszichedelikus vonal, amelybe gyakran keverednek bluesos elemek. Ezen az albumon is két rejtett szám található, az európai verzión megtalálható: Like a Drug, valamint a nagy-britanniai kiadáson hallható egy ZZ Top feldolgozás: Precious And Grace. A zenekart 2006-ban is jelölték Grammy-díjra, a Little Sister elõadásáért, újra hard rock kategóriában. A lemez megjelenése után, még 2005-ben kiadtak egy koncert DVD-t, Over the Years, and Through the Woods címmel, amely két londoni koncert anyagát tartalmazza. Era VulgarisA banda ötödik albuma 2007 nyarán jelent meg. A címadó dalt lehagyták a lemezrõl, amelyet a Nine Inch Nails énekesével, Trent Reznorral vettek fel. Ez az album kissé rádióbarátabb szerzeményeket tartalmaz, amelyek tempójukban inkább a Lullabies to Paralyze számaira hasonlítanak. Új billentyûse lett idõközben az együttesnek Dean Fertita személyében, a basszusgitárosi teendõket pedig Michael Shuman látja el. 2008-ban is jelölték õket Grammy-díjra, a Sick, Sick, Sick elõadásáért.

shadows_side@freemail.hu, Bivaly, Benji841230, Istimester, Tallu, maidomax, someone, massemorder, hanzy0, maresz_23, MetalMurphy, johnnie1, liljevit, Blackmore, Pandaa, karvalytke, BoB001, vaevictis, IvánIvanovics, Sinya, pty, Greywolf Nagypapa , Chilly75, Wulfgar, Flame, vadaszandras, AppleBlossom*, perra, Tboy, Kain, Zed, Lármagyűjtögető, Szlájder, Mashter, Tra Pista, danee23, FrozenGirl, kartonka, csotybaby, Kapa, justrocklilly, Fluffle Puff, Richard Z Kruspe, szigi29, light93, les hetfield, KoRn-kid, grunge_sludge_stoner, mepeche dome, Coughlin, neked csak EDEM, Edeneye, noveroni, Gingerien, Lliira, SeBy, Patrick Dashwood, Zacsesz, Qarton, Hardany, Gabiii, Armour Claw Ring, Mouth of Ghosts, Kashmir, Puddingtime