Svájc. Mi jut róla az ember eszébe? Milka csoki, a svájci óra és a bicska, bankok. Ha kicsit tájékozott valaki a zenei világban, azonbelül is elsõsorban az extrémebb mûfajokban, ismerõs lehet neki a Samael és a Celtic Frost. Magyarországon azonban mindezidáig teljesen ismeretlen volt az ígéretes hard rock banda, a Shakra, holott Európában már szép sikereket könyvelhettek el. A Shakra sztorija – legalábbis hazánkban mindenképp – igazi sikertörténet. A 2005-ös HammerFall és Stratovarius fémjelezte „double headliner” turnén egy ismeretlen ismerős neve virított a koncertek kezdetén a háttérben: Shak-i-ra - hirdette a logó – az utolsó állomás jogán megtréfálták a sokak számára ismeretlen együttest. Ám ahogy felléptek a svájci srácok a színpadra, minden heavy metal rajongó bizonyára jó ideig az állait kereste a Chains of Temptation vagy az Out of Control hallatán. Ekkor azonban már csendben, de annál magabiztosabban építgették karrierjüket a Shakra zenészei, egészen 1998 óta (az együttes igazság szerint azonban az 1990 óta működő Ruckusból alakult ki/át). Az első három lemez nagy alázattal követte az AC/DC iskola szabálykönyvét, a 2003-as Rising (találó cím!) azonban jelentős változást hozott a zenekar életébe. Pete Wiedmer – aki eddig az énekesi posztot betöltötte, méghozzá korántsem „rosszul” – egészségügyi indokok miatt távozott, helyére pedig egy ismeretlen név, Mark Fox érkezett. A rajongók azonban csakis hálásak lehettek a cseréért: az új pacsirta ugyanis nemcsak az azóta védjeggyé váló Shakra Hangot szolgáltatta, hanem egy kisebb mértékű zenei változást is hozott az együttes életébe.Fox a „smirgli orgánumot” ugyanis plusz dimenzióval bővítette: habár az ő hangszínében is megtalálható az a rekedtes whisky-implantátum, ami egy tökös hard rock énekes veleszületett adottsága kell legyen, ám valahogy már mintha eleve bele lenne kódolva a dallam, az érzelem minden egyes megmozdulásába. Nem affektáció és nem is négy oktáv, hanem egy egészen sajátos konstelláció valósul meg: az ellentétek átfordulnak egymásba, és az éter végtelenében, Fox hangjában érnek össze – a karcos melodikussá, az érzelmes pedig ércessé válik. Ezzel párhuzamosan az előadott zene is egy leheletnyi „modernizálódáson” és dallamosodáson esett keresztül: Angusék mellett felsorakozott a példaképek sorába a Bon Jovi, a Def Leppard, vagy éppenséggel a TNT is. A Shakra tehetségének képlékenységét mutatja, hogy az eleddig is húzós riffeket a 2005-ös Fallon néhány szám erejéig még heavy metalra hajazó tempóval és kőkemény alapokkal tudták megsokszorozni. Ugyanakkor, jellemző módon, a banda talán legslágeresebb lemezét is jelenti a Fall, olyan időtlen hangulatba csomagolva, amely minden zeneszerető korosztály számára emészthetővé teszi a művet. A zenekarra egyébként is jellemző a „kortalanság”: a régi ősök bevált és már ezerszer eljátszott sikerreceptjét használják fel, és ültetik át modern köntösbe – az öregek megfiatalodnak, a fiatalok pedig korszerű időutazásban vesznek részt. Azóta koncerteztek többek közt a Uriah Heep, a Stratovarius és a HammerFall társaságában is, akikkel Magyarországra is eljutottak végre, lenyûgözve a a jóféle rockzene honi rajongóit. Egyszerûségükben rejlik nagyszerûségük: nem akarnak kísérletezni, nem akarnak újat hozni, egyszerûen csak piszok jó nótákat írnak!! :D

Szimi, Anett, blaster, Kwagga, rhrhm, Silence.Ikillyou, flori, perp, Indi, Veera, BeFree, Zsóti, stress, Metallisydän, Anton, Davina, zotyo75, Heroine, ForestNymph, witchery, Zoralina, Stur Knirps, Hellhunter, Angyala, GleditschiA, Germanium, Valaki a sok közül, damned wiki, Tibb, biroartur, Mihics József, DMCBHD, Stacey_, SubbySnake, LynnLou