"Szavak nélkül, dallammal és ritmussal fejezem ki azt, amit érzek."
by Kulutácz Endre Lenhárd


Név: Kulutácz Endre Lenhárd „Len”
Született: 1990. November 22. Pécs

Korábbi zenekarok: Raven, Inside, Storm, Art of Revolution, Silent Rain, Going Under, Spiral Tomb és még sok-sok kisebb nagyobb próbálkozás.

Másik zenekar: Burning Symphony
Hangszerek:
- Ibanez RG-270R gitár
- PRS KL Black gitár
- Keytone Fusion 5 string basszusgitár
- Johnson Western Pro akusztikus gitár
- Boss ME-6 gitár multi-effekt
- Yamaha szintetizátor
- EZ-Drummer virtuális dobfelszerelés

Kisebb koromban kezdem érdeklõdni a zene iránt. Elsõsorban a dobok érdekeltek, de gyakorlóhely hiányában nem jött össze a dolog. 2002 környékén foglalkoztam elõször énekléssel. Az iskolai kórus tagja voltam egy ideig.
Ezután egy ideig lankadt a lelkesedésem, de késõbb 2005-ben mikor bekerültem a gimnáziumba és megtudtam, hogy egy osztálytársam dobol. Újra érdekelni kezdett a dolog. Eldöntöttünk hogy alapítunk egy zenekart Storm névvel. Feladtunk néhány hirdetést. Pár hónapon belül a terv sajnos a saját önteltségünkbe fulladt.
Fél évvel késõbb találkoztam egy tehetséges sampler/billentyûssel aki invitált a Raven-be énekelni. Szerettem. Sok Linkin Park, Limp Bizkit és Korn dalt játszottunk. Sok dolgot tanultam ezekben az idõkben a zenekarozásról. Késõbb sok hasznát is vettem. De sajnos nem tartott sokáig ez a korszak sem, két szörnyû halálesetnek köszönhetõen.
Néhány héttel késõbb a dobossal elhatároztuk, hogy alapítunk egy Linkin Park tribute zenekart. Némi keresés után megtaláltuk a gitárosunkat és basszerosunkat, majd késõbb MCee és végül sampler is került a sorainkba. 2006 májusára össze is álltunk szépen. A sok gyakorlás és fáradtság meg is hozta a gyümölcsét. Sok jó visszajelzést kaptunk a produkciónkkal kapcsolatban. A nyári fellépések után szerettünk volna nekiállni saját dalokat írni, de a személyes és szakmai ellentétek miatt úgy döntöttem távozom az Inside zenekar soraiból.
Ezt követõen egy hosszú korszak következett, ami a „Fallen” zenekarról szólt. Valójában a csapat soha nem jött létre. Bár gyakran közelkerültem a cél eléréséhez, de valójában soha nem sikerült megtalálni a megfelelõ embereket. Ebben a korszakban próbálkoztam elõször gitározással. Megkaptam életem elsõ elektromos gitárját és elkezdtem tanulni.
2007 decemberében viszont összeálltunk néhány helyi barátommal és megalapítottuk az Art of Revolution nevû formációt. Elsõsorban énekes, másodsorban, pedig pár dalban ritmusgitáros posztot töltöttem be. Eleinte adódtak nehézségek a próbateremmel kapcsolatban, de amikor a dobos is csatlakozott, megoldódott minden ilyen jellegû problémánk. Az egyetlen probléma talán az volt, hogy mindenki más jellegû zenét szeretett volna játszani. Szinte lehetetlen volt összeegyeztetni a terveinket.
Személy szerint, nekem itt kezdett el kialakulni a mai zenei világom. Itt éreztem elõször úgy, hogy valami új, egyedi zenét kellene alkotnom. Persze nem voltak konkrét terveim még, csak néhány elképzelésem.
Elkezdtünk követni egy egészen más irányvonalat, ami számomra nem volt akkoriban még túlzottan kedvelt. Ráadásul a többiek nem voltak megelégedve a teljesítményemmel sem. Így mire eljött a tavasz ismét zenekar nélkül maradtam. Ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, megközelítem a legközelebbi nagyvárost, és ott próbálkozom. Idõközben rengeteget gyakoroltam énekelni és gitározni is egyaránt. 2008 májusától kezdve, több mint egy éven át, jártam a zenekarokat. Megtanultam basszusgitározni és zongorázni. Kipróbáltam, mindenféle stílust, mindenféle felállásban és pozícióban, és persze megismertem rengeteg embert. A csapatok közül három bandát emelnék ki. Az egyik a Silent Rain volt. Bár elég sokat szenvedtünk néhány dallal, úgy érzem a hangulat jó volt és igen csak tanulságos volt ott zenélni. A második a Going Under. Hihetetlen tehetségeket sikerült összehoznunk. Evanescence tribute zenekarként szerettünk volna mûködni, csak sajnos a némely ember morálja csúnyán elrontotta a dolgot. A harmadik, pedig a Spiral Tomb. A mai napig eszembe jut az a zenekar. Saját dalokat alkottunk Doom-metal stílusban. Tényleg nagyon jól szóltak a dolgok. Hihetetlen jó volt ott énekelni. Csak valamiért elhalt a dolog.
Végül arra jutottam, hogy nekivágok egy saját projectnek. 2009 júniusában születtek meg a fejemben a Theater of the Shades alapjai. Ekkor kezdõdött meg a „fegyverkezés”. Összehoztam egy kis házi stúdiót, vettem hangszereket és gõzevõvel el kezdtem tanulni zeneelméletet. Ezzel párhuzamosan születtek sorra a dalötletek is.
2010. elején, mikor kiadtam az elsõ dalomat a nyilvánosságnak, egy régi zenekarom fõnöke megkeresett, hogy szívesen látnának vissza basszusgitáros/énekesként a Burning Symphony-ba. De néhány próba után ismét távoztam, elsõsorban idõhiány miatt. Ezt követõen volt egy néhány hónapos leállás is. De nyáron folytatódott a munka.
Zenémre nagyon nagy hatással volt és van legnagyobb példaképeim Mike Shinoda, Brian Head Welch, Ben Moody, Wes Borland, Devin Townsend, Petri Lindroos, Andres Fridän, Mikael Akerfeldt zenei munkássága.
Alapvetõen úgy vélem, hogy ha valaki, vagy egy zenekar belekezd saját dalokba, nem arra kell törekedni, hogy bárkinek is megfeleljünk, vagy hogy bizonyos stílushatárokon belül maradjunk. A dalokkal szabadságát nem korlátozhatja semmi, csak mi magunk. Mikes Shinoda szavaival élve, nem szeretem, ha beskatulyáznak. Úgy vélem az ember akkor alkotott igazán jót, ha valaki más meghallgatja akármelyik dalát és rámondja: Igen, ez bizony õ.
Engem nem érdekel a siker. Nincs szükségem elismerésre, sem semmi másra. Azzal hogy megírok egy dalt, kiadok magamból egy érzést. Nekem csak ez számít… szerintem a zene errõl szól.

Külön köszönet:
- Holczer Hajnalka, Márh Veronika, Ahmed Timimi és Elsa Estela Fregoso Garcìa a fordításért.
- Tas Roland és Herczog Attila a weblap szerkesztésért.
- Laczkó Renáta és Tas Roland a klippforgatásért.
- Awara Duzi és Osztrocska Dávid a fotókért.
- Egyéb segítségért: Kiss Henrietta, Haraszti Bence, Katona Dávid, Bíró Gábor, Kovács Katalin, Illés Bence.