Tizenhárom év hallgatás után 2008-ban új nagylemezt ad ki és turnéra indul a More Than Words címû dalnak köszönhetõen máig a kollektív emlékezetben élõ Extreme.Volt idõ, amikor minden Nuno Bettencourtról szólt. Nemcsak a lányok õrültek meg egy pillantásától, hanem a szakma is a lábai elõtt hevert. Gitárjátékát tananyagként használták a gitáriskolákban, és olyan nagysághoz hasonlították - érzésünk szerint kissé túlzó módon -, mint Eddie Van Halen, sõt dalait a Queen szerzeményeivel egy kalap alatt emlegették. Ha ez utóbbi erõteljes felmagasztalása is a portugál Bettencourt mûvészetének, annyi kétségkívül igaz, hogy technikájában olykor a Van Halen vezetõjére, szólóiban pedig Brian May játékára emlékeztetõ zenész Extreme nevû bandájával otthagyta lábnyomát a metál (szakértõk kategorizálása szerint funky metál) irányzatán.

A huszonkét éve, Bostonban alapított Extreme 1989-ben jelentette meg elsõ nagylemezét. Az együttes nevét viselõ korong nem aratott nagy tetszést, nem úgy az egy évre rá kijött Pornograffitti, rajta az óriási slágerekkel, a More Than Words-szel és a Hole Hearted-dal. A glam rock, a funk és a glam metál jegyeit magánviselõ lemez sikerét soha nem tudta felülmúlni a banda, habár a harmadik anyagukat, a III Sides To Every Story-t a legambiciózusabb munkájukként emlegeti a szakma.
A negyedik album után, '96-ban (Waiting for the Punchline) az Extreme feloszlott. Bettencourt szólózni kezdett, új zenekarokat (Mourning Widows, a Population-bõl alapított DramaGods) szervezett maga köré, majd novemberben bejelentette, hogy az Extreme jövõre új albumot ad ki és turnéra indul. Az eredeti felállásból (Gary Cherone, Pat Badger) csupán a dobos hiányzik, akit Kevin Figueiredo helyettesít.