Hírek Tagok Chat Fórum Képtár Cikkek Koncertek Zenekarok BejelentkezésrssMagyarEnglish
Plakátok : \
Lowland Fest 2024

XXX. Rockmaraton

S8 Underground Club

[Tovább...]
40 éves a Lord \

Mindenképp tiszteletre méltó, ha egy zenekar már a negyvenedik évét ünnepli. A negyedik X, ahol tartanak, korban. Több generáció hallgatja és rajong értük. A szombathelyi Lord zenekar ennyi év elteltével is aktív, rendszerint teltházas koncerteket ad, legyen az bárhol. Nem a véletlen műve. Időtálló slágereikből viszonthallani a rádióban, de kinek ne ugrana be, miről is van szó, ha megszólal a Vándor, a Kisfiú, a Virágdal, vagy épp az Itthon vagy otthon? Sokan már ezen nevelkedtünk. A jeles napot természetesen koncerttel ünneplik, ugyanott, ahol 2000-ben állt újra össze az a csapat, abban a formában, ahogy megszerettük, s ahogy szeretjük sokan mind a mai napig. Ennyi évet átélve mindig van mit mesélni, akár a múlt, akár a jelen legyen a téma. Felvetődő kérdéseimre pedig készségesen felelt Gidófalvy Attila és Pohl Mihály.

lord01



Szapy: Nem csak a zenekaron, a tagok egymáshoz való viszonyulásán alapul az, hogy a zenekar létezik, negyven éves múltra tekinthet vissza. Hanem azon az erős közönségen, mely kíséri, támogatja. Ha ez nem lenne, lehetséges, hogy maga a zenekar sem így létezne?
Gidófaly A.:
De ez a közönség van. Mert ha hiteles, amire jön, akkor van közönség. Nem véletlen mondom azt, amíg hiteles vagy, amíg elhiszik ami föntről jön, addig kell csinálni. Addig van közönséged. Ha nem hiszik el, akkor nincs közönség. Ameddig odajönnek hozzád tízen, huszan, százan, hogy egy szignót kapjanak a pólójukra vagy a lemezükre. És sokan nem is csak azért veszik, mert gyűjtögetik, hanem hogy meglegyen nekik az eredeti. Meg tudom számolni 2000óta, hány darab másolt cd-t hoztak aláíratni. Egy kezemen meg tudnám számolni. Számukra sokat jelent az, hogy megvan az eredeti. Soha nem voltunk aranylemezesek, nem is akartunk. Nekünk van egy bizonyos közönségünk, a Lordnak van egy tábora, akik ezt szeretik. S ez nekünk pont jó. Ez viszont működik északtól délig, és kelettől nyugatig. Most nem akarok határokat mondani, de ez valós. Nincs olyan buli, ahol ne lenne teltház. S ez valamiért van. Hiteles az, amit mi játszunk és amit előadunk.


Szapy: Elég szembetűnő, hogy a lemezek kapcsán nem a mennyiség, hanem határozottan a minőség volt a fő szempont. Főleg ez az oka, hogy nem jelent meg sűrűn nagylemez, vagy azért a körülmények is szerepet játszottak ebben?
Pohl M.:
A minőség és a körülmények is. A mások dolog pedig az, hogy ha minden évben csinálnánk lemezt, arra senki ne mondja nekem, hogy annyi ötlete van. Esetleg egy-két lemez erejéig. De van, akinek tíz lemeze van, akkor már csak ismétli önmagát. Elsősorban ez az oka annak, hogy nem kapkodunk. S minden hétvégén játszunk. Amikor csináltuk a válogatáslemezt, azt hittünk, belehalunk. 34 dalt újra felvenni, az nem volt gyerekjáték. El kellett menni a stúdióba, közben már átmentünk a februárba, s már buli volt. Még egyszer ezt nem akarjuk átélni. Nem kapkodunk. Összejönnek az ötletek, megfelelők, válogatunk, hogy melyik a legjobb, mi az ami a lemezre való, hogy ne legyenek visszacsengések, s ezért ráérünk.

lord02



Szapy: A munkásságra visszatekintve, van olyan dal, ami esetleg a kedvenc, legkedvesebb?
Pohl M.:
Nem emelnék ki semmit. Nekünk a dalok olyanok, mint a gyermekek. Minden családban a legújabb, a legkisebb a kedvenc, de én azért úgy örülök, s úgy szeretem a Vándort is, ami ’81-ben, mikor a zenekarba kerültem, már a repertoáron volt. Ez az egyetlenegy dal, amit azóta is minden koncerten eljátszunk és szerintem el is fogunk játszani, amíg a Lord létezik. Azóta természetesen készültek újabb lemezek, nem is egy, de nem tudok kiemelni dalt. Ha most azt kellene megmondanom, melyik a kedvencem, a Vándor vagy a Virágdal? A Virágdalt azért imádom, mert éneklik ahányan ott vannak a teremben, vagy ahogy tegnap Szombathelyen 8-10ezer ember énekelte. A hideg futkosott az ember hátán. A Vándort azért szeretem, mert annak olyan átütő ereje van, mint kevés dalnak. A Kisfiút is, a többit is, tehát nem akarok választani.



Szapy: A legnagyobb elismerés természetesen az, amit a közönség ad. Viszont milyen érzés, hogyan hat, amikor díjat kap a zenekar, avagy elismerést, hivatalos formában?
Pohl M.:
Tegnap, amikor Szombathelyen megkaptuk azt a díjat, azt találtam mondani, hogy itt minden évben adnak át Kossuth-díjat, lovagkereszteket zenekaroknak, zenészeknek. A Lord soha nem kapott ilyet. Csak az a helyzet, hogy minden héten, minden koncerten megkapjuk a közönségtől a ’Kossuth-díjat’ és ez elég nagy. Ez egy papír, rendben van. Minden manipulálható, egyetlen kivétellel: a közönség. Ami ott lejön a színpadról, amit hall, az eljut a fülébe, az agyába, és tudja: vagy jó, vagy nem. A mai világban annyi mindenről hazudnak, a média különösen. De csak azért, hogy valakit meggyőzzenek valamiről, amit még nem látott, nem is hallott. De már felkészítik arra, hogy menjen el. És becsapják az embereket. Élő zenekar ilyenre nem képes. Vagy sikerül, vagy nem.

lord04



Szapy: A régi tagokkal mennyire maradt meg a kapcsolat illetve milyen szinten?
Gidófaly A.:
Nagyon jó. A Mészáros Gabi, akit én váltottam 1987-ben, most játszott előttünk. Játszottunk Fertődön, ő billentyűzött egy zenekarban. Nagyon kedves barátom. A Török József ’Juszuf’, aki előtte volt, nagyon sokat segít nekem. Amikor Karthagoval vagyok, akkor ő billentyűzik helyettem, hiszen egyszerre két helyen nem lehetek. A Lordban megtehetjük azt, hogy esetleg engem valamilyen szinten pótolnak, a Karthago viszont úgy Karthago. Ha ott valaki kiesik, akkor nincs Karthago. Itt meg tudjuk tenni. S a Józsival olyan jó a barátság, hogy van ahova elmegyünk ketten. Így is próbálunk. A Török Józsi egy kiváló zeneszerző, ő írta pl. a Vándort, a Kisfiút. Neki nagyon komoly zenei munkássága és lenyomata van a Lord indulása óta. És hála istennek ő ilyen szinten ott van, elfogadta a közönség, ismételten elfogadta, és ez nekem nagyon jó. Nem vagyok irigy, nem vagyok féltékeny, én barát vagyok, zenész vagyok. Szerintem ezt látja a közönség is, hogy mi jól érezzük magunkat ott a színpadon. Józsi, a ’juszuf’ és a Sipőcz Ernő, ők azok a két arc, akik megérdemlik, hogy rájuk azt mondjam, hogy egy életen át tiszteletbeli Lord tagok.



Szapy: Határon túli rendezvényeken, magyar rendezvényeken is látni a zenekart. Mennyire tartják fontosnak, hogyan látják ezeket az eseményeket?
Gidófalvy A.:
Megmondom őszintén, nagyon fontos. A Lord együttes volt az, aki 1988-ban megénekelte, hogy „Miért félsz, szabadon élsz, itthon vagy otthon”. Magyarországon még azt sem tudták, mi az a rendszerváltozás. Mi már akkor énekeltünk ilyet. Most nem akarok nagyívű vakerokat elhinteni, de egy biztos: ez a zenekar mindig is nemzeti érzelmű volt. Ez nagyon fontos. Ha jártál már Lord koncerten, láttad az a fantasztikus magyar zászlót. Annyit tudok mondani, igenis legyünk büszkék arra, hogy itthon vagyunk. S ha elmegyünk magyarlakta területekre, legyen az Felvidék, Vajdaság, Burgerlandba is néha járkáltunk, vagy elmegyünk esetleg Ukrajnába (bár oda nem nagyon hívnak), vagy néha Erdélybe, nagyon boldogan megyünk. Mindenütt fantasztikus fogadtatás van. Meg így ez egy nagyon nagy élmény, mert ha ők nem tudnak jönni, akkor legalább mi megyünk oda. Ugyanolyan szeretettel várják a zenekart, ugyanúgy ismerik a nótákat, ugyanúgy énekelik az összes nótát. S nekünk ez egy jó érzés. Ma már elviekben ugye határok nincsenek ilyen szinten, most már könnyebb a kimenetel. Nincsenek azok a szívatások, mint ami régen volt, ha a határőrnek olyan kedve volt, kirámoltatta az egész buszt, „gyári számmal felírva, van-e kiviteli engedély?” S volt, amikor úgy megszívatták a zenekart, hogy majdnem el is maradt a koncert a határon lévő ’kiskirályok’ miatt. De megmondom őszintén, ma már ez nincs. Ha bennünket meghívnak, mi nagyon boldogan megyünk. A Lord együttes az a zenekar, amely elmegy oda, ahova hívják. S ez a legfontosabb. Ilyenek nincsenek, hogy kis hely, nagy hely, vagy valami. A legkisebb helyre is elmegyünk. Hiszen mindenkinek szüksége van erre a fajta igehirdetésre és a belső érzésekre, melyeket szerintem a Lord együttes sugároz.

lord03



Szapy: Ha azt nézzük, hogy a Lord esetében is jelen van a nemzeti érzelem, mégsem mondható el, hogy ennek kapcsán lett volna a média mostohája. Hogyan lehetséges, hogy nem látni negatív visszhangot, mondhatjuk úgy talán, hogy nem találni olyan fogást a csapaton, mint másokkal kapcsolatban? Úgy látom (szerencsére!) nem tudnak mibe belekötni.
Pohl M.:
Nem is köthet bele. Amikor született az Itthon vagy otthon, ’87-ben, akkor itt még nem volt, hogy ’mekkora magyar vagyok’. Most már nagyon nagy divat lett. Akkor is az erdélyi magyaroknak írtuk azt a dalt, hogy itthon vagytok otthon. Akkor pedig nem volt erről szó. Most pedig nagy divat, hogy a zenekarok minél jobban szidnak valakit, vagy a minél nagyobb magyarságot akarják tükröztetni saját magukon. Nem biztos hogy jó, nekem legalábbis nem jön be. A Lord a közönségnek játszik, se baloldalnak, se jobboldalnak. Igaz, májusban ott voltunk a Jobbik rendezvényén, de azért, mert a közönség ott volt, több ezer ember. S amikor vége volt, hazamentek, nem volt botrány, semmi. De attól még nem mondom, hogy bármilyen oldalra húznék. A Lord esetében nincs mibe belekötni. Olyan dalok- mindenki belelát dolgokba, szövegekbe. Annyira direkt módon nem akarunk elmenni, hogy bármilyen oldalra tartozzunk. Nem ez a szándék és nem is akarunk.

Gidófalvy A.: Van akik próbálják, de nem sikerül nekik. Tudod mi a poén? A Lord együttesben nem találni olyan pontot, amiben meg tudnák támadni. Most hiába mondják ezeket a dolgokat, mint hogy nemzeti, stb., említettem: ’88-ban mi már megénekeltük azt a nótát. Persze most jönnek ezek a nemzeti zenekarok, de nem ez a baj. Azt mondom, hívjuk fel a figyelmet a nemzeti érzelemre, de ne legyen bujtogató jellege. Akkor működik az élet. A magyar nép mindig is egy befogadó nép volt, ezt ugye mindenki tudja. Nekünk az a fontos, hogy mi egy olyan fajta igehirdetést szeretnék, amely a belső értékeket sugallja. Nagyon sok ilyen fajta zenekar van, akiknek ezen értékeit igenis meg kellene őrizni és valahogy közvetíteni kellene. Bizonyos médiák ettől ’undorodnak’.



Szapy: Ha már itt tartunk, a média és a rockzene viszonya. Érdekelne, hogyan látod ezt a témakört?
Gidófalvy A.:
Én magam is rádiózom. Nem a rockzene médiaidegen, a média idegenkedik a rockzenétől tulajdonképpen. Ez a baj. Ha ezen lehetne változtatni, azokon, akik uralják ezt a mezőnyt. Pedig ők is ezen nőttek fel, ők is voltak gyerekek. Csak ezt elfelejtik. S már meg is mondtam a problémát.

Szapy: Köszönöm a válaszokat és a lehetőséget!


http://www.lordzenekar.hu/

Szapy - 2012-09-19 (17:29)

Hozzászólások :
Nincs hozzászólás.

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!
Üdvözöllek, vendég \
Felhasználónév

Jelszó

Jegyezd meg
Rejtett mód
Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Partnerek : \
metalindex

Get Adobe Flash player

Crazy Mama

rockmaraton

hammer

Keresés \

 Tagok kedvenc együttesei \
1.Tankcsapda (4859)
2.Metallica (4820)
3.Ossian (3899)
4.Depresszió (3649)
5.Pokolgép (3644)
6.Nightwish (3591)
7.Kárpátia (3405)
8.Iron Maiden (3391)
9.Road (3302)
10.Rammstein (3267)
[Tovább...]

metalindex


Impresszum - Szabályzat - Médiaajánlat