AkelaRBC

Isten, Haza, Család, örök erkölcsi triumvirátus, oly eszmék, amelyekre az életem tettem fel, a nemzet egy hatalmas család, ahol minden nemzettestvér felelős minden nemzettestvérért, egy nemzet hatékonyságának a záloga a nemzetegység függvénye. Videoton, az örök szerelem, "kimentem egy meccsre, kimentem még egyre, azóta itt vagyok és neked szurkolok"-szindróma, ha nem vagyok ott egy Vidi-meccsen lelkiismeretfurdalásom van. A heavy metál, az örök életihlet, gránitkemény zenéjével s lázadó szövegeivel hittel s reménnyel tölti fel a lelkemet. Hit nélkül pedig az ember olyan, mint a farkas ösztön nélkül: életképtelen. Szeretem, ha valaki erényekkel korlátolja tetteit, mert a szabadság az erkölcsi tisztaságban nyer teljességet, a becsület, a hűség és a kitartás tesz valakit jó emberré. Nagyon imponál, ha valaki őszinte mindig, ha nyers is, mert tudom, hogy maximálisan megbízhatok benne, akkor is elmondja az egyenes véleményét, ha az nem pozitív számomra. Szeretem az igazságot. A tudatlanság áldás, mert nem gyötör annak tudata, hogy hazugságban s átverésben élsz, ám az igazság felszabadít s ha egyszer leleplezel egy titkot, onnantól függő leszel arra, hogy kutasd a teljes igazságot s annak részleteit. Bármennyire is akarják egyesek befolyásolni, az igazság gúzsba kötve, megalázva, összeverve s elhallgatva is igazság marad... nem lehet a napi politika martaléka. Van egy szó, ami talán a legfontosabb szó számomra és elszürkül mellette a többi sokmillió szó: SZABADSÁG - s hogy menekül előle állandóan a gazság... hiszen elfoglalt földeken s rabbá tett népeken félve uralkodni nem lehet örökké. A karma visszavág s elnyomottból szabad lesz, szabadból pedig elnyomott. Egyet ne feledjetek: a lánc csak lánc, ha színaranyból van is, biza a szabadság a legnagyobb kincs, melyet az Isten adott s senkinek nincs joga ezt elvenni tőlünk. Szabadság hiányában az ember nem lehet boldog. Légy boldog, légy szabad!

Harcot viselek az Ördög s minden megtestesülése ellen. Számomra a legnagyobb bűn, ha valaki a hazáját, nemzetét árulja el, ilyen embernek síron túl sem lesz becsülete. Nagy vétkezésnek tartom továbbá ultraként, ha valaki a csapatát árulja el. Emberiség elleni bűnnek tartom a Sátán kiválasztott sorstalan népének a létezését a Földön, akik az individualizmussal, neoliberalizmussal és pacifizmussal fertőzik a világot, ennek a hordának az a célja, hogy romboljon. Adj a kezébe valamelyiknek egy szőttest s addig fogja babrálni, amíg egy végtelenül hosszú cérnaszál nem lesz belőle - ez a célja e hordának, a vég nélküli nihil. A Sátán Bibliája, amit Talmudnak hívnak, reászolgált az elégetésre és a teljes betiltásra. Különösen veszélyesnek tartom a pacifizmust, ami egy veszélyes utópia, mert nem ismeri fel az emberben az állandó küzdeni akarást, amely ezt a nemzetet a magyar virtus jegyében oly dicsőségessé tett. Valljuk meg őszintén... a háború jobb a fegyveres békénél s mindig előrébb vitték a fejlődést a történelemben... Természetes kiválasztódást igényel az emberiség is. A dologtalan, élősködő parazita hordák (a nép szervezettségre utal) mindig a túlélésért fognak küzdeni, jelenlegi pillanatnyi felemelkedésük a történelem egy apró kilengése s tévedése. Kifejezetten utálom, ha egy ember nyíltan a szemembe hazudik, utálom a hazugságnak minden formáját, a képmutatást, a kétszínűséget s az opportunizmust. Rühellem a "zsidó mentalitást", azt a beteges áldozatkomplexumot, amidőn valaki megpróbálja elszínészkedni, hogy ő mindig a szenvedő fél, holott valójában ő az elkövető folyton folyvást. Gyűlölöm, ha valaki olyat akar reám erőltetni, amit egy porcikám sem kíván, mégis az első visszautasításom ellenére is tovább próbálkozik az illető. Nagyon derogál a látványos igénytelenség, továbbá a féktelen katedrális méretű egoizmus pláne, ha egy jókora adag közönyösséggel is párosul.

Az élet hit, küzdelem, bukás. Állandó harc, töretlen hit, ám az utolsó ütközet vereségre van ítélve. Tudni kell mindig felkelni, ha félholttá is tépáz a szüntelen harc, ugyanakkor az utolsó rohamban tudni kell veszíteni, ha eljô annak az ideje. Minden vég egy új kezdet. Ne feledjétek: a halál is egy új kezdet, s a halál utáni sorsod a tetteidnek zsoldja, Isten az embert az életben elkövetett a tettei alapján jutalmazza vagy bünteti a halál után. Élj úgy minden nap, hogy ne kelljen félned, hogy hová kerülsz a halál után. S ha majd eljô az utolsó nap, s kudarcba fullad az utolsó roham, akkor félelem s lelkiismeret nélkül add vissza Istennek a lelked. Létezik az Isten s ott bújkál minden ember szívében. Nem kell megneveznünk a vallást, hogy legyen hitünk, mi ezzel születünk, az ôskeresztény szeretet-vallással. Ebben hittek eleink, ezért voltak boldogok. Ezért boldogtalan a ma embere, mert ez hiányzik az életébôl: nem tudunk szeretni. Magunkat sem, nem hogy másokat. Félünk tôle, pedig ez vet gátat a boldogságnak. Merjünk szeretni! Ôszintén, tisztán, szeretettel... Ez a mi feladatunk!

Az ultrának nincs neve a külvilág számára, csak a barátok ismerik őt, az ultrának nincs arca, gyakran egy kapucnival fedi le a fejét, egy sállal a száját. Az ultra nem öltözik normális módon, nem követi a divatot, bukja az újdonságokat. Amikor felszáll a vonatra, sétál rohamléptekben akkor is ha nincs a saját csapatának öltözéke magán, megismered őt. Az ultra támad ha támadás van, segít a szükségben. Az ultra nem szűnik meg akkor amikor leveszi a sálat vagy hazatér egy utazás után. Folytatja a harcot 7 napból 7szer. A veterán ultra példát ad a fiatalnak. És az a fiatal tiszteli az öreget. A fiatal ultra büszke hogy az öreg oldalán van, és megtanulja a kritikáit, és büszke a dicséreteire. Amikor az emberek látnak egy ultrát nem értik őt, és ő nem akarja hogy értve legyen az emberektől, nem ad magyarázatot a saját életmódjára. Minden ultra különböző, van aki csak ultra ruhákba öltözik és a saját csapatáéba és van akinek nincs egy pólója se a saját csoportjától. Van aki csak csoportban mozog és van aki magáért csinál csoportot. Az ultrák különbözőek, de összeköti őket a szerelem a saját csapatuk iránt, szilárd az ellenállásban túl a 90 percen, talpon az eső alatt vagy a hidegben, összeköti őket egy torkaszakadtából énekelt dal, összeköti őket a barát biztonsága, aki alszik mellette a vonaton ami hozza őt vissza az idegenbeli meccsről. Összeköti őket a diákos séta az ellenfél városában, összeköti az öröme az idegenbeli meccsre való indulásnak, és a fáradsága a visszaútnak. Összeköti őket a ketté választott szendvics sok órai koplalás után, összeköti őket az a felajánlott cigaretta a vagonba és a visszaadott a kanyarban, összeköti őket az a veszekedés félhomályban a szélső baloldali ülés miatt egy éjszakai vonaton…összeköti őket az a tekintet egy verekedés után, összeköti őket a mentalitás. A dolgok amik összekötik őket ugyanekkor elválasztják a külvilágtól, eltávolítják az aggódó szülőktől, megbotránkozott nagybácsiktól, a félénk osztálytársaktól, és az undorító tanároktól (kivéve persze téged…) Az ultra kivétel a szabályok alól és váratlan hogy meglepjen téged a meglepetés hogy lecsillapít téged a mosollyal amikor azt gondolod hogy komolyan csinálta. Az ultra a kar is ami beránt téged a vagonba mielőtt becsukódnának az ajtók. Az ultra nem ok nélküli erőszak, meg nem alkuvó védelme egy élet stílusnak ami veszélynek van kitéve, a névre szóló jegyek miatt, a fizető tv miatt, az új generáció elpolgárosodásától, a tv szemétjeitől és mindenekelőtt az elnyomás miatt. Az ultra ez és sok más, más érzések amik nem szavakba önthetők, megérthetetlen a hétköznapi emberek számára aki jobban szeret élni egy üveg mögött minthogy széttörné azt és belépne a valóságba. Tiszta szívünk van nekünk…akkor is ha sárba tiporják nem mocskolódik be soha…erősen dobog amikor izgalomba jön…gyakran csinál könnyeket és nem szégyenli…miért kellene?…egy tiszta szívünk van…amikor elhagyják összeszorul és fájdalmat okoz nekünk…amikor kihívják dübörög mint egy dob de nem fél…visszatart minket hogy elfussunk…egy tiszta szívünk van…ha egy barátunk hív minket nem kérdezzük őt miért hanem felsorakozunk csendesen az oldalán…és ha fellázad egy falat vonunk köré…egy tiszta szívünk van…álarcok nélkül…néhányszor magával ragad és csinálunk dolgokat ami a többi ember számára őrültség…de jól van így…a tiszta szív nem bírja elviselni az arroganciát…és kötelez téged hogy férfiként viselkedj…a tiszta szív visszatart téged hogy számolásokat csinálj…hogy felértékeld a hasznot…hogy a jövőre gondolj…a tiszta szív csak azt tudja mondani neked amit most kell csinálnod…történik aminek történnie kell…egy tiszta szívünk van…az ugyanilyen barátoknak kezdetektől fogva…velük eltölteni egy estét anélkül is hogy bármit csinálnák egy szép dolog…a tiszta szív megengedi nekünk hogy kinevessenek minket…hogy inzultáljanak minket…néhányszor akkor is hogyha felemeli a hangját vagy a kezét…de mi emberek vagyunk igaz szívből…és tudjuk hogy mindig egymásért vagyunk…egy tiszta szívünk van…felkelünk reggel 5-kor hogy elérjük a vonatot…és visszatérünk másnap hajnalban…együtt maradunk mindig mi tiszta szívűek…megismersz minket mert beszélünk egymás között anélkül hogy kinyitnánk a szánkat…és megértjük egymást mindig…egy tiszta szívünk van….néhányszor valaki közülünk nem jöhet ki és mi mindig meglátogatjuk őt…ezek az alkalmak azok amikor a mi szívünk sír egy kicsit…de ugyanekkor boldog mert közeledik egy másik tiszta szív olyan mint ő…a mi tiszta szívünk mindig játékban van megtalálod egy vázán mert mi nem szeretjük őt elrejteni…elfoglalhatod, ha akarod, de amikor szorítod a kezeid között akkor veszed észre mennyire súlyos…egy tiszta szívünk van…nem vagyunk többé gyerekek de álmodunk még a lovagokról…a csatakiáltásról…a kard zajáról…a test test elleni küzdelemről…egy tiszta szívünk van…azt gondoljuk hogy mindenkinek ez van…de nem így van…és ekkor megtörténik hogy a hitvány mosolyogva kihasználja a mi szép tiszta szívünket…micsoda csalódások…és ekkor van az hogy a mi tiszta szívünk feldühödik…és lesújt a hitványra teljes súlyával…és a hitvány nem nevet többé…egy tiszta szív a mienk…talán különleges emberek vagyunk…nem szeretünk elbújni a függöny mögé…a szemünkkel nevetünk…nem felejtjük el azt aki szeretett minket…és amikor állandóan figyeljük a pályát és körbe nézünk…örömöt szolgál nekünk látni sok tiszta szívet…tiszták mint mi… >> Az Ultras életvitel egy valódi ultrától A BOLDOG EMBEREK NEM SOKAT TUDNAK AZ ÉLETRŐL. A FÁJDALOM AZ EMBEREK NAGY NEVELŐJE. Ő AZ, AKI A MŰVÉSZETEKRE, A KÖLTÉSZETRE S AZ ERKÖLCSRE TANÍTOTTA ŐKET. Ő AZ AKI A HŐSIESSÉGET S A KÖNYÖRÜLETESSÉGET SUGALLTA NEKIK. Ő AZ, AKI ÉRTÉKET ADOTT AZ ÉLETNEK, AMIDŐN MEGENGEDTE, HOGY ÁLDOZATUL AJÁNLJUK FEL. Ő AZ A MAGASZTOS S JÓSÁGOS FÁJDALOM, AKI A SZERELEMBE BELEOLTOTTA A VÉGTELENSÉGET. MI VOLNA AZ ÉLET SIVATAGJA GONDOLATAINK KÁPRÁZATOS DÉLIBÁBJA NÉLKÜL?

VIDEOTON a lényeg, hiszen Rólad szól az élet! HAJRÁ VIDI!