Libazsíros hátszőrzetű képzetek között hánykolódva tekeredik zokniról zoknira a kibogozhatatlanul ködbe betonozott alattomos hüvelyszárazság. Úgyhogy igyál te is betűfost. Lakattal hegyezni nem menő, viszont cuki, de attól még az idő nem létezik. Kaki, vagy nem kaki a krémtúró nemibeteg testvéröccsének idegbajos, szőrös póklábakkal szegélyezett, csipkeszövettel borított agybomlása ott vidéken? Nem mondom meg, mert ronda vagy és egyáltalán nem hasonlítasz anyám gombás pizzájára. Éktelen, kukás ember által alig fél napig használt, előtte tornacipőben rövid időn keresztül tárolt, véres, taknyos, nyúlszőrös belsejű kesztyű szoruljon a három éve kiesett nyolcad zöldborsó méretű amalgám fogtömésed helyére két másodperc töredéke alatt, izomból. De ne fájjon nagyon azért, csak amikor azt mondom, hogy dínószaros taligával basszon fültövön nagyapád. Kibaszottul bekorlátozott agyfájdalom létezik csak a szivárvány közelebb eső oldalától délre. Ott guggolnak, rágják a patkányszőrös cumit és nem mernek kérdezni…
Mindennek igaz az ellenkezője is.
Kardszárnyú delfin alakú menstruációs vércafatokból gondosan megformált, mérnöki pontossággal kialakított, néhány deciméteres sorminta kövesedjen a kétszínűség síremlékére. Mindörökké B-man.
|