Auschwitz felszabadítása az emberiség megmentését jelentette. A náci koncentrációs táborok barakkjaiban titokban, gyáva módon végrehajtott embertelen kísérletek és kínzások, kegyetlen módszerekkel végrehajtott kivégzések, és embertársaink százezreinek iparszerű megsemmisítése olyan szégyenfoltja az emberiség történelmének, amelyet soha nem szabad elfelejteni. Emlékezni és emlékeztetni kell a vészkorszak borzalmaira a felnövő ifjúságot, hogy az egyre erősödő idegengyűlölet, a rasszizmus és az antiszemitizmus ne kaphasson újra teret sem a közbeszédben, sem a politikai döntéshozatalban.

Soha nem szabad feledni, hogy Auschwitz borzalmai nem a gázkamrákkal kezdődtek! Egy népcsoport bűnbaknak kikiáltása és megfélemlítése, a diszkriminatív törvények megalkotása, a könyvégetések és a folyamatos megbélyegzések vezettek oda, hogy az anyagi javaiktól és emberi méltóságuktól egyaránt megfosztott emberek milliói véráldozatai lettek a gyilkos eszmének. Ki kell mondanunk: ezek a jelenségek egyenként, és sokszor együtt is, még ma is jelen vannak társadalmunkban. A megbélyegzést, a jogfosztást, a megalázó bánásmódot ma is tíz-, és százezrek kénytelenek átélni nap mint nap. Nem fordulhat elő soha többé, hogy egy politikai ideológia mentén egy népcsoportot megsemmisítésre, kiirtásra, számkivetettségre ítéljenek. Együtt kell küzdenünk és harcolnunk a gyűlölet ellen, mert a megsemmisítő táborok rideg valósága, embertársainak könyörtelen kínzásával bekövetkezett halála erre int, és erre kötelez minket. Még csak 70 év telt el Magyarország legnagyobb temetője, Auschwitz felszabadítása óta.

Mi, fiatalok értjük és halljuk az idő szavát. Látjuk, halljuk és érezzük a ma is fel-fel lobbanó gyűlölködést, és nem akarhatjuk, hogy a történelem sötét korszaka újra ránk vetüljön. Mi leszünk, és mi vagyunk a rasszizmus és az antiszemitizmus áttörhetetlen falai, cselekedeteink, gondolataink, és akaratunk lesz a gátja annak, hogy a vészkorszak borzalmai a feledés homályába merüljenek, vagy kisebbítsék, elhazudják a náci eszme borzalmaiból eredő rémtetteket. Nem csak szavakkal, hanem cselekedetekkel kell emlékezni és emlékeztetni a vészkorszak tényszerű valóságára.

Mi vagyunk az utolsó generáció, akinek még valós, élő kapcsolata van a vészkorszak borzalmait, az emberiség szégyenfoltját, a holokausztot túlélt emberekkel, ezért a mi kötelességünk, hogy megőrizzük és továbbadjuk a szörnyűség emlékét az utókornak. A következő nemzedéket nekünk kell figyelmeztetünk arra, hogy a kirekesztés, a szélsőséges ideológia, a diszkrimináció hová vezethet. Tanulnunk kell a múltból, és ennek tudatában kell figyelnünk a jelenre, hogy legyen, és lehessen jövőnk.

A Phiren Amenca Nemzetközi Szervezet és a ternYpe – International Roma Youth Network ennek tudatában és ennek a gondolatnak a jegyében szervezett a roma népirtás 70. évfordulója alkalmából tematikus konferenciasorozatot és megemlékezést Krakkóban és Auschwitzban 2014.07.30. és 2014.08.04. között. A rendezvényen Európa 20 országából 1000 roma és nem roma fiatal vett részt - akik mintegy 50 roma és nem roma civil szervezetet képviseltek – és hajtott fejet a múlt emléke előtt a roma holokauszt 70. évfordulója alkalmából, példát mutatva a jelennek, és az utókornak. Magyarország különböző részeiről 130 fiatal vett részt a megemlékezés-sorozaton, akik hazatérve közösségeikben megosztották tapasztalataikat.

A Phiren Amenca európai ifjúsági hálózat zászlót bontott, hogy egy erős identitáson alapuló társadalmat építve segítse, nevelje, támogassa és képviselje a fiatalokat. Képviseletünk ezért van jelen minden évben az áprilisi magyarországi és Nemzetközi Élet Menete rendezvényen, szervez konferenciát május 16-án, a roma ellenállás napjához kapcsolódva, és fejet hajt Auschwitzban, a láger felszabadításának 70. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen is, világgá kiáltva: soha többé!

2015. Január 27. Auschwitz

Herfort Marietta
A Phiren Amenca és a ternYpe magyarországi koordinátora