Nemrégiben ellátogattunk az Amaranthe és az Eluveitie közös budapesti koncertjére. Számomra mindkét csapatnál az volt a legérdekesebb, hogy az új felállásban hogyan működnek élőben. Az Elyze Ryd vezette Amaranthe megvált Jake E énekestől és helyére a Dyzanty frontembere Nils Molin került, míg a svájci folk csapat szinte a teljes legénységet lecserélte, nyilván Chrigel Ganzmann-t leszámítva. Hiába 15 éves zenekar, így szinte új csapat hatását keltette az Eluveitie, de szerencsére nem kellett csalódnunk így sem.

A buli nyitóbandájáról a The Charm The Furyről sajnos lemaradtunk munka miatt, így éppen az Amaranthe kezdésére estünk be. Nem először látom már a csapatot, de mindig ugyanazt a megállapítást kell, hogy tegyem egy élő bulijuk után. A színpadokon még inkább indusztriál a hangzás mint albumokon. Nem újdonság, hogy dalaikban előszeretettel nyúlnak elektronikus hangzást keltő eszközökhöz, de ez élőben még fajsúlyosabb. Néhol már a techno határát súrolta az amit hallottunk, és tényleg azt vártam, hogy a három énekes mellé mikor ugrál fel a színpadra Scooter érdeklődve, hogy hogyé' is van az a bizonyos hal...

A koncert elején azért itt még akadtak gondok a hangosítással, főleg a szemplerről szóló "diszkó" elemek voltak nagyon túltolva, míg Elyze hangja meg alul vezérelve, de a harmadik-negyedik dal környékén aztán helyre rázódott a szerkezet. Ugyan új albummal jelentkezett az Amaranthe nem régen, de inkább volt ez egy slágerparádé mintsem egy lemezbemutató koncert. Ez persze sem engem, sem a lelkes rajongókat nem zavarta. A rogyásig megtelt Barba Negra közönsége rendesen végig tombolta a bő egy órás bulit.

Kitérve az új énekesre Nils Molinra, szerintem abszolút telitalálat. Hihetetlen jól énekel, hangja sokkal jobban passzol Elyzé-éhez mint korábban Jake-é. ( Bocsi minden Jake rajontól.) Néhol már az az érzésem támadt, hogy le is énekli Ryd kisasszonyt a színpadról.
Már önmagában ezért a koncertért is megérte azoknak akik ellátogattak a telt-házas bulira, ami egészen idáig volt az. Ugyanis ahogy vége lett az Amaranthe-nak, jó 100-150 ember egyszerűen hazament. Nálunk, ahogy általában a kelet-európai régióban Elyze-ék zenéje jobban csalogatja a közönséget mint az Eluveitie.

Így, már jóval szellősebb nézőtéren álldogálva vártuk a svájci folk csapatot, akik legutóbbi Evocation II. lemezükkel igencsak megosztották a rajongótáborukat. Mondhatni, hogy jó csak nem Eluveitie. Ezzel a tudattal vártuk sokan, hogy élőben mit is mutat a kilenctagú formáció, akiknek a fele a legutóbbi pesti bulin még nem is volt zenekar tag.
A hangosítást inkább hagyjuk. Ennyi hangszert egyszerűen nem lehet megszólaltatni egy ekkora színpadon. Így a különböző népi hangszereket maximum oda tudtuk képzelni a látvány alapján. Ami viszont még rátett erre az érzésre, az a két gitár. Hangszerelés miatt szerintem teljesen felesleges ilyen zenébe két gitár, ami ráadásul agyontorzítva és túlvezérelve is van. Ettől eltekinthetne Chrigel, főleg ha tényleg élőben is megakarja szólaltatni a különböző tekerős, fúvós, és húros különlegességeket.

A hangproblémáktól eltekintve a hangulat remek volt. Szerintem a zenekar is tudja, hogy a legújabb lemez nem mindenhol közönségkedvenc, így a kötelező új dalok mellett igyekeztek ők is egy sláger műsorral előrukkolni. Ennek pedig mint ahogy lennie is kellett meg lett az eredménye. Igazi hamisítatlan fejrázós folk befejezése lett az estének, ami természetesen a záró Inis Mona taktusaira szabadult el leginkább. Az Eluveitie -habár nekem a műfaj sosem volt és nem is lesz a szívem csücske- most is bebizonyította, hogy különleges, egyedi részletét képzik a folk világnak. Az új felállás, pedig remekül egyben van a színpadon, látszik nagy az energia és a bizonyításvágy. Fabienne Erni énekesnő pedig engem személy szerint élőben sokkal jobban meggyőzött mint a stúdió felvételeken.

Hangzás hibák ide vagy oda, mindkét zenekar remek hangulatú bulit adott, még azzal a nehezítő körülménnyel is, hogy azért a csajfrontos indusztriál nem egyezik a death metálos folkkal rajongó bázisban, ahogy ez ki is derült az este folyamán. Az új felállás pedig mind két vonalon bizonyította, hogy energikus és életképes.

http://eluveitie.ch
https://www.facebook.com/eluveitie/
http://amaranthe.se/
https://www.facebook.com/AmarantheBand/
https://www.facebook.com/hammerconcerts/


Képek: Kovács Levente (Hardrock.hu)