10 év mámor - a zenekar nevéhez illő elnevezés egy kerek évfordulós ünnepléshez. Fesztiválhangulat az évszak és annak megfelelő időjárás miatt zárt térbe szorítva, azaz a SOTE Klub termeiben. Megannyi fellépő, köztük ismert és feltörő zenekarok egyaránt helyet kaptak. A főszerepben pedig az idei utolsó budapesti nagykoncertjét adó, Nagy Feró vezetésével 35. évében járó Beatrice, valamint az ünnepelt: a tízedik születésnapjához érkezett Alcohol. A teljes átalakulás után eddigi legütősebb felállásában működő zenekar élén az énekes-basszusgitáros Tóth Sándor, ismertebb nevén Csöves jegyzi a hazai rockzene számtalan ismert tagját felvonultató, nagy sikerű Rockhimnuszt is. A téma adott, így került sor a Csövessel folytatott beszélgetésre, valamint Nagy Feró is készségesen felelt kérdéseimre.

Szapy: „Mintha csak tegnap lett volna”. Pedig már tíz éve, hogy a zenekar útra kelt. Hogyan élted meg ezt az elmúlt évtizedet?
Csöves: Tíz évet, ha akarnék, se tudnék ilyen rövid idő alatt néhány mondatban összefoglalni, de a „nagy” szavak talán: nehézség, küzdelem, élvezet, zene, koncertek, buli, csajok, fent-lent, tagcserék, és még sorolhatnám. Tíz év elment és jön a következő tíz, ha minden jól megy. Amit lehetett kihoztunk, kihoztam a dolgokból és ez ezek után is így fog menni, aztán ha a fenti „góré” is úgy akarja, akkor tíz év múlva újra felteszed ezt a kérdést csak egy húszas szám kíséretében. A választ meg, majd akkor meglátjuk! :)

Szapy: Számtalan koncert, fesztiválszereplések, két nagylemez után egy időre eltűnt a zenekar, pontosabban te voltál az egy személyben. Elsőre nehezen érthető, miért is alakult akkor így. Mégsem hagytad annyiban, sőt, az eredmény magáért beszél, ha a jelenlegi formációt vesszük figyelembe.
Csöves: A legkeményebb drog a rock and roll, maximum ő tehet le, fordítva ez nem működik, ha egyszer igazán függő lettél. :) Sokan lemorzsolódtak mellőlem, nyilván nem ok nélkül. Munkahelyeket, iskolákat, családot adtunk fel annak idején, hogy azt tudjuk csinálni, amit szeretnénk és természetesen ez anyagilag nem volt kifizetődő és ebbe sokan belefáradtak. Az örökös küszködésbe, hajszolásba, pénztelenségbe stb… és inkább „szelídebb” vizekre eveztek. Természetesen senkit nem bántok ezért, sőt néha én is elgondolkodtam mit akarok még, de aztán épp jött egy dal, amire úgy éreztem, hogy k.rva fasza és ott minden nehézség eltűnt mindig. Azt hiszem, élvezni kell, mindent feladni érte és csak úgy lehet eddig vagy még tovább csinálni.

Szapy: November végére tervezett születésnapi koncert köré komplett mini fesztivált sikerült építeni. Nem kevés munka mindezt leszervezni, hiszen már kisebb rendezvényeknél is rengeteg probléma tud adódni. Ennyi türelemmel rendelkezel, vagy tudtad, miként érdemes nekilátni ennek a feladatnak?
Csöves: Nyilván jó néhány koncertet, fesztivált azért leszerveztem már, tehát teljesen nem volt idegen a dolog, de természetesen akad segítő is, akiknek ezúton is köszönet. Türelmes ember végképp nem vagyok, talán ha lehet valamit hibának említeni (ha ez hiba) akkor ez. Türelmes csak a horgászatban vagy a pókerben tudok lenni. :D

Szapy: Jó néhány olyan zenekar is jelen lesz, melyek tagjai közül többen a Rockhimnuszban is szerepelnek. Adja magát a helyzet, hogy a dalt itt is előadjátok, akár csak a MetalWar Fest alkalmával is megtörtént. Várhatóan minden szereplő jelen lesz?
Csöves: Igen, néhányan ismét jelen lesznek, de sajnos mindenkit nem lehet összeszedni egy buli alkalmával, mivel mindenki csinálja a saját zenekarát, így valaki mindig másfelé van. Ígérem, egyszer szervezek egy fesztivált ahol az összes vendégnek a zenekara jelen lesz és teljes lesz a „Himnusz”! :)

Szapy: Ha már a Rockhimnusz szóba került: Feró véleménye is érdekelne. Mit jelent számodra a Rockhimnusz, mit láttál benne, amikor elvállaltad a felkérést?
Nagy Feró: Nagyon szeretem, amikor fiatalemberek nem törődnek bele, hogy a rockzenével mostohán bánik a hazai média. A rádiók ugyanis nem szívesen, vagy csak elvétve játszanak ilyen dalokat. Néhányan tesznek ez ellen, dalokat írnak, és még belevesznek ebbe egy-két nagy öreget is. Nagy öröm volt számomra ebben részt venni!

Szapy: Igazi csapatmunkáról beszélhetünk, az eredmény tekintetében. Utólag miben mutat más képet a munka, változott bármit a felkérés utáni első gondolatokhoz képest?
Nagy Feró: Nem változott semmit, szívesen vettem benne részt és nem bántam meg, hogy elvállaltam a felkérést. A zene az életem velejárója, szükségem van rá, nem tudok nélküle létezni! Ha pedig még olyan dalt is énekelhetek, amelynek mondanivalója van, még inkább úgy érzem, van értelme annak, amit most már több évtizede csinálok!

Szapy: A Beatrice, mint zenekar - melynek úgymond előéletére talán sokan nem is emlékeznek – a te vezetéseddel 35 éve koptatja a színpadokat. Az emberek még mindig szeretik, a lendület pedig nem hagyott alább. Lehet ezt egyáltalán megunni vagy abbahagyni?
Nagy Feró: Nem mondom, hogy nincsenek olyan időszakaim, amikor szívem szerint ki sem mozdulnék az őrbottyáni otthonomból és csak melegítőben, pólóban tengetném az egész napom! Aztán amikor találkozunk a Beatrice tagjaival és a srácokkal, akik segítik a munkánkat a háttérből, elindulunk a következő koncert helyszínére, elkap a lendület! Sztorizunk, nagyokat röhögünk a buszban, a fellépés helyszínén pedig már csak az számít, hogy fergeteges bulit adjunk! Ha unnám, már nem csinálnám! Az idén húzós nyarunk volt, büszke vagyok rá, hogy a legtöbbet koncertező hazai zenekar voltunk és nemcsak határokon belül, hanem azokon kívül is sokszor felléptünk. Erdélyben például tízszer adtunk koncertet. Mindig meglep, hogy bár a dalainkat nem játsszák az országos rádiók, a rajongók, még a legújabb dalokat is kívülről fújják.

Szapy: A november végi fellépés az idei utolsó nagy budapesti Beatrice koncert. A megszokott fergeteges hangulaton túl, számtalan fellépő kíséretében, készültök még valamivel megörvendeztetni a rajongótábort?
Nagy Feró: Soha nem árulunk előre semmit, ha meglepetést tervezünk, hiszen akkor nem lesz meglepetés! De a viccet félretéve számunkra nincs különbség fellépés és fellépés között. Mindenhol ugyanolyan fontos a közönség, biztos vagyok benne, hogy ezúttal is „felrobbantjuk” majd a helyszínt!

(vissza Csöveshez)
Szapy: Gondolom, nem ültök tétlenül, fellépésekre várva, hanem ahogy a Rockhimnusz megszületett, úgy dolgoztok új dalokon is. Ebből kapunk ízelítőt a közeljövőben?
Csöves: Csináljuk a 3. lemez dalait, előreláthatólag jövő év márciusában kerül boltokba. Remélhetőleg még az év vége előtt meghallgatható lesz 1-2 dal, de erről majd később, ha már biztos a dolog.

Szapy: Az Alcohol eddigi két nagylemeze már online is elérhető, hallgatható, ingyen és bérmentve. Mikor és milyen megfontolásból szántad el magad erre a lépésre, hogy ilyen formában közzétedd a dalokat?
Csöves: A boltokban természetesen ugyanúgy kaphatóak a lemezek vagy megrendelhetőek, de nyilván a cél az volt, hogy minél több emberhez eljuthasson és ehhez ez teljesen jó koncepció volt, amit ugye már előttünk is jó néhányan megcsináltak. Lemezeladás halott, nekem meg elég volt, hogy a villámat és a 2 kocsimat megvehettem az előző 2 lemez jogdíjaiból. haha

Szapy: A rossz nyelvek szerint a jelenlegi felálláshoz mondhatni felvásároltad a tagokat. Te pedig jót nevetsz ezen is, mint a többi pletykán, akárcsak a hétköznapi élet hülyeségein, az emberi irigység és butaság végtermékein. Téged mi formált, hogy így tudod kezelni, higgadtan, pozitívan - anélkül, hogy saját egyensúlyodból kiborítana?
Csöves: Folyamatosan az élet és a tapasztalatok formálnak, mint ahogyan ez kéne, hogy legyen azoknál is, akik épp az én dolgaimat próbálják bemocskolni. De nem! Ehelyett mások pályafutásával, létezésével foglalkoznak, hiszen a szürke kis hétköznapjukat más nem tudja feldobni. Az egyensúlyomból csak olyan dolog tudna kibillenteni, aminek van valami valóság alapja vagy tanító készsége,de ezek csak irigy, ostoba „kavicsdobálások”, amik, ahogy tíz évig, ezután is le fognak pattogni rólam!
Szapy: Nemrégiben egy tévés szereplésben is részed volt, egész pontosan a Rockfőzde című műsorban. Hogyan is jött ez képbe? Szeretsz a konyhában tevékenykedni egyébként - nem mellékes, tudsz is? :)
Csöves: Eleinte csak azért főztem, mert már untam a tojást és a sült virslit. :D Aztán az sem mellékes, hogy a legtöbb csaj felkapta a fejét, aki épp betoppant, hogy még valami ehetőt is kap és tudnak azért hálások is lenni ám! haha… tehát muszáj volt fejleszteni a „tehetségem”! :D Egyébként minden viccet félre téve, szeretek és állítólag tudok is főzni. Elvagyok a dologgal, benyomom a zenét, beverek pár sört és a végén még azt is eszek és úgy, ahogyan én szeretném, nyilván ezért is vállaltam el a műsort, mert nem állt távol tőlem a dolog és ugye rock zenével kapcsolatos beszélgetés folyt mellette.

Szapy: A fergeteges születésnapi banzájon túl, az Óperenciás tengeren és az üveghegyen innen, van már kész terved a közeljövőt illetően? Vagy kicsit a sorsra bízod, 'mindennek megvan a maga ideje' címszóval?
Csöves: Mindig minden úgy történik, ahogyan történnie kell. Folyamatosan kapja az ember a „jeleket” csak a nagy része nem foglalkozik vele, ezért próbál a „sorsra” fogni mindent. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bárkiből bármi lehet, de a lehetőségeket észre kell venni és élni velük. Na de mielőtt túlzottan dobálóznék a „bölcsek kövével” csak annyit fűznék hozzá, amennyit az elején is elmondtam: csinálom, amit eddig és remélem a 20. évfordulón felteheted ugyanezt a kérdést! Én rajta leszek……:)

https://www.facebook.com/Alcoholzenekar
http://www.beatrice.hu
10 Év Mámor Fesztivál:
https://www.facebook.com/events/156606074537527/