15 év után újra turnéra indul az idén huszadik évébe lépő Borknagar. A norvég progresszív black metal formáció ezúttal az európai rajongótábornak kedvez, a Winter Eclipse elnevezésű koncertsorozat a Niflheim Festival részeként 5 ország összesen 9 városát érinti, köztük Budapestet is. A csapat hosszú éveken át fellépések helyett a zenére, az alkotásra fektette a hangsúlyt, nagylemezeik többsége is ezen időszakban született. Az esemény közeledtével hamar lecsaptunk a lehetőségre, hogy kicsit utánajárjunk, mi a helyzet a banda háza táján. Kérdéseinkre egy roppant barátságos figura, a zenekar gitárosa, Jens F. Ryland felelt egy kellemes hangvételű beszélgetés keretében.


Szapy: Számodra mi tesz izgalmassá, érdekessé egy turnét? Különösképp, hogy a Borknagar 15 éve nem kerekedett fel egy-egy nagyobb koncertsorozatra.
Jens: Érdekes felvetés, pláne reagálni rá, hiszen régről erednek a tapasztalatok. 15 éve valóban nem turnéztunk, mindössze pár nagyobb fellépésünk volt, főleg fesztiválokon. Hiába emlékszünk, milyen volt akkoriban, sok minden változott ennyi év alatt. Magunk sem tudjuk, pontosan mire számíthatunk. Érdekesnek ígérkezik, mindenképp pozitívan indulunk neki. Személy szerint nagyon izgatottan várom, a maga nemében új élménynek ígérkezik. Újra színpadra állni napokon át, a rajongók elé - a visszajelzéseiket látva ők is hasonlóképp viszonyulnak és legalább ennyire izgatottan várják érkezésünket.

Szapy: Hogyan állt össze a turné menete? A Niflheim Festival szervezői állították össze a programot, vagy ti is kivettétek a részetek a munka ezen részéből?
Jens: Elsősorban a Northwind Promotion szervzete le a Niflheim Festival néven ismert koncertsorozatot, s mi kapcsolódtunk be. De elégedettek is vagyunk, mivel az összeállítás és a szervezés rendben van, s turné szintjén is kellően igazodik a terveinkhez.

Szapy: Mindössze kilenc állomást érint a Niflheim Festival/Winter Eclipse, viszont zsinórban, végig egymást követő napokon. A városok közti távolságokat nézve, főképp a turné első felében rengeteg utazással jár. Nem bánod, hogy egyes helyeken szinte csak játszani álltok meg, s már lehet is menni tovább?
Jens: Utazás lesz bőven, ami fárasztó is lehet, mégis izgatottan várom. De most mindenképp más lesz mint régen. Akkoriban megesett, hogy kicsit belelendültünk a buliba. Így 30 felett, érettebb fejjel másra koncentrálunk, másképp éljük meg az egészet. Utazunk, játszunk, s reggel ugyanúgy fel fogok tudni kelni. Ahol pedig marad egy kis időnk, kicsit körbenézni, emlékeket gyűjteni.

Szapy: Ha csak az elmúlt évtizedet vesszük figyelembe, szinte minden évben változott a felállás. Tagok jöttek, mentek, vagy épp visszatértek. Hogyan látod, erősen befolyásolta ezt, hogy a zenekar elsősorban a felvételekre fókuszált?
Jens: Hol személyes, hol szakmai okokból történtek tagcserék. Nem lehet általánosítani a tagcserék okát, de valóban több esetben közrejátszott, hogy a Borknagar nem egy tipikus turnézenekar, hanem az alkotási folyamat részesül előnyben, s ehhez társult néhány fellépés. Annak idején számtalan lehetőség adódott, jöttek a felkérések, de mégsem lett turné. Vagy mi nem indultunk útnak, vagy más játszott közre, s utána már nem is erőltettük. Nem azon volt a hangsúly, hanem a zenére összpontosítottunk. Ezt hosszabb távon elfogadni kihívás, nem mindenki erre vágyik. Ezen tényt figyelembe véve azt is megértjük, ahogy pl. pár éve David Kinkade a Soulfly mellett döntött. Azt viszont elmondhatjuk, remek zenészekkel dolgoztunk, dolgozunk együtt, tartunk egy színvonalat.

Szapy: A te részed pedig megint csak érdekes, hiszen pár évig nem voltál a zenekar tagja, ellenben a koncerteken továbbra is te álltál színpadra velük.
Jens: Volt egy szakasz, amikor én is kicsit megfáradtam, valami másra vágytam. Ekkor döntöttem a távozás mellett. De nem sokkal később felhívtak, hogy ismét fellép a banda, s örülnének, ha színpadra állnék velük. S nem kívánnak helyettesíteni, mást keresni erre az alkalomra. Persze elvállaltam, s a későbbiekben ez még kétszer megismétlődött. Ki is alakult bennem egyfajta hiányérzet, így pár év kihagyás után a visszatérés mellett döntöttem. A távollétem idején két nagylemez készült, melyeken nem játszok, azóta viszont újra aktívan jelen vagyok.

Szapy: 2004 óta kétévente jött ki új nagylemez. Ebből eredően jön a felvetés, idén ismét számíthatunk egy kiadványra?
Jens: Készülünk valami újjal, de konkrétumot csak a későbbiekben tudnék erről mondani. Nem hinném, hogy még ebben az évben elkészülne a nagylemez, jelenleg inkább a demo-korszakban tart a munka. Ötletekből nincs hiány, de azokat még összehangoljuk, finomítjuk, s várhatóan a nyár folyamán már stúdióba vonulhatunk, hogy elkezdjük rögzíteni. Talán egy hónap múlva többet tudok mondani ezzel kapcsolatban. Egy biztos, készülünk, komoly energiát fordítunk rá, a végeredmény akár még az év albuma is lehet. :)

Szapy: Sajnos nem ritka eset, hogy zenekarok önismétlésbe fordulnak. A Borknagar esetében is húsz év munkásságáról beszélhetünk, miként képes még valami újjal előrukkolni a csapat?
Jens: Ez egy érdekes dolog, nem túl egyszerű. Szerintem nagyon sok múlik a zenekar döntésén, hogy miként szeretne dolgozni. Mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy ugyanúgy szólaljon meg, vagy pl. mer nyitni más irányba is. hogyan dolgozunk együtt, gondoljuk át az ötleteinket. Sok múlik a kreativitáson, érdeklődésen. S azon, hogy szeretjük ezt csinálni, nem unottan kezeljük. Habár igyekszünk egy jellegzetes hangzásvilágot megtartani, mégis számtalan lehetőség nyílik arra, hogy ne minden ugyanolyan legyen.

Szapy: A Borknagar már a kezdetektől fogva új színt hozott a metal világába. Mennyire észlelitek munkásságotok nyomát a fémzene mai világában? Kaptatok akár visszajelzést is azzal kapcsolatban, hogy ez másokra (értem ezalatt a zenekarokat) is hatással bírt?
Jens: Ez egy olyan dolog, ami nagy örömet tud okozni! Azon túl, hogy a zenekar sikerességében, népszerűségében látjuk saját munkánk eredményét, mégiscsak külön büszkeséggel tölt el, amikor az jut vissza hozzánk, hogy valakire hatással voltunk. Hogy adott bandák saját bevallása szerint is befolyással volt rájuk a zenénk, illetve a dalaikon is érezni a Borknagar hatását. Mindenképp jó érzés azt tapasztalni, ha eredményes a munkánk, nem csak saját zenekari szinten.

Szapy: Afelől nincs kétségem, hogy a rajongók figyelmét igencsak felkeltette a turné híre. De mi a helyzet a médiával? Az a tény, hogy ennyi idő után újra útra keltek, vonzott nagyobb érdeklődést az újságírók részéről?
Jens: Érdeklődés tekintetében a rajongók előrébb vannak, rendszeresen kapjuk a visszajelzéseket, akár kérdéseket. A média, az újságírók szemszögéből kicsit más a helyzet. Ahogy eddig, most is adunk interjúkat, de nem érzem, hogy bármivel több lenne. Tapasztalataim szerint számukra sokkal érdekesebb téma szokott lenni, ha új lemezzel jelentkezünk.

Szapy: Számunkra azért is lehet érdekes az előbbi kérdés, mivel igen rég jártatok erre, utoljára 2002-ben, a Summer Rocks fesztiválon. Emlékszel még az eseményre, hogy milyen volt itt, esetleg a városban jártatok akkor?
Jens: Igen, jártunk Budapesten, 2000-ben és 2002-ben. Magára a fesztiválra is emlékszem, kifejezetten jó élmény volt, az is megmaradt bennem, hogy a Slayer-rel pl. ott sikerült találkoznunk. Budapest az egyik kedvencem lett, csupa jó emléket őrzök onnan, örömmel térek vissza. Két remek éttermet találtam annak idején, az egyik ilyen a Sir Lancelot. Ismered esetleg a helyet? Engem nagyon magával ragadott. Remélem a koncert helyszíne nincs messze tőle, jó lenne ezúttal is eljutni :) A Summer Rocks helyszíne emlékeim szerint kicsit távol volt a központtól, kevésbé tudtunk kimozdulni, ezért is bízok benne, hogy ezúttal nagyobb szerencsénk lesz, esetleg a városból is többet láthatunk.

Szapy: Nemrég pólótervező-versenyt is indítottatok, mely a turnéhoz is kapcsolódik egyben. Honnan ered az ötlet?
Jens: Az én ötletem volt :) Onnan indult a dolog, hogy a közösségi média használatáról tanultam az utóbbi időben, s ezeket igyekszem alkalmazni. Valamivel előállni, minél több embert elérni. Ott a zenekar Facebook oldala, 55 ezren kedvelik, nagy az aktivitás, magam is rendszeresen kezelem. De fizetett hirdetés nélkül a megosztásainkat a követőink mindössze pár százaléka látja alapjáraton. Így mindig ötletelni kell, valami olyannal előrukkolni, ami nem csak felkelti a rajongók figyelmét, s egyszerre nagyobb arányban jut el hozzájuk. Nem tudtam, más indított már efféle turnépóló-tervező versenyt vagy teljesen új. Azt sem tudtam, mennyire fog működni, de egy próbát mindenképp megért. Az eredmény pedig jobb is lett, mint amire számítottam. Szívem szerint 3-4 féle pólót csináltatnék, annyira jó munkák érkeztek. Sajnos ennyit nem tudunk megvalósítani, így nehéz a döntés.

Szapy: Szóval számotokra a közösségi média használata egy fontos bázis egyben?
Jens: Valami olyasmi, amivel érdemes foglalkozni. Sokan napi szinten ott vannak jelen. Egy hely, ahol el lehet érni a rajongókat, ahol informálódnak. Rendszeresen kommunikálok velük, amit pozitívan értékelnek. Nekünk is segítség, mert közben fel tudjuk mérni az igényeket, látjuk a véleményeket. Az aktív jelenlét előnye is, hogy az internet trolljai hamar eltűnnek köreinkből. Persze mindig akad pár, aki próbálkozik, nem bír magával. De hamar le is lépnek, amikor észlelik, hogy nem hagyom szabadon garázdálkodni őket, hanem fogalmazhatunk úgy, az egyik szemem rajtuk tartom.

Szapy: Saját szemszögedből, nem csak zenészként, mit jelent számodra a zene?
Jens: Ez a dolog sokat változott az évek során. Korábban dolgoztam bárban, voltam DJ is. Órákon át olyan zenét hallgathattam, amit csak szerettem volna. Ennek is megvolt a maga varázsa. Mióta gyermekeim vannak, más az egész. Nem tudom mindig azt hallgatni, amihez épp kedvem szottyan, nem jutok el minden koncertre, amire szeretnék. Viszont történt olyan, hogy a 4 éves gyermekem elkezdett valamit énekelni, Justin Bieber dalt talán. Ekkor leültem vele a gép elé, youtube-on kerestem hallgatnivalót. Végül az egyik nagy kedvencem, az Iron Maiden: Live at Download Festival felvételét indítottam el, legalább pár dal erejéig. Az eredmény elképesztő volt. A gyermekem felugrott, nem bírt egy helyben maradni, tisztára olyan volt, mint Bruce Dickinson a színpadon. Viszont ekkor jött rá, hogy neki nincs közönsége. Úgyhogy gyorsan odahordta a plüssállatait - íme, az ő közönsége. És folytatta. Rettentő mód átélte a koncert hangulatát. Örömmel töltött el a látvány, ahogy hatott rá a zene. Szóval manapság inkább így jön elő, de örülök, hogy jó irányba fejlődik a gyermekem ízlése is :)

Szapy: 20 évet tud maga mögött a zenekar, a történet viszont még korántsem ért véget. Milyen elképzeléseid vannak a jövőt illetően?
Jens: Mindenképp szeretnék még a zenekarral foglalkozni, új élményeket gyűjteni. S nem utolsó sorban, valamivel többet koncertezni a jövőben. Azt nem mondom, hogy fél éves turnékra vágyom. Inkább a mostanihoz hasonló, nagyjából 10 napot igénylő megmozdulásokra gondolok. Az viszont évente két-háromszor beleférne. Szeretném, ha több helyre is eljutnánk a világban. Mindamellett persze alkotunk tovább, remélem annak is meglesz az eredménye. A mostani megmozdulás lelkesít annyira, hogy nagyon örülnék, ha a fellépések tekintetében nagyobb aktivitást mutatnánk, élőben többet adnánk a rajongók számára is.

Szapy: Köszönöm az interjút!

http://borknagar.com
https://www.facebook.com/borknagarofficial