A 'Chat Noir' kifejezéssel valószínűleg sokan találkoztak már, eredetileg egy 19.századi (1881-1897) francia szórakozóhely viselte ezt a nevet, s terjedt el azóta a nagyvilágban. Főként kávézók, panziók viselik a nevet, akár Budapesten is találni ilyet. De most nem ezekkel kívánok foglalkozni, hanem a név egy másik viselője, konkrétan egy zenekjarról beszélek. Idejük- lehetőségeik fényében rakták össze lemezüket, melyet bemutatni igyekezek most nektek.

A borító megtervezésén kétlem, hogy erőlködni kellett volna, a lemez címe adja a témát, ennek fényében a füstös szerencsebarlang hangulatát érezni rajta, de mindebből csak a pókerasztalt látni a 'szükséges' kellékekkel. Valamint hova lehetne akkor célszerűbben elhelyezni a tagok képeit, mint 4 kártyalapra, egész pontosan ászokra. Itt jön az első felismerés, mintha már láttam volna őket -s most nem a személyes megismerésre gondolok. Együtt az első bandájuk, más magyar csapatokban játszottak már mindannyian. Az újdonságoktól nem szoktam elzárkózni, de ha valakinek van zenei múltja (s ez alatt nem fél éves karrierű gimis punkbandát értjük), akkor várhatóan le is tesz valami értékelhetőt. Bár a mai magyar zenei világban lassan el lehet ezt is felejteni... No, tegyünk egy próbát, ha már itt a lemez, ne csak porosodjon, belefüleltem. Nem féltem tőle, részben ajánlásokkal jutott hozzám, nagyjából képben voltam, mit kapok. Nem is lett másképp.

Hat darab magyar nyelvű dal (azaz 5-intro, ami egy rövid darabnak befér) - szerettek volna többet is, de első nekifutásra ennyi sikerült - melynek első nagy pozitívuma: nincs köztük kirívó, nem odaillő, s igazán gyenge pontja nincs a lemeznek. Azon kívül, hogy túl hamar indul újra :) Semmi világmegváltó újítás, mindössze jól bevált zenei ötletekre épülő színtiszta, fogalmazzunk pontosabban: mocskos rock'n'roll. Viszont hűen idézi a füstös rock-ivók és némileg a 8főként) '80-as évek amerikai filmjeiből ismert országúti motoros kocsmák hangulatát. Ahogy a srácok meg is mondták: nem azt kívánják bizonygatni, hogy ők a fasza gyerekek és ez a lemez kell neked, mert ez kismilliószor jobb, mint xy zenekarok kiadványai. Mindössze szívből zenélnek, s inkább lejátsszák rendesen azt, amit biztosra tudnak is, nem folynak bele az ’önmagunkat is kurvára túl fogjuk szárnyalni’ témába. Ez így rendjén is van, legalább őszinte, és válik ezáltal élvezhetővé. Figyeld csak meg, tipikus rock’n’roll riffek és ütem, nem is bonyolult, viszont olyan pontos, úgy szól, ahogy kell. A hat nótából öt tartozik a tempós kategóriába, kifejezetten bulira illő zene (pl. a z Olaj a vérem, All-in, Démon), de egy jó kis kocsmai sörözés hangos aláfestésére is kiválóan megfelelne. A lassú (Itt hagytál) pedig az utóbbira mindenképp. Otthon is lehet hallgatni, a négy fal között, de saját észlelésem szerint úgy nem az igazi a hangulata (vagy hívd át a haverokat inni egyet, pókerezni,stb. s meg van oldva a probléma). S végre valami, amit nagyon hiányolni a zenében: a szöveg. Nem banális, pedig látszólag a nemes egyszerűség árulkodna már első hallásra. Az egymásra épülő 4-5 szavas sorok majdhogynem szavak felsorolása, félmondatok, mégis van értelme. Összeillő, választékos, s amennyire egyszerű, annyira tartalmas és igényes. Alapvetően a legkönnyebb rockbandaként a szex, pia, r’n’r témaköréből dalokat írni, sokan teszik is ezt – inkább azon a hangsúly, hogy miképp. Választékosan, alapszavakból összerakva, mégis hangzatosan? No, itt ezt tapasztalni. Nem tudom, ki hogy van vele, én ezt hiányoltam a mostanság megjelent magyar lemezekről. Tartsák meg eme jó húzásukat! Én meg elmondhatom, hogy ismét lett egy (igaz, kicsit rövid, de) fasza lemezem, melyet bátran mutathatok az ismerőseimnek, ha azt kéri, tegyek már be valami zenét…