Az útviszonyoknak köszönhetően a kb. 200km-es út időben hosszabbra sikeredett a tervezettnél, de sikeresen megérkeztünk a késő délutáni órákban Aradra, még éppen világosban. Így volt szerencsém kicsit szemlélni a várost, igaz csak autóból (valamint másnap egy kicsit, mikor reggelizni indultunk, de ez egy más történet). Patinás épületek, szűk és forgalmas utcák (akárcsak Budapest belvárosa, lásd V. és VII. kerület többek közt), kicsit se feltűnő, hogy ez bizony magyar város volt valaha. A legfeltűnőbb különbség, hogy román rendszámú autók közlekednek, román felirat mindenütt, és magyar szót nem igazán hallani, na meg szinte semmi közlekedési lámpa. Egyébként fel se tűnne, hogy más ország.

Az itteni klubtulajdonos már a szálló előtt várt bennünket, hogy elvezessen a szórakozóhelyére, nevezetesen a Taboo Rock Clubba, ami nagyjából a város szélén, a strand területén helyezkedik el. Átvonultunk hát, bepakolni, s hogy a bandák időben végezzenek a beállással. Első sorban megjegyezném, a tulajdonos egy korban 45-50év köztinek tűnő férfi, ha emlékezetem nem csal, Borik néven ismert. S kulturált megjelenése mellett látszik, hogy ő is a rockzene elkötelezettje, s lelkes támogatója, mindamellett kifejezetten kedves, és láthatóan örül, hogy nála lép fel a két zenekar. A helyre belépve jött első döbbenetünk, legalábbis a bejárat utáni kis folyosón áthaladva, a kör alakú terembe érve. Arra mi sem számoltunk, hogy egy ilyen komoly helyre érkezünk. Körben az ülőhelyek, a terem közepén egy nagy bárpult, mely körbejárható – azaz bőven el lehet férni ott is, azzal szemben egy kisebb színpad (mint megtudtuk, a z elsősorban a hétvégi rock-sztriptíz céljából), a falakon ismert bandák képei, s nem poszter, nem zászló, hanem molinó formájában. A bejárattal szemben pedig a zenekari színpad. Elég nagy ahhoz, hogy 5-6 fős bandák is elférjenek rajta. Ami pedig igazán fontos még, a hangosítás, jelen esetben le a kalappal, ez profi cucc volt, tényleg jól szólt. S színpadi világításban sem volt hiány, nem mondom, hogy őrült sok, de a hely méreteihez képest bőven elég és mutatós. Vélhetően az egyik legjobb rock-klub Románia szerte. Azt nem tudtuk igazán, mennyi emberre lehet számítani, de abban biztosak lehettünk, hogy itt garantáltan jó buli lesz.

A vacsora ezúttal sem maradt el, a vendég az vendég, nem panaszkodhatunk az ellátásra. Probléma csak akkor akadt, mikor indultunk vissza, hogy még kezdés előtt benn legyünk. Ugyanis a strand bejáratánál ácsorgó biztonsági mindenképp belépőt akart fizettetni velünk, mondván, a strand területére való belépésért mindenkinek fizetni kell, s hiába mondtuk neki kik vagyunk, őt nem érdekelte, azt tette, amit mondtak neki. Némi vita, telefonálás az illetékeseknek, de csak bejutottunk. Elég morbid lett volna azért fizetni, hogy a zenekarok bejussanak fellépni…. Ezek után még a klub tulajdonosa kért elnézést, pedig igazán nem ő tehetett erről. Azon túl még egy nagyon korrekt dolgot tapasztaltunk: ugyebár csak meginna az ember 1-2 sört (meg mikor mennyit), s mikor kikértük italainkat, becsületesen leszámoltuk a fizetendő összeget, mire a pultos közölte, hogy a ház ajándéka, nem kell fizetnünk. S ez ment egész este. Ez már szinte hihetetlen volt számomra, de igen, ilyen is létezik.

Este tíz felé járt az idő, mikor ideje volt kezdeni, s a Masterpiece csapott a lovak, akarom mondani a húrok közé. Hangzás pöpec, előadásmód hibátlan, adjuk hozzá az eljátszott Metallica dalok ismertségét, a siker garantált. Aki előre ment táncolni, csápolni, az ott is tartózkodott az első számtól az utolsóig, nagy részük együtt énekelt a bandával, többen fényképezni kezdtek, vagy épp felvenni próbálták a műsort- nem volt érdektelenség, s ülő embert se nagyon lehetett látni. Igen, egy buli ilyen kellene legyen, szemmel láthatóan itt is hálás közönséget fogott ki a csapat, s nem fotelrockereket. Az egyik legnagyobb sikernek talán a Symphony of destruction bizonyult, mely az énekes, Andy egyik nagy kedvence egyben, s ehhez mérten szerintem tökéletesen adják elő, a közönség másik nagy kedvence pedig a Master of puppets volt, melyre igazán beindultak. De nehéz ennyire kiemelni, mi mennyire vált be, mert tényleg hatalmas volt végig, sikeresen bemelegítették, sőt, megmozgatták a népet.

Ezt követően állt ki a Nimfonia, s csendült fel a kezdő nóta, Come as you are…. Valamennyire megcsappant a csápoló-táncoló emberek száma, de vegyük figyelembe, ez eleve egy lassabb dal, s itt szemmel láthatóan a Metallica rajongók voltak többségben. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne sikerült volna így is jó bulit csapni. Kellett még pár sláger, szépen kúsztak vissza emberek a színpad elé, no meg az előadásmód. Mint már említettem, tényleg nagyon jól szólalt meg, s olyan szinten visszaadja az eredetit, hogy ha nem látod, észre sem veszed talán, hogy ez egy másik csapat. Alakult itt is a hangulat, s mire az utolsó dal lement, már erősen látszott, a visszatapsot ők sem ússzák meg, s kell még egy dal, ami természetesen a legismertebb, legkedveltebb, s a Nirvana talán leginkább buliba illő dala, a Smells like teen spirit. Erre aztán igazán beindultak az emberek, volt tombolás elöl, a zenekar pedig nyugodt szívvel zárhatta fellépését: itt is elérték azt, amit szerettek volna: úgy játszani, hogy ’leszálljon a közönség feje’. Sikerült, teljes mértékben.

Viszont az előző este tapasztalataiból kiindulva még időztünk benn kicsit, hogy száradjanak, senkinek nem hiányzik egy megfázás, így is akadt ezzel elég problémájuk. Így hát maradt még a barátkozás a jelen lévőkkel, külön örömömre szolgált, hogy itt is akadt magyar ember bőven, akikkel jót beszélgethettem a végén. No meg rock-diszkó, s erre sem lehetett panaszkodni, kifejezetten jó zenei választékkal rendelkeztek, Andy és Nimród számára pedig ’tisztelegtek’ kicsit, s egy Altar dal is lement (ugyanis ők játszanak abban a bandában is). Igazán kellemes este volt, csupa jó élménnyel távozhattunk innen is. S ha valaki Aradon vagy környékén jár, s bulizni szeretne, merem javasolni, ebbe látogasson el, garantáltan nem jár rosszul.

[Tovább a képekhez...]

Masterpiece:
• Andy Ghost (Altar, ének)
• Nimrod (4motion, ex-Altar, gitár)
• Dr. V. (Voices of Silence, gitár)
• Liviu (CUG, basszgitár)
• Levi (Outline, dob)

Nimfonia:
• Zozó - ének, gitár (ex-Bloom, ex-Drakkon, ex-Garden of Eden)
• Peták - basszgitár (ex-Bloom, ex-Garden of Eden)
• Pisti - dob (ex-Bloom)

http://www.myspace.com/masterpiecebandro
http://www.myspace.com/nimfonia
http://www.myspace.com/zozoguitargardenofedenhungary