Sokan meséltek már Erdély szépségéről, s be kell valljam, kíváncsi voltam, milyen is az, miről annyit meséltek. Aradról indulva 400km utazás várt ránk, hogy eljussunk Székelyudvarhelyre. Ez nagyjából 8 óránkba tellett, volt idő pihenni is, az autóból bámészkodni is. Jobbára tényleg szép tájon haladtunk át, legalábbis aki szereti a hegyvidéket, annak teszik a látvány, főleg ahogy egyre közeledünk Székelyföldre, úgy lesz egyre szebb. A fáradtság sem okozott különösebb gondot, alvás helyett a tájban gyönyörködni, lehetőség szerint fotózni érdekesebb volt, aludni lehet máskor is! Az út egyetlen rossz pontja az úgynevezett ’halálváros’. Közvetlen egy kombinát mellett helyezkedik el, melynek hatalmas kéményeiből kiáradt füst és korom miatt nem csak hogy a város komor és szürke árnyalatú, befeketedtek a fák, a tetők, s rengetegen szenvednek rákban. Elég szomorú, sajnos ilyen ez a világ….

Mire Segesvárra értünk, besötétedett, így az ott található, külön kihangsúlyozandó: Segesvári várból se láttunk szinte semmit, csak egy épület a hegyen, kivilágítatlanul (s közben hallottam tudtam meg, hogy ez nem a Drakula vár, csak a komcsik könyvelték el annak, hogy valamit beleírhassanak még a 'román történelembe', s lett belőle turistalátványosság egyben. Valójában az igazinak csak a romjai találhatók meg a hegyekben, erről persze sokan nem tudnak). Ide már nem volt messze a város, hova tartottunk, de mégis időbe tellett, rettenetes utakon kellett megtegyük a hátralévő 50km-t. Jobbára egy sávnyi aszfalt, az is csupa kátyú, de még csak javítva sincs. Mint megtudtuk, ez még csak nem is a román kormány hibája, hanem sokkal inkább az ottani magyar politikusoké. Őszintén szólva, így még szégyenletesebb az egész, s hogy ilyen állapotok uralkodjanak.

Végül szerencsésen, különösebb problémák nélkül érkeztünk meg Székelyudvarhelyre, a klubot vezető Zotyo jött elénk, hogy megmutassa szállásunk. Gyors pakolás, és irány a klub, hogy ott készüljünk tovább az estére. Beszerelés, beállás, vacsora (itt is kaptuk!), majd várjuk a közönséget. A hely tekintetében annyit elmondanék, igazán hangulatos, rock-klubnak pedig kiváló a kialakítása. A rácsokkal leválasztott tánctér, a színpadon a dobos is egy ketrecben foglal helyet, keverőpult magasban, hova lépcső vezet fel- az egésznek van egy hatása, jó kis zúzós bulikat lehet itt rendezni. A vendéglátás itt is kiváló, sőt! Első körben vacsora után egy láda sört csaptak a zenekaroknak, mondván, ez a minimum szerintük. S végül még a pálinkakóstoló sem maradt el. S addig nem volt róla tudomásom, hogy mily egyszerű lesz találkoznom azzal, kivel megbeszéltem, ugyanis ott derült ki, hogy jelenleg a helyet segíti, a rocközön tagjai közül egy igazán jó fej emberke, Kszl, azaz Szilárd. S ahogy azt előre lebeszéltük, még buli előtt nem maradt el, hogy egy sör mellett leüljünk beszélgetni kicsit- s folytattuk ezt később, mikor munka közben pihent kicsit :)

Az igazat megvallva kicsit többen is jöhettek volna, főleg hogy mindössze 6LEI (új román Lei!) volt a belépő, ami helyi viszonyokban mindössze két sör ára, míg pl. Váradon jó ha egyet kaptunk annyiért, s kb a duplája belépő is volt a többi helyen. Persze nem azt mondom, hogy pangott a hely, de egész jól elfértünk, hely befogadóképességének nagyjából fele- kétharmada közé saccolom az összegyűltek mennyiségét. Na de amilyen hangulat alakult itt ki, az viszont ütött minden eddigit! Ezek a fiatalok tudnak bulizni, a felől kétség a tapasztaltak alapján. Mind a Masterpiece-t, mind a Nimfonia-t imádták, volt mozgás a táncteremben, nem is kicsit! A setlist az elmúlt két naphoz hasonlóan maradt ugyanaz, nem kívánom újra felsorolni, elég megemlíteni, a bandák itt is produkálták azt, mit elvárnánk tőlük, fergeteges bulit csaptak, s érezhették a közönség örömét és háláját. Mindkét bandát visszahívták a színpadra, de itt voltak oly telhetetlenek, a másodikként játszó Nimfoniát a visszatpasolásra játszott záró dal, a ’Smells like teen spirit’ után se akarták engedni, így újra felcsendült a ’Rape me’, okozva ezzel mindenkinek ismét nagy örömet.

Zotyo,a klubot irányító srác pedig rögtön tett róla, hogy ne menjenek még az emberek, hanem érezzék jól magukat, a koncertek után gyorsan zenét indított, s nagyon is tudta, mit kell válogatni, a tánctéren maradtak még emberek tombolni egy jót. Komolyan mondom, talán ez volt a legjobb a négy állomás közül, ha az összképet tekintjük. Igaz, nem szállodában aludtunk, nem hatalmas klubban voltunk, viszont az emberek viselkedése, a buli hangulata, a hely atmoszférája olyan összképet nyújtott, hogy itt kifejezetten jól érezhette magát az ember. Részemről sikerült ezt olyan szinten, hogy valamikor hajnal 5 tájékán távoztam aludni, mikor már rajtam kívül vendég se volt, s zárni kellett a klubot. Ebből a városból nem rohantunk, reggel kényelmesen megkávéztunk, majd átmentünk egy Jungle nevezetű helyre reggelizni, láttunk egy kicsit a helyből is. S elsőre fura, hogy ha úgy vesszük, hivatalosan Románia, de ez valóban a székelyek területe, ahol még a román is jól beszél magyarul, s a városban is kb minden magyarul van kiírva, s olyan szinten barátságosak az emberek, hogy jobban érezhettük magunkat, mint sok esetben itthon. Amint lehetőségem nyílik, garantált, hogy ide visszalátogatok, kicsit hosszabb időre is, s nem csak a buli kedvéért. Ez tényleg egy gyönyörű hely!

[Tovább a képekhez...]

Masterpiece:
• Andy Ghost (Altar, ének)
• Nimrod (4motion, ex-Altar, gitár)
• Dr. V. (Voices of Silence, gitár)
• Liviu (CUG, basszgitár)
• Levi (Outline, dob)

Nimfonia:
• Zozó - ének, gitár (ex-Bloom, ex-Drakkon, ex-Garden of Eden)
• Peták - basszgitár (ex-Bloom, ex-Garden of Eden)
• Pisti - dob (ex-Bloom)

http://www.myspace.com/masterpiecebandro
http://www.myspace.com/nimfonia
http://www.myspace.com/zozoguitargardenofedenhungary