A turné zárónapja tartogatott még meglepetéseket, többet is, mint vártam volna. A Masterpiece tagjai ezen városban élnek, az öt tagból egyébként négyen magyarok, de ott ismerik őket, mondhatni, a helyi sztárzenekar. Másfelől aki nem ismeri a helyet (ugyebár nem mindennapos dolog hogy oda utazzunk), a Szamos konkrétan átfolyik a városon, de úgy, hogy teljesen körbe van építve, s mivel itt még viszonylag kicsi a folyó, nincs ártere sem. A klub pedig, ahova érkeztünk a bandákkal, a folyó partján található, nyári időszakban igazán kellemes hangulat lehet kiülni a folyóra néző teraszára, melynek egyetlen hátránya lehet viszont emellett az áramlás zaja. Belül viszont kellemes hely, s elég tágas- ahhoz képest, hogy többen azt mondták, nincs a városban egy igazán nagy hely bulizni, azért szépen el lehet ott férni. Az utca szintjéhez mérve inkább pincehelység lenne, a nyugodtabb szórakozásra vágyóknak van kialakítva elég ülőhely a külső felében, a bejárattal szemben, balra fordulva viszont a koncertterembe jutunk, mely alkalmas ránézésre kb. 100-150 fő befogadására. S még a teremből nyílik egy rész, mely további ülőhelyekkel rendelkezik, jelen esetben a backstage szerepét is az töltötte be, oda kaptunk külön, a számunkra lefoglalt helyet, az érkező fiatalok nem túl nagy örömére, hiszen sokan pályáztak a kényelmes kanapékra, ahonnan a zenét is hallani.

Itt már Masterpiece kellett megoldja a hangosítást, mondhatom, gond nélkül, hiszen az egyik tag, Nimród ezzel foglalkozik, ebből eredően garantáltan jó felszerelést tudtak hozni. Valamint színpadi fény se volt túl sok, viszont itt ismét beállították a dobok mellé a magyarországi állomásokon is használt lámpáikat, mely különböző színekkel s mintákkal adott többletlátványt a zenekarok színpadi produkciójához. Még messze voltunk a kezdéstől, mikor már gyűltek az ifjak- igen, ahol sok oktatási intézmény van, fiatalból is sokkal több, s persze sokuk szeretne szórakozni, szombat este meg főleg. Este fél tízkor már kezdtek türelmetlenkedni, de a Masterpiece még nem állt teljesen készen, kicsivel tíz után viszont elindították a bulit. Eddigre összegyűltek bent annyian, hogy a tagok a színpadig alig tudtak eljutni, mi pedig jobbára az oldalsó teremből figyeltük az eseményeket, mert egyszerűen nem fértünk ki a közönség soraiba.

A koncertterem teljes mértékben megtelt, s ahogy felcsendült az első nóta, erőteljes mozgolódásba kezdtek az ifjak, perceken belül hatalmas pogó alakult ki az első sorokban, az energiával teli ifjak tomboltak, de olyan szinten, amit itthon legfeljebb a nagyszínpados koncerteken tapasztaltam eddig. Fáradhatatlanok voltak, s mivel a csapat a város egyik legismertebb és legkedveltebb bandája, ráadásul Metallicát játszik, amire valóban lehet bulizni, valódi koncertélményt nyújtott. A színpadon épp hogy elfért a banda, de megoldották, itt sem maradtak el a figurák, mikor melyikük állt előrébb, hogy még hergelje a közönséget, öröm volt látni amit leművelnek ott ’fenn’, és az ifjak ’lenn’. Nehéz lenne megmondani, a végére melyik oldal fáradt el jobban, de végeredményben annyit lehet mondani, iszonyat jó hangulat alakult ki a teremben. Ahogy megszólalt a Master of puppets, a Seek and Destroy, vagy a Creeping death, szó szerint megőrült a közönség, s csupa vidáman csápoló ill. a tempós részeknél elég nagy körben pogózó embert lehetett látni. A tervezettnél kicsit hosszabb is lett a műsor, annyira nem akarták elengedni a zenekart. Van aki nagyon ellene van a tribute bandáknak, nem érti hogy mire jó, de úgy vélem, ha valaki így tud kiállni, mint a Masterpiece és ilyet bulit csapni, akkor miért ne? Úgy látom, van erre igény, s mivel az eredetit látni ritkábban lehet, ráadásul nem mindenki tudja megfizetni, ily formában kárpótolva érezhetik magukat. Ezen öt kolozsvári srác révén legalábbis garantált.

S persze az est még nem ért véget, a Nimfonia csak ezután következett, mondanom sem kell, a terem még mindig tele, kíváncsiak várták az egybegyűltek, milyen a menü további része. Nem kellett nagyon győzködni őket, kezdődött az első dal: Come as you are. S hiába a nagy hangerő, ahogy Zozó elkezdett énekelni, olyasmit tapasztalhattam meg, amit a Diesel-klubos budapesti Amorphis koncertről hallottam (azaz olvastam), hogy a közönség hangosabban szólt. Pedig itt nagy valószínűséggel kevesebben voltak, legfeljebb 150en, s azzal tele a terem, de mégis sikerült nekik. A zenekar is csak nézett, de egy pillanatra se estek ki a ritmusból, viszont örültek, hogy elérték itt is, sőt, a turné alatt leginkább itt, amit akartak, ők is hatalmas bulit csaphattak. Az éneklés később alábbhagyott, de a közönség lelkesedése még nem, továbbra is ott csápoltak, mozgolódtak, a dalok tempójától függő intenzivitással. Személy szerint egy mukkot nem értettem a konferálásból, mivel románul nem tudok, az énekes, Zozó pedig a vegyes közönséghez igazodva inkább ezt a módját választotta, egyedüli, ami látvány alapján érthető volt, mikor a pálinkával kapcsolatosan poénkodott, az ifjak pedig jókat nevettek.

Hogy végül mennyire sikerült jól az est? A csapat rendíthetetlenül letolta koncertjét, a közönség tagadhatatlanul élvezte végig. A színpadi kiállás még inkább rátett, míg Pisti a doboknál végig felhőtlen hangulatban ütötte a bőrt, mosolygott, örült, a basszeros, Peták vidáman, önfeledten mozgolódott pengetés közben, látszott, mennyire elkapta az ütemet, Zozó pedig szándékosan dülöngélt, botladozott időnként, s néha földre rogyva folytatta. Mindezt mint mindegyik buli alatt, megoldották most is úgy, hogy hibátlan legyen a produkció. Mondanom sem kell, őket is alig akarták elengedni, mikor a gerjesztett gitárt a színpadon hagyva elvonultak, túlkiabálni már nem tudtak az ifjak, csak értetlen fejjel álltak, majd elkezdtek integetni a ’backstage’ felé, hogy ők még buliznának, szóljon még zene. Még két dal, s koncert vége, de még ekkor is telhetetlenkedtek többen, nagyon élvezhették a koncertet :) A hely tulajdonosának véleményét idézve pedig elmondható, hogy ekkora sikerű buli nem volt ott az utóbbi időben, ő maga is meglepődött azon, amit sikerült összehozni...

Napközben még azon aggódtak, minden rendben lesz-e a hanggal, mivel mindkét énekes megfázott kissé, és minden nap azzal telt, hogy szedték a gyógyszereket, koncert előtt pedig gőzöltek. Szerencsére különösebb gond nem volt, s fergetegesre sikerült az este, a kolozsvári pedig különösen jól, tekintve mennyien összegyűltek. Másnap már román fórumon olvashattuk egy számunkra ismeretlen lány beszámolóját, aki így vélekedett (igyekszem szavaihoz hűen idézni, ahogy nekem is fordították): A koncert Metallica-tribute része nagyon tetszett neki, gimnazista éveire emlékeztette, a Masterpiece előadásában pedig kifogástalan volt. A Nirvana is nagy kedvencei közé tartozik, de ilyennel még nem találkozott. Mivel azt a zenét hitelesen előadni nem könnyű, Kurt Cobain énekstílusát, s hangját visszaadni, de ezen az estén ami hallott a Nimfonia révén, olyan volt számára, mint amikor az ’anyazenekar’ felvételeit hallgatta. Mondhatni élőben hallotta a Nirvana-t. S igaza van, ilyet tényleg ritkán látni, ő kifogta, jól választott bulit. S mindenki más, aki ellátogatott valamelyik állomásra, ugyanis nagy valószínűséggel több ilyet nem fognak látni, legalábbis a Nimfonia a jövőben saját dalait kívánja játszani, nem tribute-ként akar eredményes lenni (ami pedig zenei múltjukat illeti: Bloom, Drakkon, Garden of Eden tagjai közt voltak fellelhetőek az elmúlt 20évben, nem ma kezdték a pályát…). Le a kalappal előttük, valóban elismerésre méltó amit leműveltek négy nap alatt. Hasonlóképp dicséret a Masterpiece számára is, ők se kispályásak, hiszen mindannyian gyakorlott zenészek (Altar, Voices of Silence, Bloom, CUG, Outline), viszont ezen Metallica tribute-formációjukhoz még lehet szerencsénk, csak javasolni tudom mindenkinek, aki élben szeretné hallani a dalokat nem eredeti, de minőségi előadásban. (De ajánlom figyelmetekbe a tagok többi csapatát is, ha valami számotokra talán újat, de jót hallgatnátok)

Zárásképp azt mondhatom, nagyon kellemes négy nap volt, gyönyörű helyeken, nagyszerű közönséggel és vendéglátással mindenütt. A zenekarok több tiszteletet és megbecsülést kaptak, mint amire számítottak, s a koncerteken kívüli idő is igazán jól telt. Jó társaság, a két csapat együtt végig problémáktól mentesen, együtt viccelődve utazott, személy szerint pedig az a minimum, hogy megköszönjem a meghívásukat, számomra is felejthetetlen élmény volt ez. Majdnem olyan, mint amiről szól a ’Majdnem híres’ című film, csak itt a balhék, botrányok elmaradtak, viszont az a fajta maradandó emlék, melyre szívesen emlékezek vissza évek múltán is.

[Tovább a képekhez...]

Néhány amatőr video a youtube-on elérhető:
Come as you are
Pennyroyal tea
Egy percnyi részlet a tombolásból


Masterpiece:
• Andy Ghost (Altar, ének)
• Nimrod (4motion, ex-Altar, gitár)
• Dr. V. (Voices of Silence, gitár)
• Liviu (CUG, basszgitár)
• Levi (Outline, dob)

Nimfonia:
• Zozó - ének, gitár (ex-Bloom, ex-Drakkon, ex-Garden of Eden)
• Peták - basszgitár (ex-Bloom, ex-Garden of Eden)
• Pisti - dob (ex-Bloom)

http://www.myspace.com/masterpiecebandro
http://www.myspace.com/nimfonia
http://www.myspace.com/zozoguitargardenofedenhungary