Túl jól éltem, meg volt mindenem.
Új lakás, új autó, csillogó ékszerek,
De mára mindenem elveszett már,
Nem voltam túl nagy spiller, megbuktam,
Mint Rottenbiller.
Azt hittem, mindig így lesz már, s
Úgy élhetek majd, mint egy kiskirály,
És most a népkonyhán vár egy tál leves.
Nem értem, nem értem miért néznek rám
Így az emberek.
Refr.:
Telnek az évek, múlnak az évek,
Egyik, a másik után
A Hajléktalan-szálló tárt-karokkal vár.
A hideg az arcomba vág,
Én lehetek majd, én lehetek majd
A Koldusok közt a király
Túl jól éltem, meg volt mindenem.
Egy Luxus Jachtom is volt, lenn a tengeren,
De mára mindenem elveszett már,
Nem voltam túl nagy spiller, megbuktam,
Mint Rottenbiller.
Azt hittem, mindig így lesz már, s
Úgy élhetek majd, mint egy kiskirály,
És most a népkonyhán vár egy tál leves.
Nem értem, nem értem miért néznek rám
Így az emberek |
