A beszűrődő utca zajoktól félek.
Ez nem az én világom már.
Bilincse ver és gyakran pofont ad az élet,
jó lenne végre, ha úgy élhetnék már
Refr.:
Szabadon, mint a madár,
nincs gát, nincs bilincs, nincs határ!
Szabadon, mint a madár,
nem kell fű, nem kell por se már!
Szabadon, mint a madár,
úgy érzem, nem kell semmi már,
Hisz’ életem, életem csak szabadon élhetem!
Minden nappal, egy új napra ébredek.
Az illúzióim romokban már.
Megpróbálom túlélni ezt az életet,
csak az hiányzik, hogy úgy élhessek már
Szabadon, mint a madár... |
