Az eddig-volt véget ért
Mindaz, mi táplált, s érlelt
Egy hithű szenvedély, ami
Féltő magányba révedt
Bánkódni sincs miért
Nyugtot ember hiába vár
Még ha az én mélyére is száll
Enyhet ott úgysem talál
Azt mondta: "Egyszer talán
Ha mindez semmivé vált,
Nézzünk szembe újra
Mert még annyi minden vár
S jobb is lesz talán
Egyedül, mással sem gondolva"
Azt mondta: "Egyszer talán,
Ha mindez semmivé vált,
Nézzünk majd ott szembe újra
Mondd mivé is válhattunk volna.
Mert ára van a múltnak
Néha több is, mint elég
Megfizetünk majd minden percért
Ha kiderült mennyit ért.
Keressük kábán
Amit csak a másik ád
Mindhiába
S csak ülünk némán
Együtt - árván
A semmi ágán,
A semmién..."
Lehet, én tévedtem
Kevés, mi összeköt
De a tűz mégis hiányzik
Ami csak Őtőle jött
Másban mást keresni
Önámítás
Az egyéni érték
Csak ettől szép a más
A káprázatnak régen vége
Ő elment, igen messze jár
Így évek múltán csak azt remélem,
Mit keresett megtalált
De ha valaha ketten,
Behegedt sebekkel
Csak még egyszer találkoznánk
Bár megköszönhetném
Mindazt a jót, mit szánt rám
A semmi ágán... |
