Valahol láttalak már
Nem is hiszed tán olyan rég
Gyűlöltelek
Túl tiszta voltál még
Kerestük együtt egy szilárd magját
A létnek, mi úgy körülzár
Túl mindenen
Így vesztünk el talán
Innen a mélyből nézve
Nincsen talány
Nézz fel a felszín messze
Nincs is talán
Egy másik élet képe
Csak lidércfény
Óvd hát meg magad a bajtól
Ne remélj! Ne remélj!
Túl sok álmon, s az út porán
Kutattam én is, mit rejt a táj
De a falak mentén csak annyit értek
A horizont fölé soha ne nézzek!
Mi ott vár üres szabadság
Káosz, kétely, szomj, magány
És a válasz annyi, bármit is kérdek
A horizont fölé soha ne nézzek!
Vedd számba, hogy miben hiszel még
S, hogy tényleg hiszed-e még
Nem csak a felszín, hogy óvjon
Ha kínoz az üresség
Innen a mélyből nézve
Nincs káosz és nincs talány
De ha az éj leszáll, remélem
A horizonttal álmodom tovább |
