Elbűvölő alkony
Lelkem is bomlik tán
Cseppként leszek ma tenger
Harmatként óceán
Szétfolyni a forró űrben
Átlépni a múlt falán
Egy lenni a mindenséggel
Élni akár a halál....
Fentről nézve más
Nincs szenvedés, sem hanyatlás
És ami igazi még
Már csak fentről nézve szép
Szemközt az ősi térrel
Benne élsz a rész hevével
Alant elterül még a táj
Akár a magány
Élet súlyának
Égő fájdalma
Minden percének
Vérző vágyálma
Létezni más
Olyan, mint szállni, ha nincs határ
S látni, hogy minden halálra vár
Elbűvölő alkony
Lelkem is bomlik tán
Cseppként leszek tenger
Élek akár a halál... |
