Emlékszem a pontra, hol kezdtük
Sok naív, ártatlan percre
Közös álmunk nem felejtjük
Nem leszünk vágyaink veszte
Nem vigasz, hogy nincs igazság
Nem adjuk, mi igaz reánk
Ami minket bélyegez meg
Velünk él, s remélünk véle
Erőt ád a némaságban
Ahol várunk saját időnkre
Nem kértem soha a jövőt
De a múltam enyémnek érzem
Nem kötöm fel magam a kendőt
Tapadjon máshoz a vérem
Nem vigasz, hogy másnak rosszabb
Nem vigasz, hogy másnak se jár
Felejtés a gyenge jussa
Gyalázat és a lemondás
S csak annyi lesz sírunkra írva
"A világ reánk sohasem várt"
Emlékezz a pontra, hol kezdtük
Sok célra, hiú reményre
Amit tettünk nem feledjük
Legalább ezt hagyjuk örökbe
Falak ellen, széllel szemben,
Szüntelen kereszttűzben,
Túl nehéz erőre lelni
S hinni egy saját jövőben
Ha kérnék valami mégis
Félek csak ennyi lenne
Milyen volt tisztának lenni
Hadd ízleljem csak egy percre
Még...
Csak egy percre még...
“Nincsen apám, se anyám
Se istenem, se hazám”
Úgy eladnám a lelkemet,
De az ördög - maga se venné meg!
És ha elfogy az erő
Ne sírj, vígasztalj engem
Már csak a múltunk közös
Ölelj át és engedj utamra el |
