Szürke, gomolygó égbolt,
Eltűnt minden, mi rég volt.
Befagyott, jeges tavak,
Szél hordja szét a havat.
Süvöltő fuvallat
Járja át a falvakat.
Elszáradt, kopasz ágak,
Szétfoszlott, üres vágyak.
Ref.:
Egy korszak véget ért,
Az örök tél, mi bennem él.
Emberi hús szaga terjeng,
Az éji vad felfigyelt erre.
Hajtja őt a gyilkos ösztön,
Prédája után ered rögtön.
Monológ:
Mint vonyító farkas, ki a holdat ugatja,
Úgy üvöltök én is ködbe burkolva.
Választ várok, de hiába,
Elvész minden a rideg tájba.
Szürke, gomolygó égbolt,
Eltűnt minden, mi rég volt.
Befagyott jeges tavak,
Szél hordja szét a havat. |
