II.
Emlékezz a napra
Mikor a porban, vérbe fagyva
Találtad gyermeked
Emlékezz szavaidra
Melyeket az ég felé kiáltottál
És bosszút fogadtál
De Te is a porba hulltál
(Kínok közt haljon, ki elvette gyermekem életét)
Hosszú utat tettünk meg
Az ido viharos tengerén
Lelkünk rabul volt ejtve
Élet és halál küszöbén
Ismét megremeg a táj
Szabadon enged minket Földanyánk
Csendes sötét árnyként
Halált hozva, e világon túlról
A folyón, mely könnyeinkbol fakadt
Vesztes csatákból toborzott holt hadak
Fekete vértben sorakoznak fel
Kiknek ártatlanul halniuk kellett
Kik a keresztes zászlók elott
Nem hajtottak fejet
Néma csönd, ismét mint századokon át
Elsorvad körülöttünk a világ
Nem süvít a szél – Nem zúgnak a fák
Elbújnak a vadak – Eltunik a Hold és a Nap
Népünk bosszúja beteljesül
Vér festi újra a csatamezot
Lelkeket pusztítunk szüntelen
Némán hagyják el a testeket
Vesztes csatákból életre kelt hadak
Kardjain szárad véretek
Hol van most istenetek?
Veletek halt, hisz bunben éltetek.... |
