A fájdalom koronája
Testemre jelet égetett
A fájdalom fekete koronáját
A bárány kezében megtört a pecsét
S irtotta népét s a családját
Elvették gyermekem kitépték testemből
Álmomban most is sír a teste ég véremtől
Angyalok ölében a teste szenderül
Fáradt szemében a kegyelem könnye ül
Lemészárolt anyák légióit látja
S halja tízezer gyermek sikolyát
Az emberi királyság végzete dereng
Sivár csend s a magány jő el
Ismeretlen helyen reménytelen tájon
Téli borús ég alatt örömtelen határon
Meggörnyedt emberek üres szemébe nézve
Csak zúgva áradó gyötrelem él
Hited lángja újra égjen
Járja át tested az önző szégyen
S hogy minden jóság elkerüljön
Lelked nászt a kínnal üljön
Keresztre feszített tekintettel
A béke áldott szent helyén
Térdre rogyva sírva kérjed
Hogy a gonosz vére kíméljen téged
Gyászban -Sírásban
Bűnben -Áldásban
Árnyékba rejtőzve
Lelkünk fertőzve | 
