Emberen felül
Népem a kárhozottak.és a bűnök népe
Túl régen élek e romló testbe
Tisztíts meg áldott emberi szellem
Ne kényszeríts már hogy, élnem kelljen,
Életem egy magányos árnyék
Ki kését feni gyermekek torkán
S magam állok most magam előtt
Bosszút állni mint dühöngő orkán
Tudatára ébresztem a világomat
Haldoklunk itt már mindannyian
Az ódon testem, nem lel nyugalmat
Hát kövek alatt hadd nyugodjon sírban,
Emberen felül levő erőket
Felismerve, megnyitva
Egyéniség önállóságát
Elvesztve,módosítva
Világnak soha nem remélt
Mélységét átjárva
Önnön sorsunkat
Vállalva, irányítva
Fény csak abban válik áldássá aki végső
Nem osztható, utolsó és tovább nem fejthető
Azt ragadja meg, azt emeli fel, s újra álmodja
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja
Elvesztet hitemmel , keserű szavakkal, a tudatom hívott (téged)
Jelekkel melyeket álmatlan éjszakáim során magába szívott |
