Idegenként hulltam én
E züllött, zord világra,
Utamon más nem kísért,
Csak a szeretet és a fény.
Szemeimben büszkeség,
És őrült kalandra vágyva
Ami tiltott, pont azt szeretném.
Voltam már magamban,
És voltam már mással,
De bárhol járok, megvéd engem
Majd a sejtelmes éj,
A sok emberi gonoszság
Nincsen rám hatással,
Téged nézve olvad bennem a jég.
Ó, sarki fény, gyere, gyógyíts meg engem!
Nézd, összetört a testem s a lelkem!
Szívemben égsz ezután, tudom jól.
Mást mit remélsz egy hullócsillagtól?
Idegenként sodródom,
A nagy folyam egyre csak árad,
Űzött vadként nincsen békém,
Sorsom a menekvés.
Izzad bennem a félelem,
A sár az arcomra szárad,
A rémálmokból nehéz az ébredés.
Ó, sarki fény, gyere, gyógyíts meg engem!
Nézd, összetört a testem s a lelkem!
Szívemben égsz ezután, tudom jól.
Mást mit remélsz egy hullócsillagtól?
(szóló)
Ó, sarki fény, gyere, gyógyíts meg engem!
Nézd, összetört a testem s a lelkem!
Szívemben égsz ezután, tudom jól.
Mást mit remélsz egy hullócsillagtól?
Oh!
Ó, sarki fény, gyere, gyógyíts meg engem!
Nézd, összetört a testem s a lelkem!
Szívemben égsz ezután, tudom jól.
Mást mit remélsz egy hullócsillagtól? |
