Sötét az ég a felhők fölött,
S az utcán véres a hó.
Az élet a kerekek közé lökött,
S csak feledni volna jó,
Hogy a világ romokban áll,
Nincsen már reménysugár,
És ott a sok hazug szó,
Mely kábult fejekre vár.
Gyere és nézd, hogy szorítja szét
Szívünket a lánc,
S tapossa sok ballépés neszét
Suttogó halotti tánc.
És akiknek nem gyúl ma fény,
De nemes láng ég szívük mélyén,
Kisimul a ránc a sorsuk kezén,
Most a vég kezdetén.
Századszor szólít ma harcba a szívünk,
Századszor érezzük a lélek tüzét,
Századszor látjuk a városok romját,
Álmunk most így oszlik szét.
Vér és keserű íz van a szánkban,
S az se baj már, ha fáj.
Hiába küzdünk mind elszántan,
Ügyünk vesztésre áll.
Itt a perc hát, mind erre várt,
Ki más megoldást sosem talált,
S követve majd a hősök hadát,
Nem féljük a halált.
Századszor szólít ma harcba a szívünk,
Századszor érezzük a lélek tüzét,
Századszor látjuk a városok romját,
Álmunk most így oszlik szét. (x2)
(szóló)
Tisztul az ég a felhők között,
S az utcán olvad a hó.
Az élet a szemeink közé köpött,
De nincs már félnivaló.
Ez a világ békére vár,
Kell még egy reménysugár,
És a sok-sok hitvány szó majd
Mind a pokolra száll.
Századszor szólít ma harcba a szívünk,
Századszor érezzük a lélek tüzét,
Századszor látjuk a városok romját,
Álmunk most így oszlik szét. (x3) |
