Nem tudta hatfelé osztani
Szeretetét apám.
Apa volt, de nem volt szülő.
Neki mindegy talán.
Egy otthonba dugott,
Hogy vigyázzanak rám
Dobogókőn, szép kastélyban,
Ami az erdőben áll.
Játszottunk a kék teremben,
Meleg volt, a koszt jó,
Minden este mesélt nekünk
A televízió,
Lágy zene szólt elalvás előtt,
Gramofon, nem rádió,
Hangos volt és nagyon gyengéd
Az "Il Silenzio".
A szánt lovacska húzta télen,
Mint egy szovjet népmesében.
Hattyú a tóban,
Kastély a hóban.
Volt házirend, s a jó gyereknek
Mézeskalácsház is járt,
Botos róka a rosszabbnak,
Lókötőknek frász.
Megléptem az első héten,
Mert nem bírtam tovább,
Hogy gép kívánjon minden este
Jó éjszakát.
Egy tanáromban felismertem
Tigris helyett a kecskét,
Mekegni kezdtem neki,
Ha kérdezte a leckét.
Poétának készült, rajtam
Úgy töltötte kedvét,
Hogy a forró kályhán szavaltatta |
