Egy pompás pléh dobozba zárom
S többé nem kábít az álom
Mindent elhiszek
Azt hogy London nincs a holdon
Többé nincsen semmi gondom
S ettõl szép leszek
Mert minden bûnt tõled kaptam én
Így a bûntudat csak az enyém
De a szívszorító napsugár
Itt tart a földön, pedig várnak már
Neonfénytõl kéjes éjszakák
Én rám a csillagok közt nem találsz
Itt van az álmom, én neked adom
Hogyha kell
Lehunyt szemmel alszom el
Kinn az óriás a kertben
Halott fák között sír csendben
Õt is elhagyták
És én mellé ültem egyszer
És õ elmondta, hogy nem kell
Neki senki már
Mert minden szép lassan múlik el
És a vége már nem érdekel
De a szívszorító napsugár
Itt tart a földön, pedig várnak már
Holdfénytõl kéjes éjszakák
Én rám a csillagok közt nem találsz
Itt van az álmom, én neked adom
Hogyha kell
Lehunyt szemmel alszom el |
