Ösztön:
A nappalt mindig éjre váltja
Ez a lázas éhezés
Semmi sem lehet túl drága,
De mindig túl kevés
Az, amink van, ezért enni kell!
Én téged,
S Te engem falsz fel.
Hol a láng kialszik
Ott nincs halál
De a tükrön túl
Már várnak rám
A hangok a fények
Az ösztön újra ébred
Elkísér a hold
Az úton, már várnak
Ismerős sötét árnyak
Az éjszaka az otthonom
Hol a világ véget ér
Az álom visszatér
Hajt a vér szaga
A farkasoknak készült lakoma
Ki a tükröt látja
Szabaddá váll
De a tükrön túl
Már várnak rám
A hangok a fények
Az ösztön újra ébred
Elkísér a hold
Az úton, már várnak
Ismerős sötét vágyak
Az éjszaka az otthonom
Hol az élet véget ér
Haldokolva visszatér
Egy újabb holnap
Már nincs megváltás
A tér és idő keresztjén
Megfeszül a szív, de majd egyszer
Te is Emberré leszel
A hangok a fények
Fejemben új remények
Elkísér a hold
Az úton, már várnak
Ismerős csalfa árnyak
A végzetünk felragyog |